Közel-Kelet

Mottó:Amikor a júdeai Betlehemben Heródes király idejében Jézus megszületett,
bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe, és kérdezősködtek:
‘Hol van a zsidók újszülött királya?
Láttuk csillagát napkeleten
s eljöttünk, hogy bemutassuk neki hódolatunkat.‘” (Mt. 2,1)

 Csütörtökön ünnepeltük Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét, vagyis Urunk Jézus bemutatását a Templomban. Bár liturgikus ünnepét megültük, de idősorrendben most következnék az az esemény, amit a köznyelv csak „három királyok” látogatásának nevez. Ez is egy olyan történet, amelyet annyira ismer mindenki, hogy jelentésén már nem is nagyon gondolkodunk.

 Elsőként is arra hívnám fel a figyelmet, hogy ezt a történetet csak a Máté szerinti evangélium tartalmazza. Ezt az evangéliumot egy zsidó írja zsidóknak; az, hogy szerepel benne ez a történet, éppúgy nem lehet a véletlen műve, mint ahogyan a görög Lukács által pogányoknak írt evangéliumban a körülmetélés és a Templomban való bemutatás leírása, hiszen a történet főszereplői mágusok. A „mágus” szó perzsa eredetű, eredetileg a zoroasztriánus papságot jelentette, akiket a hellén világban csillagjósoknak tartottak. A Törvény a jóslással kapcsolatban többször is elég világosan fogalmazott: „Jósnőt ne hagyj életben!” (Kiv. 22,17), „Azt a férfit és asszonyt, aki közületek halottlátó vagy jós lesz, halálra kell adni, meg kell kövezni, vérük visszahull rájuk.” (Lev. 20,27).

 Igaz, hogy a jóslás tilalma csak az izraelitákra vonatkozott, de ettől függetlenül egy igaz izraelita mélyen megvetette a jósokat, ahogyan az a Másodtörvénykönyvből is kitűnik: „Ne akadjon közted senki, aki fiát vagy lányát arra készteti, hogy tűzön menjen át; aki jövendőmondásra, varázslásra, csillagjóslásra vagy boszorkányságra adja magát;aki bűbájosságot űz, szellemet vagy lelket kérdez; aki halottat idéz. Mert aki ilyet tesz, utálat tárgya az Úr szemében; az Úr, a te Istened emiatt az utálat miatt űzi el ezeket a népeket előled.Légy egészen hű az Úrhoz, a te Istenedhez.Ha ezek a népek, amelyeket elűzöl, hallgatnak is a jövendőmondókra meg a varázslókra, neked az Úr, a te Istened ezt nem engedi meg.Neked prófétát támaszt az Úr körödből, testvéreid közül, mint engem, őrá hallgassatok.”(MTörv. 18,10-15)

 Máté mégis fontosnak tartotta, hogy az izraeliták meggyőzésére írt evangéliumában megemlítse a keleti csillagjósok látogatását. Ez mindenképpen arra utal, hogy ennek a látogatásnak nagy jelentőséget tulajdonított, valami fontos dologra akarta ennek kapcsán felhívni a figyelmet. Érdemes tehát nekünk is alaposabban átgondolni ezt a történetet.

 A történetet a művészeti alkotások nyomán sokszor félreértjük: amikor eszünkbe jut, kincsekkel megrakott uralkodók hivatalos küldöttsége jelenik meg szemünk előtt, akik begyalogolnak Heródes udvarába, hogy kérdezősködjenek az újszülött királyról. A valóságban nem egészen erről lehetett szó: a látogatók keleti csillagjósok, akik a maguk hazájában kétségkívül tekintélyes emberek voltak, de korántsem voltak egy társadalmi szinten Heródessel. A szöveg nem is azt írja, hogy Heródeshez mentek volna, hanem azt, hogy Jeruzsálemben, tehát a városban kérdezősködtek; ez keltett olyan feltűnést, hogy érkezésük híre eljutott Heródes fülébe, aki nem is hivatalosan, csak titokban hívatta magához őket, nehogy híre menjen, hogy egyáltalán érdekli ez a szóbeszéd.

 A csillagjósok tudása a csillagok megfigyelésén alapult; egy olyan égi jelenséget figyeltek meg, amelynek jelentése az ő számukra az volt, hogy a zsidók földjén nagy király született. Kepler elmélete szerint ez az égi jelentés a Jupiter és a Szaturnusz együttállása lehetett a Halak csillagképében; ez az esemény Kr. e. 7-ben nyár elején, ősszel és tél elején is megismétlődött; nem volt azonban folyamatosan látható. [Más számítások szerint a jelenség többször megismétlődött Kr. e. 7. és 6. folyamán, legkésőbb Kr. e. 5. februárjában (ez megmagyarázná, Heródes miért a két éven aluli gyermekeket ölette meg).] Ez az időnként feltűnő csillagállás tulajdonképpen nem mond ellent az evangélium elbeszélésének, amely azt írja, hogy a csillagjósok, amikor Heródestől távoztak „a csillagot megpillantva nagyon megörültek.” Akármit is láttak azonban a csillagjósok (új csillagot, üstököst, nóvát, csillag-együttállást stb.), abból arra következtettek, hogy tőlük messze, nyugaton, a Nagy Tenger partján egy új, hatalmas uralkodó született, akinek uralkodása új korszakot nyit. Nem elégedtek meg azonban ennek a ténynek a rögzítésével, hanem útra keltek, hogy ennek a nagy eseménynek részesei legyenek.

 A csillagjósok ráadásul nem üres kézzel indultak útnak, hanem ajándékokat is vittek magukkal: aranyat, tömjént, mirhát. A tömjén az áldozatbemutatás kelléke volt, de Keleten – akárcsak a mirhát – használták füstölőszernek is; a mirhát e mellett használták szépítőszernek és gyógyszernek (vérzés- és fájdalomcsillapításra) is. Az ajándékokat az egyházatyák úgy értelmezték, mint a királynak, Istennek és a szenvedőnek adott jelképes ajándékokat. Lehet, hogy a bölcsek nem jelképnek szánták ajándékaikat, vagy más jelentést tulajdonítottak neki (például a mirhát a harcokban szerzett sebek gyógyítása végett), de az bizonyos, hogy drága ajándékokat adtak. Azt mondhatjuk tehát, hogy a csillagjósok – bár „tudományuk” legalábbis gyanús lehetett a jámbor zsidók számára – időt és pénzt nem kímélve, egy több hónapos útra vállalkoztak meglehetősen mostoha körülmények között, pusztán azért, mert egy„tudományuk” alapján felismert fontos esemény részeseivé akartak válni.

 Ezzel a magatartással állítja szembe Máté evangélista Heródes király és a zsidók magatartását. Amikor a bölcsek az újszülött királyról érdeklődnek a városban, és a hír besúgói révén az öregedő, hatalmát féltő király fülébe jut, természetszerűleg megrémül; ami különös, az az, hogy ebben az érzelmében osztozik az uralma alatt álló a város is. A jeruzsálemiek egy része valószínűleg félt attól, hogy a kérdezősködésre adott válasz bajba sodorhatja, másik részük meg nem hitt a messziről jött vándoroknak. Heródes azonban a hír hallatán cselekvésre szánja el magát, ami arra utal, hogy legalábbis részben hitelt ad a híreknek. Edomita létére is ismeri annyira az izraelita tanokat, hogy feltételezze: a csillagjósok által észlelt jelek (talán) a megjövendölt Messiás születéséről adnak hírt. A maga módján ő is részt akar venni az eseményekben: először is magához hívatja az írástudókat, hogy megtudakolja tőlük, hol kell születnie a Messiásnak. E mozzanat helyes értelmezéséhez tudnunk kell, hogy a jobbára farizeus írástudók Heródes ellenségei voltak, így nem tartoztak a király rendes udvartartásához. Heródes most mégis ellenségeihez fordul, mert ők vannak birtokában annak a tudásnak (a kinyilatkoztatásnak), amelyre a további cselekvéshez szüksége van.

 Az írástudók a várakozásoknak megfelelően természetesen tudják a helyes választ. Bizonyára hallották a szállongó híreket, és ismerik a király jellemét is: hatalma védelmében saját fiait is megölette. Mégis megmondják neki a helyes választ, ami vagy arra utal, hogy nem ismerik fel a király valódi szándékát vagy – ami valószínűbb – nem hisznek abban, hogy a várt esemény bekövetkezett, hiszen annak hírét csak pogány csillagjósok hozzák. Jeruzsálem körülbelül 8 km-re északra fekszik Betlehemtől, egy jó másfél óra járásnyira; nem jelentett volna tehát különösebb nehézséget, hogy egyik másik írástudó elmenjen a faluba, hogy tudakozódjék vagy figyelmeztesse a veszélyre a Messiás családját. Ez is arra utal, hogy bár birtokában vannak a kinyilatkoztatásnak, annak megvalósulásában nem hisznek igazán: a jelek inkább zavarba hozzák őket, mint örömmel tölti el őket, mert félnek a király gyilkos hajlamaitól, ezért inkább kimaradnak az eseményekből, minthogy Isten oldalán kockázatot vállaljanak.

 Heródes ravasz taktikus, aki retteg az árulástól, és tudja, hogy a nép gyűlöli. Nem ad tehát ki elfogatóparancsot, nehogy elmenekítsék előle a gyermeket, inkább a csillagjósokat akarja besúgónak használni. Titokban hívatja magához őket: ha nem tudják, hogy kapcsolatban állnak vele, talán előttük megnyílnak a titkos utak és kapuk is. Cserét ajánl föl nekik: útba igazítja őket, de ennek fejében megtudakolja tőlük a csillag feltűnésének idejét, hogy felmérje a veszélyt, illetve hogy születési időpontja alapján azonosítani tudja a gyermeket. A király barátságot színlel, mintha maga is örülne a gyermek születésének, és elküldi a csillagjósokat, hogy keressék meg (neki) a gyermeket. (Ez a mesterkedése meglehetősen átlátszó, hiszen egy király szolgáival könnyebben meg tud találni valakit, mint néhány idegen jövevény.) A csillagjósok meg is találják a gyermeket, de nem jelentik a királynak; a király ekkor felfedi valódi szándékait: elküldi a katonáit, és legyilkoltatja a két éven aluli gyermekeket Betlehemben és a környéken, hogy köztük vetélytársától is megszabaduljon. A maga módján tehát a király is részt vesz az eseményekben: megpróbálja megakadályozni az Isten tervének megvalósulását, amelyben neki „nem osztottak lapot”; kísérlete azonban kudarcot vall, és hamarosan meg is hal.

 Máté e történet elbeszélésével valószínűleg éppen ezt az ellentétet akarja felvázolni: a pogányok a maguk töredékes tudása alapján felismerve az Isten tervének kibontakozását tevékeny részesei akarnak lenni az eseményeknek, míg a kinyilatkoztatás teljességének birtokában lévő izraeliták – félelemből, nemtörődömségből vagy hitetlenségből – tétlenül és kelletlenül szemlélik a közelükben folyó eseményeket, amely megzavarja mindennapi nyugalmukat. Máté evangéliumán végighúzódik az a gondolat, hogy Jézusban beteljesedtek az Írások, az izraeliták szellemi vezetői azonban ezt vagy nem ismerik fel, vagy ha fel is ismerik, az nem örömet kelt bennük, hanem közönyt, haragot vagy ellenérzést. Természetesen ez a figyelmeztetés ma elsősorban nekünk, az új Izrael, az Egyház tagjainak szól: nem elég elméletben ismerni hitünk igazságait, hanem törekednünk kell arra, hogy életünkben felismerjük az Isten akaratának teljesülését, és őszinte örömmel kell fogadnunk ajándékait, akkor is, ha nem is pontosan azt kapjuk tőle, amit vártunk, és törekednünk kell arra, hogy részt vegyünk Isten nagy tervének kibontakozásában.

 Különben nem látjuk meg az újszülött Királyt …

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: