Adventben, nem az elme győz a szív felett, hanem a szív változik meg

Mottó: „Megkérdezték őt a katonák is: Hát mi mit tegyünk?
Nekik így felelt: Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit,
hanem elégedjetek meg a zsoldotokkal! ”
 (Lk.3,14)

A Karácsony mindenkit megérint kissé: a szeretet iránti éhség szimpatikussá teszi ezt az ünnepet. Sokszor érezzük úgy, hogy világunk fagyos és idegen, ezért jólesik egy kis időre otthonosan éreznünk magunkat valahol. Tiltott öröm ez a nyugati embernek, hiszen a „felvilágosodás” nagy koponyái kinyilatkoztatták: az embert az esze emeli ki az állatvilágból. Az értelem, a gondolkodás az igazán emberhez méltó; az érzelmek pusztán gyermekeknek (és nőknek!) való játékszerek. De nemcsak ezt nevelték belénk kéretlen tanítóink, de azt is, hogy az ember racionálisan cselekszik: az értelmes, teljes értékű ember felismeri és cselekszi a jót. Aki felismeri a jót, de nem cselekszi, az már csökkent értékű, aki pedig fel sem ismeri, az már nem is igazán nevezhető embernek (akkor sem, ha egyébként a jót teszi). Így válik életünk lassanként állati ösztöneink ellen folytatott heroikus küzdelemmé, amelyben a legkisebb kudarc is „halálos bűn” az értelem ellen. Titokban és szégyenkezve engedünk tehát érzelmeinknek, és keserű irigységgel gondolunk azokra, akik elég erősnek bizonyultak. Mi, akiket „nem az értelem vezérel”, lemondóan legyintünk, ha nagy célokra terelődik a szó: Oda mi sohasem érhetünk el, hiszen gyengék vagyunk …! Talán ha nem lennének olyan erősek a bennünk működő irracionális erők …, vagy talán ha máskor, máshova születünk, jobb időkben … na, de így …?

Valószínűleg így gondolhatták azok is, akik Jánoshoz mentek, hogy fürdesse meg őket. (A keresztelésre használt görög szó eredetileg ugyanis ezt jelenti) Bűnösök voltak ők, ezt jól tudták, ezért volt mit lemosni róluk. Bánatuk őszinte volt, de nem tudták igazán, hogyan tehetnék kedvessé magukat az Úr előtt, akinek eljövetelét János meghirdette. Ezért az egyszerű nép kérdez: mit tegyünk? A farizeusok is eljöttek megkeresztelkedni, de ők nem kérdezték, mit kell tenniük (hiszen ők úgy gondoltál, ezt tudják), csak azt, kicsoda János, és milyen jogon füröszti a népet. És János válaszolt: a népnek is, a farizeusoknak. Nem kér nagy dolgokat tőlük: a tevékeny felebaráti szeretetre hív fel.

Mégsem ez a legérdekesebb, hanem az, amit két bűnös csoport kérdésére válaszol. Az egyik a vámosok csapata; a pénz emberei ők, akik egy összegben kifizették egy terület adóját a rómaiaknak, aztán az összeg sokszorosát hajtották be a terület lakóin, ezen kívül pénzváltással foglalkoztak. A nép gyűlölte és megvetette őket, hiszen a megszállásból és honfitársaik nyomorából tettek szert haszonra. A másik a katonák csoportja; a hatalom emberei ők, akiknek kezéhez vér tapadt: a megszálló rómaiak és az idegen dinasztia hatalmát védték, ezért különleges előjogok élveztek. Ha valami kellett nekik, azt elvették, aki ellenkezett, azt jó esetben csak megverték, rossz esetben meg is ölték; az uralkodó hatalmát képviselték, aki ellenszegült, az uralkodó ellen lázadt, „jogosan” bántak tehát el vele. Az egyszerű nép rettegett tőlük és gyűlölte őket.

János nem követeli sem a vámosoktól, sem a katonáktól, hogy hagyjanak fel foglalkozásukkal, hanem azt kéri tőlük, hogy munkájukból adódó lehetőségekkel ne éljenek vissza. Nem kéri őket életpályájuk gyökeres megváltoztatására, hiszen munkájuknak volt értelme: az adót be kellett szedni, a rendet fenn kellett tartani – még ha az adó idegeneket gazdagított is, és a rend a megszállók hatalmát védte is. És ennek rendkívül fontos üzenete van: Isten előtt kedvessé lehet válni bármilyen életállapotban.
Az üdvösség nem valami különleges délszaki növény, amely csak egészen különleges körülmények között virágzik; Isten mindannyiunk számára elérhetővé akarja tenni, nem csak a tökéleteseknek. Amikor Jézus azt kívánja, hogy legyünk olyan tökéletesek, mint Mennyei Atyánk, a mértékre utal, nem a célra, vagy az üdvösség előfeltételére. Világos, hogy az Isten végtelen tökéletességét soha nem érhetjük el: a mi tökéletességünk legfeljebb véges képességeink tökéletes kihasználását jelentheti. Korlátaink felismerése és elfogadása azonban nem ellentétes Jézus parancsával, sőt! Ha a végtelen tökéletesség lenne a cél, akkor nyilván fel kellene adnunk a harcot, mert azt nem tudjuk elérni; ha azonban az a cél, hogy adott körülmények között, lehetőségeinkből a legtöbbet hozzuk ki, akkor érdemes végig küzdenünk, így viszont hasonlóak leszünk az Istenhez, aki mindig a legjobbat teszi.

Ne keseredjünk tehát el, ha úgy is érezzük, hogy körülményeink, rossz szokásaink, kielégít(het)etlen vágyaink visszahúznak. Isten jól tudja, hogy ezek hatnak ránk, és korlátozzák szabadságunkat. Azt is jól tudja, hogy az emberi elme képességei korlátozottak: a jó felismerése és tudatos választása nem lehetséges minden esetben, ezért adott nekünk érzelmeket, hogy gyorsan és ösztönösen választhassuk a jót. Érzelmeinket nem a megfontolás, hanem a gyakorlat alakítja ki: ha nem teszünk rosszat, érzelmeink sem csábítanak erre. Az erényes ember érzelmei is nemesek: miért lenne ez alábbvaló a csiszolt elménél? Ha érzelmeink nem ennyire nemesek, az sem ok azonban az elkeseredésre: ahogy elkezdjük tenni a jót, érzelmeink is kezdenek megváltozni. Eleinte talán észrevehetetlen ez a változás, és csak azt tapasztaljuk, hogy tudatos akarat és ösztönös érzelem egymásnak feszülnek, de ha kitartunk, idővel ez a feszültség enyhül. Nem az elme győz itt a szív felett, hanem a szív változik meg.

Ráadásul ebben a küzdelemben nem vagyunk egyedül: Isten maga siet segítségünkre. Ő nem a külső körülményeinken változtat, hanem a bensőnkön. Erre utal János is, amikor azt mondja: „Én csak vízzel fürösztelek meg titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Lélekkel és tűzzel fog titeket megfüröszteni.” Ahogy a tűz kiégeti az aranyból a salakot, úgy égeti ki a Krisztus szeretete a Szentlélek által lelkünkből a bűnt, hogy tisztán állhassunk a Mennyei Atya elé mikor ma még rejtőzködő, csodálatos terve nyilvánvalóvá válik mindannyiunkon.

Örvendezzünk! Az Úr közel van!

(Eredetileg közzétéve: 2006. december 17.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: