Amit oda adok …

Mottó:Aranyam, ezüstöm nincs, amim van, azt adom oda:
a Názáreti Jézus nevében kelj fel és járj!” (ApCsel 3,6)

Ha megnézzük a körülöttünk zajló adventi előkészületet, az nemesfém-vásárnaptól nemesfém-vásárnapig tart. Nem hiába: az előkészület ugyanis a nemesfémekről szól, elsősorban az aranyról és az ezüstről. Valljuk be őszintén: a Karácsony remek üzlet, nem hiába tűnnek fel már november közepén az adventi koszorúk a nagyáruházakban. (Csekély vigasz, hogy Amerikában ez az advent a Halloweennel kezdődik …)

Ilyenkor mindenki igyekszik látható jelét mutatni annak, hogy törődik a másikkal. Ez természetesen nem baj, sőt! Csak az a visszatetsző, ha ezt a törődést mindenáron foghatóvá akarjuk tenni. Mindenáron, és kényszeresen: ajándéknak lennie kell, akkor is, ha fogalmunk sincs, mit is adjunk a megajándékozottnak. Nem tudjuk ugyan, mire van szüksége, minek örülne, de azért mégis kell valami, nehogy azt higgye, hogy elfelejtkeztünk róla. Sebaj! Az áruházak tele vannak giccses karácsonyi kütyükkel, amelynek ugyan semmi hasznát nem veszi az, aki kapja, de legalább a port jól fogja …

Hasonló kisiklásra ad lehetőséget a háztartás is: a lakásnak – legalább Karácsonykor – természetesen ragyognia kell, az ünnepi menünek teljesnek és tökéletesnek kell lenni, ami egyaránt vonatkozik a minőségre és a mennyiségre. Persze idő hiányában ezt nem is lehet szépen, nyugodtan, jókedvűen elvégezni, csak kapkodva, idegesen: eközben mindenki összevész mindenkivel („Uram, nem törődöl vele: húgom elnézi, hogy egyedül szolgáljalak ki?! Szólj neki, hogy segítsen!”), de nem baj, majd ha kigyúlnak a fények, akkor szépen kibékülünk…

Egy nemrég hallott vicc szerint Jézus Karácsonykor visszakérdez: „Mikor mondtam nektek, hogy a szülinapomat áruházban töltsétek?”. A nem hívők Karácsonykor nyilván zavarban vannak, hiszen nem tudják, mit ünnepelnek, vagy ha tudják, akkor sem hiszik, hogy ennek kihatása lenne életükre. Minekünk azonban tudnunk kell, hogy az élő Jézus (ha jól számolom 2013.) születésnapját ünnepeljük, vagyis az igazi ünnepelt Ő (és nem mi!). Neki kellene tehát ajándékot készítenünk. Tény, hogy könnyebb a szomszédnak egy világító fejű Télapót venni, de azért ez sem lehetetlen.

Egyrészt, ha igyekszünk megtisztítani a szívünket, és legalább egy kicsit jobban igazodni az ő jó tanácsaihoz, annak örül, hiszen maga mondta: „Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsaimat!” (Jn. 14,15.) Másrészt, tehetünk jót embertársainkkal (az ajándékozásnak ez lenne az értelme), különösen azokkal, akik elhagyatottak és kiszolgáltatottak. A hangsúly nem a bőkezű adakozáson van, hanem azon, hogy azt adjuk nekik, amire a legnagyobb szükségük van: egy kis odafigyelést, türelmet, megbecsülést, és – ha módunkban áll – hathatós segítséget a bajban. Harmadrészt, személyesen is felköszönthetjük. Ha valamit vétettünk ellene, béküljünk ki vele (Jézus ismer minket, ezért adta a bűnbocsánat szentségét…), és ne felejtsük el személyesen is felkeresni, hiszen az Oltáriszentségben valóságosan jelen van közöttünk. Örömmel veszi, ha szóba állunk vele (akár a BKV járatain zötykölődve is!), ha meglátogatjuk, ha szívünkbe fogadjuk. Ne múljék el a Karácsony a szentségek vétele nélkül!

Különben mit ér ez az egész felhajtás?

(Eredetileg közzétéve: 2006. december 21.)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: