Harcban az igazságért!

Mottó: „Nem annyira test és vér ellen kell küzdenünk,
hanem a fejedelemségek és hatalmasságok,
ennek a sötét világnak kormányzói és
az égi magasságok gonosz szellemei ellen.
Ezért öltsétek fel az Istennek teljes fegyverzetét,
hogy a gonosz napon ellenállhassatok,
és mindent legyőzve megtarthassátok állásaitokat!” (Ef. 6,12.-13.)

Folytatva az előbbi gondolatmentünket, vizsgáljuk meg, miként lehetne megfelelő fegyverzettel ellátni gyermekeineket és fiataljainkat abban a világban, amely a nemi erkölcs megsértését tréfára veszi? Szigorú tiltással és felügyelettel? Talán korai és teljes felvilágosítással?

Azt hiszem, a szabadság lelkületének felcserélése a szolgaság érzetére, vagy a technikai részletek puszta ismertetése nem adhat kellő védelmet: tökéletes felügyeleti rendszer nem létezik, a puszta tiltás pedig a tilalom megkérdőjelezése mellett a kíváncsiság felkeltésére alkalmas; a technikai részletek ismertetése pedig azt a vágyat kelti fel, hogy amit elméletben megismertünk, a gyakorlatban is kipróbáljuk.

Azt hiszem a leghelyesebb, ha a tilalom hátterét világítjuk meg, kinek-kinek értelmi szintje szerint kibontva az Egyház tanítását. Először is szakítanunk kell azzal a rendkívül káros szemlélettel, hogy a nemiség eleve tisztátalan dolog lenne, ezért kellene óvni tőle fiataljainkat. (Az Ószövetségben a nemiség megnyilatkozásai valóban rituális tisztátalanságot okoztak; ennek indoka azonban az volt, hogy a Törvény az Úr kultuszát a környező népek termékenységi kultuszaitól elkülönítse, azokkal ne engedje vegyülni.) Ez ugyanis egy olyan árnyékos zónát teremt, ahol az Isten nincs jelen, tehát ha valaki ide belép, akármit tehet, hiszen már bűnbe esett.

A valóságban azonban a nemiség az egyik legszorosabb kapcsolatot hozza létre a Teremtő Istennel, hiszen a nemi aktus célja új ember teremtése. Tudatosítani kellene tehát, hogy a nemi cselekvésben az ember az Isten munkatársa, így mindig ott van az Isten is: nem lehet elbújni előle. A nemiséggel persze vissza lehet élni, de ez nagyjából olyan, mint amikor valakit saját jelenlétében gyalázok. Ezzel kiiktatjuk azt az árnyékos zónát, a „titkot”, ami igen sokszor a nemiséggel való visszaélésre csábít. Az a keresztény, aki tudatosítani tudja a nemiségnek ezt a vonatkozását, csak sajnálkozik azokon, akik a nemiség igazi megélését a bűnös nemi kapcsolatban tudják elképzelni.

Fel kell azonban hívnunk arra a fiatalok figyelmét, hogy az Úr a nemiség szent célja mellett biztosítékul egy „bónuszt” is csatolt: a nemi tevékenység ugyanis nem csupán embert, de kötődést is teremt. (Erre utal a Teremtés könyve is nagyon szemléletesen azzal, hogy a kettő egy test lesz.) Ennek eredeti célja az, hogy a szülőket a tartósan egymás mellé kösse, hiszen az ember reprodukciója nem fejeződik be az embrió létrejöttével, hanem egészen addig tart, amíg a társadalomban önállóan részt venni képes, „teljes értékű” személyiséggé nem válik.
Ez a hatás minden körülmények között működik, tehát akkor is, ha a nemi tevékenység célja nem gyermeknemzés, hanem csak a szeretet kifejezése, kíváncsiság kielégítése, vagy egyszerű szórakozás. Az így létrejött kötelékeket persze – erős akarattal – szét lehet tépni, de ez feltétlenül sérüléseket okoz a személyiségnek: örökké vérző sebként ott marad az ember szívében, és gátolja a teljes önátadást az Igazi partner irányában, sokszor magát a kötődés képességét téve tönkre. (Ez utóbbi esetben már magához a nemi tevékenységhez kötődünk, ezzel viszont a „bónusz” saját célja ellen kezd el dolgozni: szétzilálja tartós kapcsolatainkat.)
Ez az a körülmény, amely óvatosságra kell, hogy intsen mindannyiunkat a nemiség területén: ha akarjuk, ha nem, a nemi tevékenység kötődést alakít ki bennünk, amelyet soha nem lehet teljesen felszámolni. Ha ez a kötődést mindörökké fenn kívánjuk tartani, akkor ez persze nem fog visszatartani minket: a házasságban, amikor egy életre elkötelezzük magunkat a másik mellett, ez a „bónusz” többé nem pusztító, hanem segítő erő. Ha azonban ez az elszánt akarás még nem született meg bennünk, nem szabad kitennünk magunkat annak a veszélynek, hogy olyan kötelékek hálójába keveredünk, amelyekből nem, vagy csak jelentékeny sérülések árán tudunk kikeveredni.

Azt hiszem, e két körülmény tudatosításával erősebb fegyvert adhatunk fiataljaink kezébe, mint a puszta tiltással, vagy a nemiség egészének bűnös, de legalábbis gyanús színben feltüntetésével. Ha azt tanítjuk ugyanis, hogy ez önmagában rossz, akkor nem mondunk igazat, és erre ők is rá fognak jönni. Mire arra is rájönnek, hogy a jó dolgok is igen veszélyesek tudnak lenni, ha rosszul használják őket, már jelentős veszteségeket lesznek kénytelenek elszenvedni. Ne feledjük: az Ellenség a féligazságokat használja csodafegyverként. De sokan és de sokszor adtuk fel emiatt állásainkat!

Az Igazsággal azonban nem tudja felvenni a harcot ….

(Eredetileg közzétéve: 2006. november 6.)
Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: