Hűséges Égi Pártfogónk

Mottó: „Senkit sem veszítettem el azok közül,
akiket nekem adtál, kivéve a kárhozat fiát,
hogy így beteljesedjék az Írás:
aki együtt ette kenyerét velem, a sarkát emelte ellenem.”
(Jn 17,12)

Tegnap hazánk egyik legszebb ünnepét ültük: Magyarok Nagyasszonyát. Ilyenkor jó, ha egy kicsit nyelvészkedünk: nem a legnagyszerűbb magyar asszonyt ünnepeljük ilyenkor, hanem Magyarország Királynőjét, aki Úrnője és Édesanyja sokat szenvedett Hazánknak és Népünknek. Ez a különleges kapcsolat több, mint egyszerű kegyes rajongás: közjogi-szakrális kötelék, melyet Szent István Istentől kapott bölcsessége adott nekünk.

Már a Nagyobbik Szent István Legenda (1077 k.) megemlékezik Hazánk és Szűzanyánk különleges kapcsolatáról: „Ez a férfiú […] fogadalom s felajánlás útján szüntelenül imáiban magát és királyságát az Örökszűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte, kinek tisztelete s dicsősége a magyarok között oly nevezetes, hogy nyelvükön még e Szűz mennybevitelének napját is – tulajdonnevének hozzátétele nélkül – csak királyné napjának nevezik.

Szent István halálos ágyán, igen kilátástalan helyzetben folyamodott Jézus Anyjának oltalmához: utolsó fia, Imre vadászbalesetben meghalt, örökösét, Vazult megvakították, rendezetlen jogállású gyermekei Csehországba menekültek, Péter, a palotaőrség parancsnoka volt az egyetlen olyan rokona, aki elejét vehette volna halála után egy polgárháborúnak, de az ő jelleméről legyen elég annyi, hogy István megeskette: nem veszi el özvegye javait…
Szent István tehát igazán elmondhatta, hogy nincs előtte alternatíva: vagy Péter lesz a király, vagy az ország polgárháborúba süllyed. Ő azonban valódi uralkodó volt, és mélyen hívő ember, aki tudta: mindig van alternatíva, hiszen Istennek semmi sem lehetetlen. Megnevezte tehát utódjaként Pétert, de gondoskodott más, méltó utódról: országát hűbérbe adta Szűz Máriának, Istenünk anyjának.
Szűz Mária nem csupán elfogadta ezt a felajánlást, de még meg is küzdött az országért. Péter uralma elporlott, mint az alternatívátlan zsarnokok hatalma szokott: a tanács kétszer is talált nála alkalmasabb jelöltet, így gyűlölt uralma hamar véget ért. Aztán a pogány lázadók veszélyeztették az ország békéjét, de erőt vett rajtuk a józan többség ereje. Salamon és Géza viszálya idején – a koronaküldés aktusából levezetetten – Szent Pétert tekintették az ország urának, de aztán a főapostol szerényen félreállt, s a XI. század végétől töretlenül Jézus Anyját valljuk Úrnőnknek és Királynőnknek.
Történelmünk viharai közben mindvégig tapasztalhattuk anyai pártfogását: egyetlen csapás sem ért minket, amely ne saját erkölcstelenségünk következménye lett volna. Se a tatárok győzelme, sem Mohács, sem Világos, sem Trianon, sem az idegen elnyomás nem következhetett volna be, ha hazánk akkori vezetői nem saját hatalmukkal, hanem az ország javával törődtek volna! De sem a tatárok távozása, sem a törökök kiűzése, sem a kiegyezés, sem a megmaradás a megcsonkított, gazdaságilag ellehetetlenített országban, sem a megszállók elvonulása nem történhetett volna meg, ha Anyánk és Pátrónánk nem szab határt a bűnhődésnek.

Ne higgyük, hogy elhagyott minket, éppen most, a pénzügyi-gazdasági válság idején! Erősebb ellenfelekkel is elbánt már a mi Királynőnk! Hatmillió anyaméhben ártatlanul meggyilkolt magyar ember vére kiált vádlón ellenünk az égre; az Ő irgalmas szeretete az, amely mérsékli a csapások súlyát, így nem gázolunk térdig a vérben, Budapest utcáit sem borítják hullát, bár az ártatlanul kiontott vér büntetése – ezt Jeremiás által tudjuk – kard, éhínség és döghalál. Királynők bárhol, ahol megjelenik, azt kéri tőlünk, hogy térjünk meg és engeszteljünk. Ne legyünk olyanok, mint a hisztis, rossz gyerek, aki – amikor anyja ölbe akarja venni, hogy megvigasztalja – kapálózik, rugdossa az anyját. Inkább boruljunk a vállára, és sírjuk el az elmúlt száz év minden keserűségét és bánatát; akkor biztosan megvigasztal.

Térjünk meg tehát iszonyatos, ocsmány bűneinkből, de addig is engeszteljünk: könnyekkel minden csepp kiontott vérért, imával minden egyes hazug szóért, alamizsnával minden egyes ellopott forintért. Ha így teszünk, majd meglátjuk Királynőnk páratlan hatalmát; egy sem veszhet el azok közül, akik benne bíznak!
Ne legyünk a kárhozat fiai … !

(Eredetileg közzétéve: Aki együtt ette kenyerét velem, 2006. október 9.)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: