Kétség és vita esetén az Egyház hivatalos dokumentumaihoz kellene fordulnunk


Mottó:Aki titeket hallgat, engem hallgat.” (Lk 10,16)

Ha igaz az, hogy az ember erkölcsi felfogása egyedi és szükségképpen esetleges, relatív, akkor hogyan állunk az Egyház erkölcsi felfogásával?
Az, aki az Egyházat merőben emberi intézménynek tekinti, természetesen készen áll a válasszal: ez is szükségképpen esetleges és relatív. Esetleg, ha jóindulatúan szemléli, még hozzáteszi, hogy az elmúlt kétezer év bizonyította, hogy nagyjából képes célját betölteni, vagyis lényegében helyes erkölcsi felfogás.

Mi azonban az Egyházat nem tekintjük pusztán kegyes istenhívők gyülekezetének, hanem Krisztus testének. Az egyház erkölcsi felfogása sem pusztán emberi felismeréseken alapszik – bár jórészt emberi ésszel is igazolható – hanem az isteni kinyilatkoztatáson. Isten erkölcsi felfogása viszont nem esetleges és relatív: ő nem megismeri a világot, hanem ismeri, hiszen ő hívta létre és tartja folyamatosan létben. Amit tehát ő az ember számára erkölcsileg jónak tart, az valóban jó is, és amit rossznak tart, az valóban rossz.

Az természetesen igaz, hogy Isten a kinyilatkoztatás tartalmát emberi – tehát szükségképpen esetleges és relatív – fogalmakban adta át az embernek. (Máskülönben meg se értettük volna.) Ez azt a veszélyt is magában hordozza, hogy az egyes ember Isten kinyilatkoztatását félreértheti, illetve félreértelmezheti. Ez a veszély valós, elég, ha csak az időről-időre felbukkanó eretnekségekre, tévtanokra utalunk.

Isten azonban jól ismerte ezt a veszélyt, ezért is bízta egy hierarchikusan szervezett közösségre a kinyilatkoztatást, amelyet felruházott a hiteles magyarázat képességével. Az Egyházi Tanítóhivatalban maga a Szentlélek működik, aki megóvja Krisztus Egyházát a kinyilatkoztatás félreértésétől.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Krisztus egyházának minden tagja tévedhetetlenül magyarázza és értelmezi a hitletéteményt. Számos esetben még a szolgálati papság tagjai sem mentesek a tévedésektől. Maga az Egyház tévedhetetlen; a hívőknek éppen ezért kétség és vita esetén az Egyház hivatalos dokumentumaihoz kellene fordulniuk, és azokat mind jobban megismerve mélyíteni el az egyház tanításának – ideértve az Egyház erkölcstani tanítását is – megértését. A felnőtt keresztények oktatása éppen ezt a – Szent Pál szavaival élve – „szilárd táplálékot” nyújthatja.

Sajnos, általában a katolikusok többsége ezeket a dokumentumokat nem ismeri. A legtöbben nem olvasták sem a pápai enciklikákat, sem a zsinati dokumentumokat, sem a Katekizmust, sőt, akadnak olyanok is, akik még a Szentírást (sőt az Újszövetséget!) sem olvasták. Az ilyen hívők egykori hittankönyvekből, lelkiségi kiadványokból próbálják elsajátítani az Egyház tanítását, ami egy bizonyos érettségi szint után már biztosan nem elegendő.

Félreértés ne essék, ezek a kiadványok nagyon hasznosak lehetnek, azonban nem szolgálhatnak mérceként, pontosabban ezeket józanul meg kell mérni a hiteles tanítás mérlegén. Sok olyan kegyes írás van, amely édes a léleknek, de nem állja ki a hitelesség próbáját. Ezek némelyikében sok olyan téves elképzelés is található, amelyet már egy jól felkészült katolikus világi is felismerhet. Ehhez azonban ismernie kell a katolikus tanítás hiteles forrásait; éppen ezért – azt hiszem – mindenkinek kötelessége olyan mértékig megismerni ezeket, amilyen mértékig ezeket felfogni képes.

(Eredetileg közzétéve: 2006. augusztus 15.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: