A Jó Pásztor életét adja juhaiért …

 

Mottó:Aki a kicsiben hű, a nagyban is hű.” (Lk. 16,10)

Ma Szent Gellért püspök és vértanú ünnepe van. Szent Gellért élete bővelkedik a fordulatokban, hiszen Velencében született a X. század végén, Szent György napján (keresztneve György volt) Gregorius Gerhardus patrícius fiaként, és 1046. szeptember 21. halt meg Budán, a ma róla elnevezett, egykori Kelen-hegy aljában. Regényes történet a magyar egyház nagy alakjának Isten által kijelölt életútja.

Gazdag családba született, bárki úgy gondolhatta, hogy idővel jeles államférfi lesz belőle. Öt éves korában azonban halálos beteg lett, felgyógyulása után szülei szerzetesnek adták. Bolognában tanult, majd 1012-ben kolostora apátjává választották; e tisztségéről 1015-ben lemondott, és néhány társával együtt hajóval a Szentföldre indult. Horvátország partjainál a hajó zátonyra fut, Gellért egy közeli kolostor lakója lesz; itt találkozik a pannonhalmi bencés apáttal, aki magyarországi látogatásra invitálja. 1015. május 3-án érkezik Pécsre, ahol csaknem két hónapot tölt. Péter-Pálkor ragyogó beszédet mond, amire felfigyelnek, augusztus 15-én Székesfehérvárott a király jelenlétében prédikál, aki maradásra bírja. Ekkor kezdődik Gellért második, magyarországi élete.

Gellért volt remete a Bakonyban (a mai Bakonybél közelében), Imre herceg nevelője, egyházmegyét szervező püspök, és a királyi tanács tagjaként tekintélyes államférfi is. Szent István meglátta az egyszerű szerzetesben a nagyság szikráját; előbb fiát bízta rá, aztán a csanádi egyházmegye szervezését. Az ország déli határai mentén elterülő földön nem volt ismeretlen a kereszténység, hiszen Ajtony görög szerzetesek behívásával igyekezett elhárítani fejéről a pogányság vádját; mégis nehéz terep volt ez, a csalódások és a keserű gyűlölet földje. Egykor a Jenő törzs hazája: innen vonult száműzetésbe a lázadó Csaba, Hülek fia. Később az örs kezébe került e terület, aki a bolgárok ellen végvárat emelt a Duna partján (Orsova). A X. század közepén Ete örs fia Keán birtokolta, aki keserű harcot folytatott az örs méltóságáért fivérével, a Taksonyt támogató Kulánnal. Tőle a vidini bolgár-szláv zsoldosvezér, Glad ragadta el, Ajtony nagyapja. Ajtonyt Doboka fia, Csanád győzte le, megszerezve ezt a földet urának, Szent Istvánnak. Keserű emlékek, elfojtott harag az ország legjobban termő vidékén. Gellért azonban csodát művelt: megszervezte a csanádi egyházmegyét, és meghódította az itt élő magyarok szívét.

Élete legfontosabb korszaka azonban akkor érkezik el, amikor szeretett ura és hatalmas pártfogója, Szent István meghal. A királyfi nevelője, az elhunyt király bizalmasa vitathatatlan tekintéllyel rendelkezett a királyi tanácsban, és Gellért élt is e tekintéllyel új hazája üdvére. Már Péter első trónfosztásában is őt sejthetjük; a jogaiban sértett királynő nem hiába fordult oltalomért az ország nagyjaihoz. Gellért a tanács tagjaként szembekerült földijével, egykori urának fiával, Orseolo Péterrel: politikai ellenfelek voltak. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy megfeddje Abát, aki egy Pétert támogató összeesküvést megtorlandó a királyi tanács több tagját legyilkolta; tekintélyét bizonyítja, hogy fenyegető szavainak rá nézve nem lett következménye. Gellért szavai beteljesültek, Aba megbukott, Péter visszatért. Nem tanult hibájából, ezért ismét mennie kellett; a döntést Csanádon hozták meg, bizonyos tehát, hogy Gellért szervezte az összeesküvést. Minden bizonnyal ő fogadtatta el a tanáccsal azt is, hogy Vazul fiai törvényes származásúnak tekintendők, és mint ilyenek, jogosultak a trónra. Amikor Vata vérengzése felfedi az összeesküvést, nem az életét menti, hanem Fehérvárra siet, hogy Péter elől elzárja a várost és a koronát. Innen társaival a pesti révhez indul, hogy a királyi tanács nevében átadja a hatalmat Levente hercegnek, a későbbi András királynak. Utolsó estéjén Diósdon misézik a Szent Szabina kápolnában, és megjövendöli saját és társai vértanúhalálát. Másnap Vata gyilkos követői megtámadják őket a pesti révnél; bár szekerével letaszították a meredek hegyoldalon, nem halt meg, ezért egy közeli sziklán szétverték a fejét, és lándzsát döftek bele. Ő azonban, míg élt, áldást osztott gyilkosaira.

Gondoljunk szeretettel Gellért püspökre, aki bár idegenként jött országunkba, de a mi hazánkat építette, sőt életét adta nemzetünkért. Szent Gellért püspök, könyörögj érettünk!

(Eredetileg közzétéve: 2007. szeptember 24.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: