A megdicsért gazember

Mottó: „Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

Az elmúlt vasárnap evangéliumában Jézus egyik legnehezebben megérthető, és könnyen félreérthető példabeszédét adta elénk az Egyház, amelyet csak Lukács evangélista őrzött meg számunkra. Sokak számára első látásra valóban megbotránkoztatónak tűnik, hogy az úr ezt a gazembert megdicséri, sőt még Jézus is elismerően szól a „világ fiairól”. (A moralizáló szellem „A hűtlen intéző” címet adta neki, és kettévágta: az egész történetet a Lukács szerinti evangélium 16. fejezetének 1-12. versei tartalmazzák, míg a 13-14. vers már a következő tanításhoz kapcsolódik, és a Máté szerinti evangélium 6. fejezetének 24. versében is megvan.) De mire is tanít minket (hiszen Jézus a tanítványokhoz beszél) ez a történet?

Maga a történet látszólag egyszerű, mondhatni hétköznapi: egy intézőt bevádolnak uránál, hogy eltékozolta vagyonát. Az úr magához hívja az intézőt, és kiadja az útját, mire az elcsapott intéző – a felmondási idő alatt – ura vagyonából megvásárolja ura adósainak jóindulatát. Az úr pedig – és innentől kezdve válik érthetetlenné a történet – megdicséri a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el. De vajon mi az, ami miatt Jézus elmondja nekünk ezt a történetet, sőt példaképül állítja ezt a „mihaszna intézőt”?

Azt hiszem, két dolgot ki kell emelnünk a történetből, ami fölött hajlamosak vagyunk elsiklani. Egyrészt, Jézus nem állítja, hogy az intézővel szembeni vád megalapozott volt, másrészt, az úr elhiszi a vádat, így világos, hogy az intézőnek mennie kell. Az intéző – akár igaz a vád, akár nem – meg sem próbálja tehát magát tisztázni; nem is a becsületét, hanem a megélhetését félti. Az eljárása – noha erkölcsileg mindenképpen kifogásolható –kétségkívül ötletes: azt teszi, amivel megvádolták, de úgy, hogy ebből másoknak előnye származzon, bízva abban, hogy az így megajándékozottak viszonozni fogják ezt a „szívességet”.

Akármennyire furcsa, Jézus pontosan ilyen tékozlásra hívja fel tanítványait: azt javasolja nekik, hogy szerezzenek barátokat a rájuk bízott hamis mammonból. De mi is ez a hamis mammon? Mindazt az evilági adományt és lehetőséget kell értenünk rajta, amit Isten nekünk adott, és azért hamis, mert akárcsak életünk, mulandó. Ezt kell felhasználnunk embertársaink javára, hogy befogadjanak az örök hajlékokba. Jézus ezzel arra is utal, hogy amit embertársaink javára teszünk, azt neki tesszük, így érthető, hogy az ellenszolgáltatást ő adja. És itt fordul át a példabeszéd értelme: Isten ugyanis – ellentétben a földi uraságokkal – nem azért bízta ránk a hamis mammont, hogy szüntelenül gyarapítsuk, hanem azért, hogy eltékozoljuk: embertársaink javára fordítsuk.

A világ fiait a tékozlásban önérdekük vezeti, a világosság fiait azonban a gazdájuk iránti hűség. Mindkét csoport tudja jól, hogy hamarosan számot kell adni a rábízott vagyonról; ez a kis idő áll rendelkezésre ahhoz, hogy saját jövőbeli sorsunkat biztosítsuk. A világ fiai kegyelemkenyér reményében teszik mindazt, amit kiterveltek, a világosság fiai viszont bizakodhatnak abban, hogy végre saját vagyont kapnak hűségük jutalmául. Jézus tehát nem azt tanácsolja, hogy ügyesen verjük át Gazdánkat, hanem azt, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt minél találékonyabban használjuk fel a ránk bízott javakat. Nem helyes ugyanis, ha a keresztényeket ötlettelenség jellemzi: a szeretet találékony.

Szerezzünk tehát barátokat a hamis mammonból!

(Eredetileg közzétéve: 2007. október 2.)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: