Emléknap

Mottó: Emlékezzél Uram, arra, ami velünk történt;
nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat!” (Siral.5,1)

Április 16-a a nemzetiszocialista népirtás áldozatainak emléknapja. Nehéz bármit is mondani hatmillió ember, köztük több százezer magyar jelképes sírjánál emlékezve. Az emberi gyűlölet iszonyata válogatás nélkül sújtott le, akár a pestis: magával ragadott ártatlant és bűnöst, öreget és gyermeket, férfit és nőt egyaránt. Mind ártatlanul haltak meg: haláluk nem valamely elkövetett bűn, hanem egy gőgös, önmagát az igazság letéteményesének hirdető elmélet következménye volt. Félelmetes próbatétele az Istenbe vetett hitnek! A nemzetiszocializmusnak, amely az erőszak kultuszát hirdette, erőszak vetett véget. Az Úr, miként a régi időkben, most is a messzi távolból hozott egy népet, hogy bosszút álljanak az erőszaktevőkön. De a pusztulás értelmetlensége megfagyasztotta a szíveket: e borzalom után ugyan ki tulajdonította az Úrnak a szabadulást?!

Hatvankét évvel a szabadulást követően, még mindig indulat és kölcsönös bizalmatlanság jelzi, hogy történelmünk e sötét órája még nem került a helyére. A pusztulás szörnyűsége – amelytől nem marad el a Szentély elpusztítását megelőző és követő iszonyat – nem indokolja ezt; sokkal inkább az az oka, hogy nem sikerült megnyugtató módon levonnunk a tanulságot. Ahhoz, hogy biztosan elkerüljük mindennek jövőbeli megismétlődését, tisztában kell lennünk az okokkal, amelyek a múltban kiváltották. De megmagyarázható-e a megmagyarázhatatlan? Vajon az értelmetlen öldöklés okainak racionális vizsgálata és megjelölése nem igazolja-e már önmagában is a gyilkosokat? Bizony, sokan vannak, akik azért tartják ébren az indulatot, mert attól félnek: ha nem őrült szörnyetegként gondolunk a tettesekre, felmentjük őket, és utat nyitunk a velük való azonosulásra.

Nem hiszem azonban, hogy ez lenne a járható út. Az embernek ugyanis elsősorban magát kell féken tartania. Ha azt hisszük, hogy csak tébolyodott szörnyetegek követnek el szörnyűségeket, akkor mindaddig nem is érezzük a súlyát gonoszságunknak, amíg emberi érzéseket ismerünk fel magunkban, és többé-kevésbé racionális magyarázatot tudunk adni tetteinkre. (Ne feledjük: a nemzetiszocialista hóhérok jelentős hányada jó családapának és derék polgárnak tartotta magát, aki a kötelességét teljesíti hazája javára, egy haladó és tudományos eszme jegyében!) Ha azt gondoljuk, hogy tetteink indokoltsága felmenthet az erkölcsi felelősség alól, bármely aljasságra készek vagyunk.

Éppen ezért nem hiszem, hogy a borzalmas pusztítás okát kizárólag abban az ideológiában kellene keresnünk, amely alapul szolgált az áldozatok kiválasztására. Az ideológia ehhez önmagában kevés, hiszen az legfeljebb az ellenségeskedés és bizalmatlanság szellemét, a megvetést és az utálatot képes felkelteni. A gyűlölet az, ami ilyen pusztításra képes. A gyűlölet jóval több, mint a másik emberrel szembeni ellenérzés: a lényege a tettekben is megnyilvánuló ártó szándék. A gyűlölet éles ellentétben áll nemcsak a szeretettel, de az igazságossággal is: nem ismer mértéket és méltányosságot; tárgyát mindenestől rossznak tartja, ezért minden eszközt megengedhetőnek tart vele szemben. A gyűlölet ezen felül hazug is: azt állítja magáról, hogy csak védekezik, holott célja a másik teljes megsemmisítése, függetlenül attól, hogy ténylegesen mekkora fenyegetést jelenthet számára, hiszen puszta létét is rossznak tartja.

Éppen ezért azt hiszem, hogy a gyűlölet elszabadulása ellen a leghatékonyabb eszköz az igazságosság. Az igazságosság önmagában nem szünteti ugyan meg az ellenségeskedést és bizalmatlanságot (megszüntethető-e ez egyáltalán itt a Földön?), de féken tartja azt. Az igazságos ember ellenségével szemben sem követ el igazságtalanságot: megadja neki azt, ami jár, sőt, védelmére kel, ha valaki azt el akarja venni tőle. Az igazságos ember ezen felül őszinte: valóban csak védekezik, ellenségének is csak a védekezéshez feltétlenül szükséges mértékben árt, ezért meg lehet győzni, ha csak képzeli a veszélyt, hiszen számára a fenyegetettség nem ürügy, hanem probléma, amelytől maga is szabadulni akar. És végül: az igazságos ember akkor is kiáll a másik igaza mellett, ha ezzel magának okoz kárt.

A pusztulás apokaliptikus méreteit szerintem alapvetően két tényező okozta, és mind a kettő az igazságosság erényének hiányából fakadt: egyrészt, a „nemzetiszocialista jogállam” (igen, a hitleri Németország így jelölte meg magát!) rendkívüli hatékonysága, másrészt a társadalom passzivitása.

Ha a jogalkalmazástól csak a törvényességet, a parancsok tökéletes teljesítését várjuk el, akkor rendkívül hatékony állami működést érhetünk el, de ez a hatékonyság gonosz célokat is könnyebben érvényre juttathat. (Diocletianus, bár nem gyűlölte a keresztényeket, mint elődei, uralkodása két évtizede alatt több keresztényt öletett meg, mint azok a megelőző kétszáz év alatt együttvéve, mert az általa felépített államszervezet sokkal hatékonyabb volt!) Ha a jogalkalmazótól elvárjuk az igazságosságot is, ez megakaszthatja ugyan egyes jogszabályok, utasítások végrehajtását, de éppen ez által gátolja a gonosz célok megvalósulását.

Ha az emberek csak a maguk érdekeit képesek szem előtt tartani, nem képesek az igazságért kockázatot vállalni, akkor bármit meg lehet velük tenni. Az egyes ember gyenge; a társadalom erős. Tudják ezt jól a zsarnokok is, ezért igyekeznek megosztani a társadalmat. Ha az emberek nem vállalnak kockázatot a másik igazáért, egyedül maradnak akkor, amikor a saját igazukat védik. Ha egy társadalomban az emberek ellenségeik igazáért is kiállnak, nincs az a zsarnok, amely elvegye tőlük azt, ami megilleti őket. Minél korábban és minél többen lépünk fel az igazságtalanság ellen, annál kisebb a kockázat is; ha azonban csak későn és kevesen lépnek fel az üldözöttek védelmében, e lépéshez már hősiesség szükséges.

Legyünk tehát igazságot szerető, igaz emberek, hogy unokáinkra ne bűntudatot, hanem fényes példát hagyhassunk örökül!

(Eredetileg közzétéve: 2007. április 16.)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: