És az ötvenedik napon…

Mottó: „A Lélek ott fú, ahol akar! (Jn 3,8)

Lassan véget ér a húsvéti idő, az Egyház liturgiájában is elkövetkeznek a szürke, dolgos hétköznapok, folytatódik az évközi idő, amely mostantól fogva egészen adventig tart. Az egyházi év, ezen belül is a húsvéti idő csúcspontja kétségkívül a Húsvét ünnepe, amelynek gazdag liturgiája mellett jelentéktelennek tűnhet a húsvéti időt lezáró két ünnep, a Mennybemenetel és Pünkösd ünnepe. Ez azonban csak a látszat: ebből a két ünnepből bontakozik ki az évközi idő, amely leginkább megfelel a mi üdvtörténeti helyzetünknek.

Ez a két ünnep olyannyira összetartoznak, mint a kulcs és a zár. A mennybemenetellel – úgy tűnhet – ismét magunkra maradtunk. Isten Fia eljött közénk, közöttünk járt, szenvedett és meghalt értünk, majd feltámadt, és visszament oda, ahonnan jött. Tragikus végkifejlet: Isten próbát tett az emberrel, de végül minden maradt a régiben – mondhatnánk, ha nem követné Pünkösd napja. Ezen a napon a harmadik isteni Személy, az Úr Lelke jött közénk, hogy megerősítsen és újjáteremtsen minket.

De miért ment el Jézus, aki megváltott minket, és akit megszerettünk? Ha testvérünkké lett, hogy érzéki tapasztalat bizonyosságával mutassa meg nekünk az Istent, miért nem maradt velünk, és miért „engedte át a terepet” a Szentléleknek, akit érzékeinkkel nem tudunk megragadni? Talán a jól végzett munka fáradalmait piheni ki az Atyánál, várva, hogy majd a világ végén átvegye az uralmat, és ítéljen felettünk?

Ha ezekre a kérdésekre választ akarunk kapni, a leghelyesebb, ha a legilletékesebbhez fordulunk: magához Krisztushoz. Jézus ugyanis búcsúbeszédében így vigasztalja tanítványait: „Atyám házában sok hely van, ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. […] Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Paraklétosz. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.

Jézus tehát nem valamiféle jutalomüdülésen van az Atyánál; a Világot kormányozza (“az Atya jobbján ül”), és szüntelenül azon munkálkodik, hogy minket üdvözítsen. E világban ugyan látszólag háttérbe vonul – noha az Eucharisztiában, rejtett módon, de valóságosan továbbra is köztünk van – elküldte azonban hozzánk a Szentlelket, hogy ne érezzük magunkat elhagyatottnak és kiszolgáltatottnak. Jézus Paraklétosznak nevezi az Úr Lelkét, amit általában Vigasztalónak fordítanak; valójában jobb szó rá a Szószóló, hiszen a görögök azt hívták paraklétosznak, aki egy perben valamelyik fél védelmében – mintegy ügyvédként – fellépett. Az Úr Lelke egyszerre szószólója Jézus ügyének a világban, és a mi ügyünknek az Atya előtt. (Mert vádlónk is van: a Világ Fejedelme.)

A Lélek csendben dolgozik, olyan tapintatosan, amilyen tapintattal a megtestesülést előkészítette. Nem nyilatkozik meg félelmetes jelek kíséretében, miként az Atya a Hóreben: a pünkösdi megjelenése is csak azt a célt szolgálja, hogy felhívja a nép figyelmét az apostolokra. Emberek által szól az emberekhez; nem a félelemre építi Isten országát, hanem a meggyőzésre. Állandó munkálkodásával az Atyát és a Fiút dicsőíti meg: miközben végzi saját küldetését, újjáteremti és az Atyához vezeti a világot Krisztusban.

Mi gyakran látjuk úgy, hogy a világ, és benne a mi szánalmas, bűnös életünk megállíthatatlanul halad a tragikus végkifejlet felé. Nem árt ilyenkor felidéznünk, hogy a Lélek nem valami hatalmas dzsinn, jószívű angyal, hanem Isten: szavában teremtő erő van, számára semmi sem lehetetlen. Ahogy az egyszerű, tanulatlan, nem különösebben bátor apostolokból bátor és bölcs hithirdetőket faragott, úgy belőlünk is teremthet szentet, akkor is, ha most úgy látjuk: bennünk nincs jóság, csak gonoszság, hiszen Isten a semmiből is tud nagyot alkotni.

Jöjj, Szentlélek Úristen!

(Eredetileg közzétéve: 2007. május 25.)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: