Isten maga küzd értünk

 

Mottó: „Így panaszkodott Sion:
’Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!’

De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony?!
És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől?!
S még ha meg is feledkeznék:
Én akkor sem feledkezem meg rólad!
” (Iz 49.14-15)

Az ember örök vágya, hogy megértse a világ működését, és ennek segítségével előre jelezze, mi fog történni. Ezért fogalmazunk meg különböző törvényszerűségeket, amelyek meghatározzák a létezők működését. Ha nem találunk törvényt, akkor azt feltételezzük, hogy annak egy szabad lény döntése szab törvényt. Igazából ez húzódik meg az animista képzetek mögött is: ha semmi törvényszerűséget nem tudok fölfedezni a természet egyes jelenségei tekintetében, azt is feltételezhetem, hogy nincs is ilyen, mert az adott jelenség szabadon cselekszik.

Az ókorban számos ilyen „szabad” jelenséget tartottak számon és személyesítettek meg; ezeket vagy istenként imádták, vagy egyszerűen hatalmas szellemként tisztelték. A keresztény világszemlélet elterjedése leegyszerűsítette ezt a képet: a szellemek akarata helyébe az Isten akarata lépett. A nehezen előrejelezhető természeti jelenségek révén Isten avatkozott be életünkbe, büntetve vagy jutalmazva az embert. Amikor a XVII.-XVIII. század tudományos fejlődése sok „szabad” jelenség törvényszerűségeiről lerántotta a leplet, sokak számára úgy tűnt: nincs messze az az idő, hogy minden természeti jelenség törvényszerűségét megismerjük. Ez az elképzelés maga után vonta azt a gondolatot is, hogy a világban nincsenek „szabad” jelenségek; minden törvényszerűségeknek alávetetten működik, a múlt, jelen és jövő kiszámítható.

A XIX. században a szociológiai és pszichológiai elméletek már azt is feltételezték, hogy maga az ember sem szabad, mert viselkedését a környezete, illetve a lélektan törvényei teljességgel meghatározzák. Egy ilyen világrendben az Isten szerepe is kérdésessé vált. Kialakult két, jellegzetesen XIX. századi filozófiai irányzat: a mechanikus materializmus és a deizmus. Az előbbi szerint Isten nincs; a világ egy önmagában álló, tökéletesen működő gépezet, amelynek jellemzőit az anyag örök és változatlan törvényei határozzák meg. Az utóbbi szerint Isten létezik, sőt a világot is ő teremtette, jellemzőit is szabadon állapította meg, azonban ezzel véget is ér szerepe a világban, ami az Isten külön beavatkozása nélkül, az előre megszabott törvények szerint működik.

Mindaz amit korábban elmondtam a világban uralkodó „végzetszerűségről”, egyáltalán nem jelenti azt, hogy egyetértenék a deistákkal. Az ugyanis, hogy Isten tiszteletben tartja az általa alkotott világ rendjét, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy Isten passzívan szemlélné a világ sorsát. A világ persze olyan jónak teremtetett, hogy önmagában is elműködne. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk azonban azt, hogy Isten nem valamiféle érzéketlen hivatalnok; amennyire hamis az a kép, amely Istent buzgó börtönőrnek mutatja be (aki azonnal büntet vagy jutalmaz), annyira téves Őt valami önelégült bámészkodónak tekinteni (aki pusztán megfigyeli az általa létrehozott világ működését).

Isten ugyanis szerető Atyánk, aki egyáltalán nem érzéketlen a sorsunk iránt: a világ rendjét – ideértve a mi szabad akaratunkból fakadó összes nyűgös következményt is – tiszteletben tartva, de teljes erőbedobással harcol a mi boldogságunkért. (Még a kínhalált is vállalta értünk!) Szeretettel fordul felénk akkor is, ha jónak bizonyulunk, de akkor is, ha bűneinkben elmerülünk. Küzd a végsőkig, mert nem akarja, hogy örök boldogtalanság legyen osztályrészünk. (Nem véletlen, hogy a zsoltáros több ízben hős harcoshoz hasonlítja az Urat.) Szégyenkezve, de be kell vallanunk: Isten jobban szeret minket, mint mi saját magunkat. A világ ezért nem félelmetes és veszélyes hely, ahol a tudatlan és esendő ember eleve kudarcra van ítélve: Isten maga küzd értünk.
Talán ha ezt megértjük, szívesebben harcolunk mi is az Úr oldalán …

(Eredetileg közzétéve: 2007. február 6.)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: