Tüzes Szégyen Napja

Mottó: Azzal dicsekszenek, ami gyalázatukra válik …” (Fil 3,19)

Az elmúlt időszak furcsa jelenségeket hozott. Egy államtitkár bevallotta, hogy homoszexuális. Egy csapat ember vonult fel Budapest egyik főútján, “büszkén” hirdetve, hogy homoszexuálisok. Budapest egyik terén egy párt “összeházasított” két nőt. Olyan tettek ezek, amelyek mellett – még e forró nyárban sem – mehetünk el szó nélkül, közömbösen.

Félreértés ne essék, minden tiszteletem azon felebarátaimé, akik nap mint nap kemény harcot folytatnak ferde hajlamaikkal. (Az Úr áldása legyen állhatatos kereszthordozásukon!) A fenti példák azonban nem egy hajlamról, vágyról, identitásról, hanem erkölcsileg megítélhető, tudatos magatartásokról szólnak.

Elsőként is szögezzük le: ami a homoszexuális magatartás tárgyi súlyát illeti, az különösen súlyos, egészen pontosan égbekiáltó bűn. (Ebbe a kategóriába tartozik még az ártatlan ember szándékos megölése, az özvegyek és árvák sanyargatása, valamint a munkás bérének igazságtalan visszatartása.) A nemiség eredeti célja a fajfenntartás; a homoszexualitás ehhez képest a nemiség igen súlyos torzulása. Nem feltétlenül öröklött, hiszen a nemi viselkedés részben tanult; igen gyakran a nemiség érzelmi és érzéki oldala egyensúlyának felborulására – tehát a nemi élet korábbi zavaraira – vezethető vissza.

Egy objektíve rossz cselekmény nem feltétlenül bűn, hiszen a bűn tudatos és szándékos cselekmény. Mindannyian követünk el bűnt, de az, hogy a kísértésnek adott esetben nem álltunk ellent, még nem jelenti azt, hogy tetteinket erkölcsileg is fel kellene mentenünk. Bizonyos, hogy egy rossz szokással, ferde hajlammal szakítani nehéz; valószínű, hogy nagyon nehéz mindig ellenállni neki. Ha azonban ezen a téren el is bukik az ember, még mindig megteheti, hogy alapvető erkölcsi épségét tettei elítélésével (ezt hívjuk bűnbánatnak) őrzi meg.

Aki azonban egy objetíve rossz magatartást jónak állít be, sőt, azzal kifejezetten dicsekszik, igen súlyos kárt okoz mind magának, mind a környezetének, mert eltompítja erkölcsi érzéküket. Külön felhívnám a figyelmet arra, hogy a felvonulás olyan jeleneteket tett közszemlére, amely még heteroszexuális kapcsolatban sem való a világ elé, illetve helyeselhető. Vajon mennyiben segítette elő a homoszexuális emberek iránti toleranciát mindannak a szennynek a mutogatása, amelyet e felvonulás elénk tárt? Az ilyen kihívó, arcátlan cselekedetek nemhogy tompítanák, de éppenséggel megerősítik a homoszexuálisokkal szembeni előítéleteket. Ez tehát nem annyira érdekvédelem, mint inkább szenzáció-hajhászat.

Az út szélén heverő, kifosztott felebarátnak nem hazug szavakra, hanem segítségre van szüksége. Mi is felelősek vagyunk felebarátaink üdvösségéért!

(Eredetileg közzétéve: 2007. július 17.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: