Várakozás

Mottó: A lelkem mélyen megrendült.
Uram meddig késlekedel?
Fordulj felém Uram, s mentsd meg életemet!
Irgalmasságodban szabadíts meg!” (Zsolt 6,4-5.)

 Az advent a várakozás ideje. Ha megkérdezzük az utca emberét, hogy mire várunk az adventi időben, valószínűleg azt fogja válaszolni, hogy a Karácsonyra, illetve a Szentestére. Valóban, várjuk ezt az estét, és igyekszünk minél jobban felkészülni rá, hogy minél szebb, meghittebb és örömtelibb legyen. E várakozásunk közepette azonban nem árt, ha felidézzük a várakozás egészen másféle formáit, amelyek talán nem ilyen örömteliek, nemegyszer félelmetesek, de ugyanúgy hozzátartoznak életünkhöz.

A várakozás ugyanis nem csupán jó lehet: idő arra, hogy valami jóra megfelelőképpen felkészüljünk, de lehet rossz, sőt kifejezetten gonosz is: a kétségek, reménytelenség és csalódás ideje. Várakozhatunk valami biztosan bekövetkezőre, és bizonytalanra; olyanra, amelynek ismerjük az idejét, és olyanra, aminek nem. Ha például fél ötre randevút beszélünk meg a Körtérre, és negyed ötkor érünk oda, az elkövetkező várakozás az örömteli készülődés ideje: találkozni fogunk azzal, akit szeretünk. Eltervezzük, mit mondunk neki, s ha van is egy kis lámpaláz bennünk, hogy a legjobb formánkat hozzuk, mégis mindent beleng az az öröm, hogy találkozunk. Ugyanez a negyedóra fél öt és háromnegyed öt között már nem olyan örömteli: ha tudjuk, hogy eljön, csak késik (mert ez a szokása), az örömbe már egy kis bosszúság is vegyül; ha azonban ez sem biztos, akkor az öröm helyét a legkeserűbb kétely veszi át: hátha el sem jön?

Vannak események és alkalmak, amelynek időpontját nem ismerjük előre. Ezekre is sokféleképpen várakozhatunk. Legutóbb utaltam Jézus példabeszédére a szolgákról, akik urukra várnak. Itt kiemelném, hogy a szolgák azért virrasztanak, mert nem tudják, mikor jön meg uruk. Ugyanakkor a két következő példabeszéd még világosabban beszél e várakozásról. A második példabeszédben Jézus egy gazdáról beszél, aki, ha tudná, mikor jön a tolvaj, ébren virrasztana. Első hallásra talán kissé félreérthető ez a példázat: nem arról van szó, hogy a gazda folyamatosan virraszt, hanem arról, hogy egyáltalán nem virraszt, ugyanis nem is gondol arra, hogy meglophatják. Jézus itt az ószövetségi bölcsességi irodalommal összhangban valószínűleg azokra a gonoszokra utal, akik úgy gondolják, hogy az Isten nem látja tetteiket, de legalábbis nem törődik bűneikkel. Az ókorban a filozófiai ateizmus lényegében nem létezett; jelen volt azonban a gyakorlati ateizmus: sokan gondolták úgy, hogy Isten lényegében nem törődik a világgal, nem avatkozik az ember magánügyeibe. Ezeket figyelmezteti az Isten előbb prófétái, majd Fia által: bár nem számítanak rá, de igenis bele fog avatkozni életükbe. Ezt erősíti Jézus harmadik példabeszéde a szolgáról, akire ura rábízta az élelmiszeradagok kiosztását. Aki hűségesen teljesíti kötelességét, úgy, mintha ura mindig mellette lenne, annak számára Ura váratlan időben történő megérkezése dicsőséget hoz, míg az, aki hűtlenül elhanyagolja kötelességét, annak Ura mindig “rosszkor” érkezik. Ez az utolsó példázat lényegében feloldja az első feszültségét: akik hűségesen teljesítik feladataikat a maguk idejében, azoknak Ura jókor jön: ezért is mondhatja Jézus, hogy ha a világ végének jeleit észleljük, emeljük fel fejünket.

A várakozás azonban nem csak a találkozásra való készülődés, vagy a szolgálatkészség, de a szorongattatás ideje is lehet. Mert valljuk meg őszintén, a legnehezebb türelmesen várakozni, amikor nem nekünk kell másokon segíteni, hanem amikor mi magunk szorulunk segítségre! Fokozottan igaz ez akkor, ha várakozásunk hiábavaló. Drámai életszerűséggel csendül ki e hiábavaló várakozás keserűsége Jeremiás siralmaiból: “Majd kinéztük a szemünket, úgy vártuk a segítséget, de hiába. Tornyainkból epedve figyeltünk egy népre, amely nem segíthetett.” (Sir.4,17.) Ilyen helyzetben az ember sürgetőleg, sőt türelmetlenül kéri azt, aki segítséget ígért neki. Ez nem baj, ha e sürgetésünk a bizalom, és nem a hitetlenség jele. Jézus figyelmeztető szava nekünk is szól: “Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró? Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja õket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön? (Lk.17,6-8.)

(Eredetileg közzétéve: 2007. december 10.)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: