Városmisszió

 

Mottó:A pogányokhoz vivő utakra ne térjetek rá,
és a szamariaiak városaiba ne menjetek be!
Forduljatok inkább Izrael házának elveszett juhaihoz.
Menjetek és hirdessétek: ’Közel van a Mennyek Országa!
’” (Mt. 10,5-7.)

Jártamban-keltemben tapasztaltam, hogy szép – noha kétségkívül elhanyagolt, koszos és átépítés alatt álló – fővárosunk egyre több pontján jelennek meg a Városmissziót illetve annak eseményeit hirdető plakátok. Ez mindennél biztosabban jelzi a reklámszakma tevékenységét – mindennapi kényszerből – igencsak jól ismerő városlakónak, hogy a Nagy Esemény egyre közeledik. S valóban, ha a naptárra pillantunk, láthatjuk, hogy már küszöbön áll a katolikus egyház hazánkban eddig példátlan rendezvénysorozata.

De vajon mire jó egy ilyen rendezvénysorozat? Miként lehet ezt jól csinálni? És legfőképpen: milyen hatást fog ez kiváltani az emberekből?

Ha a rendezvénysorozat nevéből indulunk ki, akkor a cél egy küldetés teljesítése. Ez a küldetés – a rendezvények nyilvánossága és fennen hirdetése mindenképpen erre mutat – egy üzenetet átadása. A címzett pedig maga a Város, pontosabban annak lakói. De mi ez az üzenet? Az, hogy még vannak katolikusok? Az, hogy mi is tudunk meghökkentő dolgokat művelni? Az, hogy mi katolikusok is sokoldalúak vagyunk? Az, hogy jó dolog katolikusnak lenni? Vagy azt, mit jelent katolikusnak lenni? Vagy talán azt, amiért érdemes katolikusnak lenni? Esetleg azt, hogy Jézus él?

Mindannyiunknak kötelessége, hogy hirdessük az evangéliumot; a keresztség és a bérmálás szentségeiben erre kapunk meghívást és erőt. Ez elsőrendű kötelességünk; nem lenne igazán katolikus jellegű a Városmisszió, ha valahol nem ezt a célt szolgálná. Jól értsük azonban: nem az a feladatunk, hogy pogányokat térítsünk meg, vagy a keresztény erkölcs és vallásosság felsőbbrendűségét hirdessük, hanem hogy hitelesen közöljük az örömhírt: „Úgy szerette Isten a világot, hogy Egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszék, hanem örökké éljen!”

A keresztény tanúságtétel fogalma napjainkban sok félreértésre ad okot. Ha ma közösségeinkben valakit felszólítanak arra, hogy „tegyen tanúságot”, az esetek többségében saját magáról, élményeiről, Istennel való kapcsolatáról fog beszélni. Pedig tanúságtételünk igazi tárgya maga Isten, az Ő tanítása és tettei kell, hogy legyenek. A mi személyünk csak annyiban fontos, hogy megbízhatóak-e szavaink. Ha megtesszük azt, amit hirdettünk, tetteink tanúsítják, hogy mi magunk is komolyan vesszük, akkor ez bizalmat ébreszthet tanúságunk igazsága iránt. Istennel való kapcsolatunk bensőségessége kiviláglik tetteinkből, de a részletek nem tartoznak senkire; a férj sem azáltal igazolja forró szerelmét asszonya iránt, hogy hálószobájuk titkait meséli lelkesedve barátainak.

Tanúságtételünk csak akkor lesz tehát hatékony, ha mi magunk komolyabban vesszük a katolikus tanítást. Ennek előfeltétele, hogy ismerjük azt; a Városmisszió jó alkalmat ad arra, hogy elmélyítsük hitbeli ismereteinket, újra meg újra átelmélkedjük az Egyház tanítását. A tudás azonban önmagában nem ér semmit: tetteinket is e tanításhoz kell szabnunk. Sok gyakorló (!) katolikus van, aki ismeri ugyan valamennyire az Egyház tanítását, de – legalábbis részben – nem fogadja el! Még többen vagyunk, akik bizony nem élünk valóban keresztényhez illő életet. A Városmisszió nekünk is alkalmat ad arra, hogy komolyabban vegyük hitünket.

A Városmisszió rendezvénysorozata csupán egy hétig tart; nyomtalanul fog elmúlni, ha mi nem ragadjuk meg az alkalmat arra, hogy bűneinkből visszatérjünk Krisztushoz. Az embereket szerepjátszással nem lehet becsapni. Ha sikerül felkeltenünk érdeklődésüket, akkor később is kapcsolatba akarnak majd kerülni velünk, felkeresik rendezvényeinket, liturgikus eseményeinket. Vajon ott mit fognak tapasztalni? Ha csaltunk, biztosan ki fognak ábrándulni belőlünk, s később már szinte lehetetlen lesz őket megszólítani, hiszen „kiismertek” minket.

Amikor e rendezvénysorozat résztvevőiként kapcsolatba lépünk olyanokkal, akik nem kapcsolódnak szorosan közösségeinkbe, jusson eszünkbe, hogy ebben az országban közel 7,5 millió ember vallja magát katolikusnak, de alig 1 millió jár rendszeresen szentmisére! Közel 6,5 millió olyan keresztény testvérünk él tehát ebben az országban, akik ugyan valamilyen katolikus identitással rendelkeznek, de nem kapcsolódnak bele a Katolikus Egyház közösségi életébe! Ennek nyilván sokféle oka lehet, de semmiképpen sem vet jó fényt létező és élő közösségeinkre. Jézus azt kérte, hogy arról ismerjenek meg minket, hogy szeretjük egymást; ugyan ki ne akarna egy szeretetközösség része lenni? De vajon a mi közösségeinket áthatja-e a szeretet, vagy csupán a közös hit és a liturgia köt össze?

Nyilvánvaló, hogy nem lehetünk minden keresztény testvérünkkel mindennapi, eleven, szoros érzelmi kapcsolatban; Jézus nem is ezt várja tőlünk el, hanem azt, hogy testvérként álljunk készen a másik szolgálatára. Természetesen ezzel a szolgálatkészséggel nem szabad visszaélnünk, hiszen ez legalább olyan visszatetsző, mint a hűvös elzárkózás. Ugyanakkor mi katolikusok sokfélék vagyunk, akár egy test tagjai, ki ebben, ki abban jártas, így sokféleképpen tudunk segíteni egymásnak. Figyeljünk oda a másik szorult helyzetére, és erőnkhöz mérten ajánljuk fel neki segítségünket!

Lehet, hogy a Városmisszió nem fogja megérinteni az Istenben nem hívőket; ha azonban legalább az Egyház közösségétől távol élő katolikusokat sikerülne közelebb hozni Krisztushoz, már megérte a fáradtságot. Ha pedig az egyház tagjai között újra eleven lesz a kapcsolat, és az egész egyházi közösség megtér Krisztushoz, az ő tetteit viszi végbe, ez a pogányok számára is annak jele lesz, hogy Krisztus (Egyházában) él!

Jöjj, Szentlélek Úristen, Életadó Lélek!

(Eredetileg közzétéve: 2007. szeptember 14.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: