Elit alakulat

Mottó:Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz,
ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk,
akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette.
Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása,
ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget.
A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,
s annyival kiválóbb, mint az angyalok,
amennyivel különb nevet örökölt náluk.
” (Zsid 1,1-4.)

A napokban egy ókori Kínáról szóló könyvet keresve egy nem kifejezetten keresztény könyvesboltban jártam, ahol megakadt a szemem egy könyvcímen “Az angyalok hatalma”. Talán Olvasóim sem lepődnek meg, ha elárulom, hogy e könyv az “Ezotéria” feliratú polcon volt. Ez az esemény felidézett emlékezetemben egy másik könyvet, amelyet – bízva az Apostoli Szentszék Könyvkiadójában – megvettem, de alaposan csalódtam benne, mert több volt benne a jámbor képzelet, mint a hasznos tudás. (Persze értem, hogy a könyv amerikaiaknak készült, és az ő kérdéseikre ad válaszokat, de angyaltanban J. R.R. Tolkien és C. S. Lewis képzelet szülte (általam egyébként kedvelt) írásait nem tudom hiteles forrásnak tartani…) Pedig nem ártana néhány dolgot tisztázni az angyalokkal kapcsolatban, még mielőtt a “másik oldal” változata rögzül a fejekben.

Az angyalok kapcsán alapvetően két hibát lehet elkövetni: az egyik, ha szerepüket annyira lekicsinyeljük, hogy létüket is tagadjuk, a másik, ha a szerepüket annyira túlértékeljük, hogy elhomályosítjuk vele Krisztus fényét. Szent Pál mindkét veszélyre figyelmeztet: “Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy a sátán cselvetéseinek ellenállhassatok. Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.” (Ef 6,11-12.) és “Senki ne mondjon benneteket méltatlannak a jutalomra, főleg az nem, aki alázatoskodásban s az angyalok tiszteletében tetszeleg magának, aki látomásokkal dicsekszik, érzékies gondolkodásában ostobán felfuvalkodik, és elutasítja a Főt, jóllehet ő tartja és fogja össze az egész testet inakkal és izmokkal, s Isten szerint való növekedéséről is ő gondoskodik.” (Kol 2,18-19.)

Az angyalokról való gondolkodásunk kiindulópontja az a sokszor megerősített dogma, hogy az köznyelvben angyaloknak nevezett szellemi létezők Isten teremtményei, akiket Isten jónak teremtett, személyiséggel, értelemmel és szabad akarattal ruházott fel. (Az angyal megjelölés e szellemi teremtmények sajátos hivatására utal: a szent angyalok az Isten küldötteiként jelennek meg a világban (angelosz=küldött). ) E szellemi létezők egy csoportja (őket szoktuk bukott angyal, ördög, démon stb. névvel illetni) azonban szabad akaratából véglegesen szembefordult Istennel, és Isten akaratának meghiúsítására törekszik, míg másik csoportjuk (a szűkebb értelemben vett angyalok) véglegesen az Isten akaratával azonosult, és Isten akaratának teljesülése érdekében munkálkodik. Ennek a mi életünkre annyi hatása van, hogy az Isten üdvözíteni akar minket, következésképpen a vele ellenséges angyalok ezt igyekeznek megakadályozni, míg szövetségesei elősegíteni.

Természetesen az üdvösségünk – amely az Istennel való végleges, bensőséges kapcsolat, nem az angyalokon áll vagy bukik: Jézus világosan megmondta: “Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet. … Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6.). A szent (Istenhez tartozó) angyalok tisztelete nem szükséges az üdvösséghez, de a velük való együttműködés jó segédeszköz lehet a Krisztus-követéshez. Ezt nem csak mi gondoljuk így, hanem Isten is, ezért rendelt mellénk őrzőangyalokat.

Sokan az őrangyalokra vonatkozó tanítást jámbor mesének tartják, amellyel a gyermekek képzeletét meg lehet fogni, és a bennük élő félelmeket el lehet oszlatni. Valójában e tanítás az Isten által elképzelt világrend fontos vonásaira utalnak. Egyrészt, a szent angyalok belekapcsolódnak az isteni gondviselés tevékenységébe; az őrzőangyalok léte tehát Isten gondviselő szeretetének személyességét fejezik ki. Isten nem csupán a világ, az egyház és a nemzetek jóléte felett őrködik, de minden egyes ember boldogságát is figyelemmel kíséri.

Másrészt, az őrzőangyalok feladata elsősorban az ember lelki épségének és üdvösségének védelme; léte arra késztet, hogy az Ellenséget ne becsüljük le, de ne is essünk kétségbe erejétől és hatalmától. Az ellenség nem egy patás félkecske-ember korcs, egy testi hibás gonoszkodó krampusz, hanem egy olyan tisztán szellemi létező, akinek anyagi vetülete ugyan nincs, de szellemi vetületében magasan veri az embert. Az ember ugyan megkapja a szükséges kegyelmeket a kísértések legyőzésére, de egy jóval intelligensebb lény által könnyen rászedhető; az őrzőangyal – aki egy szellemi szinten van a támadóval – segít kiegyenlíteni ezt a szellemei küzdelmet.

Ennek kapcsán azonban jó tisztázni valamit: azt nem tudjuk, hogy a szellemi létezők és az ember milyen módon érintkeznek egymással (az ember anyagi érzékszervein keresztül, vagy szellemi vetületükben), de azt igen, hogy a szellemi teremtmények hatása mindig külső hatás. Nem fordulhat tehát elő, hogy az ember mindenestől a Gonosz Lélek bábujává válik; az emberi természetünkhöz tartozó szabad akaratunkat még az ú. n. megszállottság esetén sem tudja elvenni, legfeljebb szellemi befolyásától nehéz szabadulni, olykor segítség nélkül nem is megy. A szellemi teremtmények számára az ember – lényeglátásuk magas szintje miatt – egy meglehetősen kiszámítható lény, ezért nem kell hosszasan vizsgálgatniuk, hogy viselkedését befolyásolják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy mindenestől ismernének minket: néha biztosan okozunk meglepetéseket. Egyedül a Teremtő Isten az, aki nemcsak kívülről, de belülről, lényünk mélyéről ismer minket, ezért neki biztosan nem okozunk meglepetéseket. A szellemi teremtmények tudása tehát semmiképpen sem ér fel a Teremtőével, ezért a Szentlélek megvilágosító kegyelme akkor is jóra tud indítani minket, ha őrzőangyalunk esetleg csődöt mondott volna.

Harmadrészt, az őrzőangyalok nemcsak oltalmazzák a rájuk bízott embert, hanem közbenjárnak a rájuk bízott emberért: közvetítik Isten felé az ember imáját (v. ö.: Ter 28,12.). Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Isten az angyalok segítsége nélkül ne tudna kapcsolatba lépni velünk, hanem arra, hogy Isten örömmel veszi, ha az ő háza népe segíti egymást. Az angyalok közbenjárása tehát inkább ahhoz hasonlítható, mint amikor valaki úgy szól valaki érdekében, hogy egyúttal kezeskedik is érte. Az angyalok nemcsak továbbítják kéréseinket az Isten felé (erre tulajdonképpen nem lenne szükség), hanem egyben arra is vállalkoznak, hogy a kapott kegyelmeket segítenek nekünk jól felhasználni. Az angyaloknak ez az önzetlen áldozatvállalása, ami közbenjárásukat hatékonnyá teszi, hiszen maga Isten is a legjobbat akarja nekünk, tehát az ő jóságát nem lehet “megfejelni” egy kis angyali közbenjárással.

Az angyalokkal kapcsolatos helyes viszonyunk azonban nem merülhet ki az égi segély elfogadásában; az angyalok tiszteletének legszebb formája, ha a magunk szerény eszközeivel hasonulunk hozzájuk abban, amiben természetünket meg nem tagadva tudunk: bár mi szellemileg biztosan nem állunk olyan mértékben embertársaink felett mint az angyalok, de mi is közvetíthetjük feléjük Isten gondviselő szeretetét, védhetjük üdvösségüket a káros befolyásoktól, és közbenjárhatunk értük.

És akkor némi joggal mondhatják rólunk: olyan, mint egy angyal …

(Eredetileg közzétéve: 2011. május 27.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: