Hitünk védelmében …

Mottó: Mundus vult decipiatur.”

Hallgatva a püspöki kar körlevelét, rögvest az jutott eszembe, hogy most aztán püspökeink kapni fognak hideget-meleget mind a szélsőjobb, mind a szélsőbal irányából. Hiába, a magyar közmondás is úgy tartja: „mondd meg az igazat, és betörik a fejed”. Az ugyanis, amit a püspökeink e körlevélben írnak, sajnos igaz. Sokan, sokféle lelki méreggel étetik magyar népünket, s közben jól megtömik a saját zsebüket. Csoda-e, hogy az Egyház józan hangjára az újpogány és ezoterikus vállalkozások haszonélvezőinek és a politikai korrektség jól fizetett prófétáinak botránkozó felháborodása, dühös tiltakozása és alattomos sejtetései lesznek a válasz? A válaszokkal nem is érdemes sokat foglalkozni, azzal annál inkább, hogy a kibontakozó szellemi összecsapásra megfelelően felkészüljünk, hiszen sokan vannak, akiket nem üzleti érdekeik vagy az Egyház iránti gyűlöletük, hanem jóhiszemű tudatlanságuk sodorja e kétes értékű eszmék hirdetőinek táborába.

Az alapvető problémát püspökeink jól vázolták: a keresztény és magyar nép erejét a szovjet megszállók csatlósai csak úgy tudták megtörni, hogy ereje forrását, keresztény és magyar öntudatát vették el. Noha már a XIX. század végétől voltak olyan csoportok, amelyek akár a keresztény, akár a nemzeti gyökereket elvetették, és újpogány vagy ateista eszméknek hódoltak, de a keresztény és nemzeti eszmék módszeres üldözése és hiteltelenítése a megszállók által fenntartott diktatórikus rendszer bűne volt. A rendszer összeomlásakor mindenki reménykedett abban, hogy a keresztény és nemzeti értékek ismét elfoglalják méltó helyüket a nép lelkében és a közéletben. Nem így történt, mert kiderült (és az idők folyamán egyre világosabbá vált), hogy az oktatás hiányosságai miatt e nemzeti és keresztény értékeket sokan nem egyszerűen megvetik vagy szégyellik, hanem egyszerűen semmiféle hiteles tudással sem rendelkeznek róluk. E fontos értékek megismertetése tehát elsőrendű feladatnak bizonyult; az erre irányuló igyekezet azonban jórészt hiábavaló lett, mert a hirtelen támadt eszmei űrt hamis próféták és sarlatánok egész serege lepte el, akit inkább foglalkoztattak saját anyagi érdekei és – sokszor alantas – érzelmei és vágyai, mint az igazság. Ki kell mondanunk, hogy az emberek többsége ma éppúgy nem rendelkezik hiteles ismeretekkel a keresztény és nemzeti értékekről, és azok hiteltelen változataira tekintettel éppúgy megveti, elutasítja vagy szégyelli azokat, mint a rendszerváltás előtt.

A mi feladatunk tehát nem több és nem kevesebb (és a püspöki kar éppen erre hívja fel a figyelmet), hogy keresztény és nemzeti értékeinket hiteles forrásból ismerjük meg, az így szerzett ismeretek alapján mércéül állítsuk életünk elé, és életünk példájával hitelesítve terjesszük szűkebb és tágabb környezetünkben. Ez a feladat nem egyszerű, nem könnyű és nem hálás. Az eszmék és csalogató kiadványok kavalkádjában az igazság és a hiteles forrás sokszor csaknem láthatatlan vagy szürkének tűnhet; életünket hagyományos értékek mentén, mégis korszerű módon felépíteni gondolkodást és erőfeszítést igényel; az igazság hirdetése pedig sokak üzleti és politikai érdekeltségeit sértheti, ami dühös védekezést válthat ki.

Persze magyar kereszténynek lenni sohasem volt egyszerű, könnyű vagy hálás feladat …

(Eredetileg közzétéve: 2009. szeptember 22.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: