Kitaszítottak örömünnepe

Mottó:A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát,
akik a halál országának árnyékában laknak,
azoknak világosság támad.
” (Iz.9,1.)

A Karácsony kétségkívül a szívünknek legkedvesebb örömünnepek egyike. A világ is a maga módján elirigyeli tőlünk ezt az örömöt, amikor télapós-fenyőfás vigassággá torzítva évről-évre megünnepli ezen a napon a Szeretet ünnepét, a családok összetartozásának napját. A Karácsony örömünnep, és mégis, nem csupán a fényről és örömről szól. A Karácsony ugyanis nem csupán a családi együttlétek boldog időszaka, de az öngyilkosok éjszakája is: egyetlen más napon sem kísérelnek meg öngyilkosságot ennyien, mint éppen ezen a napon. Tudom, ünneprontásnak tűnik, de ilyenkor, Karácsonykor sem feledkezhetünk meg azokról, akik szenvednek, elhagyatottak és reményvesztettek, hiszen ez az ünnep róluk (is) szól.

E napon az Egyház Krisztus születését ünnepli: a Fiú magára vette az emberi sorsot, és kicsiny csecsemőként lépett a világba. Nem fény és pompa vette körül, hanem hideg és sötét barlang-istálló, ahol – szülein kívül – senki sem örvendezett várva-várt születésén. Édesanyja távol otthonától volt kénytelen megszülni őt, de nevelőapja is idegenként volt kénytelen megszállni saját városában. Milyen különösnek tűnik ez a fogadtatás: Dávid leszármazója és reménybeli örököse saját városában egy gazdasági melléképületben száll meg családjában, mert a pénzesebb, előkelőbbnek tartott vendégek miatt nem jut neki hely a szálláson. Valójában ez jól jelképezi az Ige megtestesülésének fogadtatását: „tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be”. Ám nem ez az egyetlen mozzanat, amely Jézus későbbi életére mutat előre: első látogatói és tanúi pásztorok, akiket olyan megrögzött hazudozónak tartott az akkori közvélemény, hogy tanúságukat nem is fogadták el a bíróság előtt. Isten mégis őket választja ki, hogy a megváltás örömhírének hírvivői legyenek. Jézus megtestesülésével a világ újjászületése megkezdődött: a bűnösök Isten szolgálatára kapnak meghívást.

Ha Karácsony ünnepét üljük, nem szabad elfelejtkeznünk azokról, akik az első Karácsony rideg valóságát élik át ezen az ünnepen is. Akik ártatlanul megvádolva, betegen, bűneikben vergődve, vagy fogságban sínylődnek, és akik családtagjaiktól a halál, a fogság, betegség vagy fizikai távolság által elszakítva kénytelenek megélni ezt a napot. Mi, akiknek ezernyi gondunk között is van lehetőségünk, hogy valóban széppé és örömtelivé, a családi összetartozás és együttlét alkalmává tegyük az ünnepet, nem szabad elfeledkeznünk azokról, akinek ez idén – vagy akár már évek óta – nem adatott meg. Ha valóban komolyan gondoljuk, hogy az Egyház közösség Krisztusban, akkor e szenvedés és fájdalom mellett nem mehetünk el szó nélkül. Kell, hogy amikor kigyúlnak a fények, imáinkban megemlékezzünk róluk, sőt, ami ennél is fontosabb: hogy azt megelőzően és azt követően is tettekkel segítsük őket, hogy szorult helyzetükből kikerüljenek, vagy ha ehhez erőnk kevés, legalább enyhüljön szenvedésük.

Persze, ez veszélyes: aki segédkezet nyújt, elárulja, hogy közösségben van azzal, akinek segít. Márpedig ez nem mindig előnyös: az ártatlanul megvádolttal, a kitaszítottal, a bűnössel közösségben lenni: ez a világ szemében árnyékként vetül ránk. Sokszor hallom, amikor Péter „árulásáról” beszélnek, aki megtagadta Mesterét! De vajon gondoltunk-e már arra, hogy Péter nem tett mást, mint amit mi szoktunk: „elhatárolódott” a letartóztatott gonosztevőtől. Ebben pedig nagyok vagyunk, hiszen a világtól tanultuk, hasonulva a világhoz: ami kellemetlen, azt kirekesztjük az életünkből. Közösségi portálokon tapasztalhatja az ember, hogy amikor valaki körül kitör a botrány, az ismerősök fejvesztve törlik ismerőseik közül az „érintettet”. Nem számít a barátság, nem számít a korábbi jó viszony, mindaz, amit a „bűnös” korábban esetleg javukra tett; csak egy számít, nehogy belekeveredjünk ügyébe, nehogy szégyenkeznünk kelljen! Ez a világ képmutatása: mindent eltűrünk és semmit szóvá nem teszünk, míg ki nem tör a botrány, de akkor aztán nincs kegyelem!

Krisztus azonban nem ezt tanította nekünk: ő nemcsak a jámbor hívőkkel állt szóba, akik iparkodtak tisztességesen élni, várva a Megváltó eljövetelét, de a vámosokkal, sőt a prostituáltakkal is. Nem arról van szó, hogy mentegessük a bűnt (már ha egyáltalán megbizonyosodtunk létéről, és nem valami ostoba rágalomról van szó), hanem arról, hogy mentsük meg a bűnöst, aki közénk tartozik. Szép kis közösség vagyunk, ha addig tartozunk csak össze, amíg hasznára vagyunk egymásnak, de ha valamelyikünk bajba kerül, rögvest „ejtjük” őt! Mert rossz a gyász, rossz a betegség, rossz az elszakítottság, de legrosszabb a bűn; így ha tudunk segíteni a gyászolón, betegen és elhagyatottan, miért nem segítünk a bűnösökön? Talán félünk a kérdéstől: „hát ilyenek vagytok ti, keresztények”; „köztetek is lehet valaki bűnös”?! Ne dőljünk be a világ hamis botránkozásának: nem azért kötnek belénk, mert bűnösök vagyunk, hanem azért, mert Krisztust akarjuk követni! Hogyan is mondta Jézus? „Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne a világ”(Jn.15, 19). A világ saját fiainak mindent megbocsát: „ez magánügy” mondja; de a mi bukásainkon élvezettel csámcsog. A helyes válasz erre nem az, hogy letagadjuk bukásainkat, hanem hogy megmutatjuk: másfajta szolidaritás is lehet bűnös emberek között, mint a bűntársak cinkossága.

Jézus nem azért testesült közénk, hogy orrát elfintorítva örökösen elhatárolódjon bűnös kortársaitól, hanem azért, hogy jóságos orvosként gyógyítsa beteg lelkeinket. Nem tagadta el a bűnt, nem mentegette, hanem a kereszten feláldozva magát egyszer s mindenkorra megváltott minket, hogy Isten gyermekeinek szabadságában élhessünk. Ha ő ennyire szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást, és az élet nehéz perceiben testvéri szeretettel kell szolgálnunk egymás üdvösségét.

(Eredetileg közzétéve: 2009. december 26.)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: