Krisztus, a Király

Mottó:… és országának nem lesz vége.

A múlt vasárnap Krisztus Király ünnepét ünnepeltük. Manapság, amikor a népuralom eszméje vált uralkodóvá, ez az ünnep kissé idejétmúltnak tűnik. Sokan vannak a keresztények közül is, akik Krisztus királyságát puszta képnek tekintik, amely egy adott történelmi korszak terméke. Ennek hátterében az a gondolat áll, hogy ember és ember között alá- és fölérendeltség ellentétes az emberi természettel, hiszen minden ember egyenlőnek születik. Jézus azonban nem volt sem anarchista, sem forradalmár: a társadalom rendjét adottságként elfogadta. Nem a külső struktúrák megváltoztatását, hanem az emberiség lelki újjászületését hirdette meg. Vajon ha Krisztus királysága nem puszta kép, mit üzenhet ma nekünk?

Az Egyház ezen a vasárnapon az evangéliumban Pilátus és Jézus párbeszédét tárja elénk. A pogány, világi hatalom képviselője faggatja Jézust; ebben a párbeszédben az a biblikus-rabbinikus érvelés, amit Jézus saját népe körében használ, itt használhatatlanná válik. Két külön világ találkozik itt, s ez mindjárt az első kérdés-feleletből kitűnik. Jézust azzal a váddal hozták Pilátus elé, hogy „fellázítja az egész népet Galileától egészen Júdeáig, megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak, és azt állítja, hogy ő a Messiás-király”. Pilátus, miután sikertelenül próbált megszabadulni az ügytől, amelyben nem lát tisztán (nem jelentettek semmilyen zavargást, Heródes jelöltnek öltöztetve visszaküldi hozzá), szembesíti a fő vádponttal, nyilván beismerő vagy tagadó választ várva. Jézus enyhén ironikus válasza látszólag a vád forrására kérdez rá („Magadtól mondod-e ezt, vagy mások mondták-e neked rólam?”), valójában inkább a helytartó józan ítélőképességét hivatott megszólítani: valóban elképzelhető lenne, hogy a zsidók királya ilyen módon kerüljön elé?

Pilátus itt még elég jól érti Jézust: válaszában tükröződik a zsidókkal szembeni megvetése („Hát zsidó vagyok én?”), bár az is világos, hogy Jézus ügye már felkeltette érdeklődését, és szeretne tisztán látni az ügyben („Mit műveltél?”). Jézus látszólag ismét nem arra válaszol, amit kérdeznek tőle: nem azt mondja, hogy mit tett, hanem hogy mi az, amit nem tett. Itt érdemes egy pillanatra megállnunk, mert hajlamosak vagyunk e válasz apró részletei felett elsiklani. A legtöbben Jézus uralmának erőszakmentességét emelik ki („harcra keltek volna”), holott Jézus itt nem uralma jellegéről, hanem eredetéről beszél. Az evilági királyuk hatalmukat mindig az őket támogató érdekcsoportnak, a hozzájuk hűséges alattvalóknak köszönhetik. E világon nem lehet valaki király, csak akkor, ha kellő erőt gyűjt ahhoz, hogy a hatalmat maga és az őt támogatók részére megszerezze és megtartsa. Ha Jézus hatalma valamilyen világi érdekcsoportra támaszkodna (apostolok, tanítványok, rabbik, stb.), akkor ez az érdekcsoport – saját érdekében – igyekezne az ő uralmát és személyét megvédelmezni. Jézus királysága azonban „nem innét való”. Jézus ezzel valójában arra a prófétai szóra utal, amit a názáreti zsinagógában már egyszer felolvasott és magára vonatkoztatott: „az Úr Lelke rajtam, ő kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét”. Jézus nem azért király, mert követői megválasztották, sőt, ezt a kenyérszaporítás után tudatosan vissza is utasította (Jn.6,15.), hanem azért, mert Isten maga adta át neki az uralmat (Jn.13,3).

Pilátus ezt az okfejtést már nem tudja teljes egészében követni: abból annyit tud megérteni, hogy Jézus királynak tartja magát, de nem a hagyományos értelemben. Ennek ellenére Jézus még veszélyes lehet, ezért ismét rákérdez a fő vádpontra, amire Jézus azzal felel, hogy küldetésének tartalmát jelöli meg. Jézus válaszának megértése sokszor kissé vakvágányra fut a helytartó zárókérdése miatt („Mi az igazság?”). Átsiklunk ugyanis a válasz egy igen fontos elemén: „arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek”. Ez egyrészt utal az Ige megtestesülésére, amelyet nem pusztán emberként elszenved („születtem”), hanem amelyet Istenként tudatosan vállal („jöttem”). (Ez a válasz egyébként szorosan összefügg az evangélium prológusával: „A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte fel a világ; a tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be”.) Másrészt, Jézus királyságát nem méltóságnak, hanem küldetésnek, szolgálatnak tekinti; Jézus születésétől fogva e királyi küldetésnek él. (Megjegyzendő, hogy az akkori császár, Tiberius egyáltalán nem született uralkodónak.)

Ugyanakkor nem kell azt gondolnunk, hogy Jézus királyságának szolgáló jellege miatt nem is tekinthető igazi királyságnak, s ezért ellenségei tévesen nevezik őt királynak. Jézusnak ugyanis valódi királyi tekintélye van, amely alkalmassá teszi őt arra, hogy népét vezesse („aki az igazságból való, hallgat szavamra”). E tekintély forrása az igazság, amely „szabaddá tesz” (Jn.8,31-32.). Jézus korábban már értelmezte, mit ért azon, hogy valaki az igazságból való: „aki Istentől való, meghallja az Isten szavát” (Jn.8,47.), ezért aki nem hallja Isten szavát, az nem Istentől, hanem a Sátántól való (Jn.8,44.). Ennek kapcsán utalt is arra, hogy mindenki annak kedvére akar tenni, akitől való (Jn.8,44.). Jézus válasza azonban nemcsak uralma szolgáló jellegére, hanem örökkévalóságára is utal, hiszen minden korban voltak, vannak és lesznek olyanok, akik az Igazságból valók, ezért uralma minden nemzedékre kiterjedő, örök uralom. (Pilátus a választ nyilvánvalóan félreérti, hiszen a Jézus által hirdetett igazság mibenlétére kérdez rá. A helytartó valószínűleg arra gondolhatott, hogy Jézus valamiféle filozófus, aki egy általa igaznak vélt szemlélet, meglátás hirdetőjének tartja magát. Ez azonban nyilvánvalóan nem jelentett veszélyt a római uralomra, ezért is foglal állást úgy, hogy „semmi bűnt nem találok benne”.)

Jézus uralma tehát örökké való, valódi királyi uralom, amely azonban egyben szolgálat is. Nagyon ideillik Jézusnak az a tanítása, amelyet néhány héttel ezelőtt tárt az Egyház elénk, Zebedeus fiainak kérése kapcsán. Előre kell bocsátani, hogy sokan – szerintem tévesen – úgy értelmezik Jézus válaszát, mintha az emberek közti alá-fölérendeltséget vetné el. Valójában Jézus nem ez ellen szól, sőt még azt sem kárhoztatja, hogy a tanítványok versengenek egymással. Az ember ugyanis uralkodásra termett lény (Ter.1,26.), ezért természetes, hogy mindig magasabbra tör. Jézus azonban itt nem erről beszél, hanem a hatalomgyakorlás módjáról. Nem általában a hatalom gyakorlóit állítja szemben a keresztényekkel, hanem a keresztény szellemiségnek megfelelő hatalomgyakorlásról tanít. Azok, „akiket a világ urainak tartanak” illetve a „hatalmasok” ugyanis „zsarnokoskodnak a népeken” és „hatalmukat éreztetik”; Jézus itt azt ítéli el, ha valaki hatalmát egyéni és csoportérdekek, vágyak szolgálatába állítja, vagyis a magánérdeket helyezi a közérdek elé, ami a hatalomgyakorlást önkényessé illetve puszta erőfitogtatássá teszi. Jézus arra hív, hogy a keresztények hatalmukat mások szolgálatára használják; a közérdeket állítsák a magánérdekük elé, így a hatalomgyakorlás az igazságosság és béke megteremtésének eszközévé válik. Ennek legszebb példája maga Krisztus: „az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét, váltságul sokakért”(Mt.20,28). Jézus maga mondja búcsúbeszédében „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn.15,13); a legnagyobb szolgálatot vitathatatlanul ő tette nekünk, amikor istenemberi mivoltával nem törődve, ártatlanul életét adta a mi üdvösségünkért; illő tehát, hogy mindnyájunk közül ő legyen az első, a mi örök Királyunk.

Ami pedig minket, ma élő keresztényeket illet: Krisztus trónja körül még sok hely kiadó; tessék ezekért bátran tülekedni, de nem evilág zsarnokai módján, hanem úgy, amint azt a mi Királyunk tanította: a felebaráti szeretet szolgálatát mind jobban teljesítve!

(Eredetileg közzétéve: 2009. november 28.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: