Mennyei rendszerváltás

Mottó:Ahol azonban elhatalmasodott a bűn,
túláradt a kegyelem,
hogy amint a halálban uralkodott a bűn,
úgy uralkodjék az örök életre szóló megigazulás által a kegyelem is,
Urunk, Jézus Krisztus által.
” (Róm 5,20-21.)

Húsvét nyolcadában vagyunk, még ha ezt itt, Magyarországon a a belpolitikai események (az Alaptörvény aláírása, vagy a gyöngyöspatai zavargások) többé-kevésbé el is feledtetik velünk. Bármennyire felemelő érzés az egyik (még ha az egyes tételes rendelkezések kapcsán komoly, megalapozott bírálatot is megfogalmazhatunk), és aggasztó a másik (tudja valaki, hogy a rendőrség miért nem a büntetőjog teljes szigorával lép fel a bűncselekmények elkövetőivel szemben?), mégsem szabad elfelejtkeznünk a Húsvétról, mert annak üzenete az, ami reményünk, bizakodásunk és örömünk igazi alapja és hétköznapi problémáinkra is biztos megoldást kínál. A Húsvét, amelynek története sem az akkori, sem a mai sajtó figyelmét nem vonta magára, mégis sarkaiból fordította ki a világot.

Jézus halála és feltámadása nem mítosz, bizonytalan történeti hitelességű események vagy nagy eszmék allegorikus tükröződése a hagyományban, hanem történelmi tény. Jézus keresztre feszítése és halála, valamint sírjának vasárnap reggeli üressége olyan biztos tények voltak a kortársak számára, amelyet meg sem próbáltak tagadni. Szent Máté szerint a főpapok pénzt adtak a katonáknak, hogy azt állítsák: Jézus sírja azért üres, mert – amíg ők aludtak (!) – a tanítványok ellopták a holttestet (Mt 28,13-15.). Ez az önmagában eléggé képtelen állítás is igazolja, hogy Jézus holttestének eltűnése a főpapok számára is vitathatatlan tény volt. Csak a XVIII.-XIX. század “felvilágosult” gondolkodói kezdték vitatni, hogy Jézus valóban élt, szenvedett, meghalt, és sírját valóban üresen találták. Ezek a feltételezések azonban légből kapottak és teljesen tudománytalanok, mert ellentétben állnak a rendelkezésre álló forrásokkal és a tényekkel.

Az kétségtelen ugyanakkor, hogy Jézus halálának és feltámadásának jelentőségét a kortársak sokáig nem ismerték fel. A tanítványok is csak nehezen fogták fel, mi történt, de a szélesebb közvélemény csak az apostoli igehirdetésből értesült erről az eseményről – szerte a Birodalomban, sőt annak határain kívül. Mai hasonlattal élve, az eseménynek legfeljebb az akkori bulvárlapok szenteltek volna figyelmet (”Újabb zavargások Júdeában – Jézust kiszavazták, Barabás mehet tovább”), mert az egész egy nem túl jelentős zsidó belviszálynak tűnt, amit a római helytartó gyorsan, többé-kevésbé gond nélkül elsimított.

Az esemény jelentőségét valójában az adja, hogy Jézus nem csupán egy volt a sok-sok zsidó rabbi közül, hanem az Isten által küldött Szabadító, sőt maga a megtestesült második Isteni Személy. Jézusban maga az Isten nyúlt bele a történelembe, hogy az embert megszabadítsa (Jézus teljes neve is ezt jelenti: “Jahve a szabadító”), ezzel kimutatva elkötelezettségét az emberiség üdvössége és boldogsága iránt. Ha van valami reményünk sok nyomorúságunk közepette, azt annak köszönhetjük, hogy Isten Fia egy lett közülünk, és sikerrel harcolta meg a mi harcunkat a bűn, a szenvedés és a halál ellen.

De mi a megváltás jelentősége? Jézus halála és feltámadása nem szüntette meg sem a bűnt, sem a szenvedést, sem a halált; mégis azt tanítja az Egyház, hogy Jézus megszabadított minket a bűn, a szenvedés és halál igájából, mert megmutatta, hogy a bűn, a szenvedés és a halál nem tud uralkodni az emberen, ha Istenre bízva éli életét. A kísértés ereje nem lesz kisebb attól, hogy az ember Isten közelében él, és látja, mi a jó, hiszen Jézus küzdelmében vérrel verejtékezett; a szenvedések kínját nem csökkenti az ártatlanság, hiszen Jézus ártatlanul szenvedett kínhalált; az erényes élet és a szenvedések türelmes elviselése sem ment meg a haláltól, hiszen Jézus is meghalt a kereszten. De mindez a nehézség is legyűrhető, mert Isten azt akarja, hogy álljuk a sarat, és ő hatalmasabb a bűnnél, a szenvedésnél és a halálnál. Jézus nem isteni tudásával és hatalmával győzte le a bűnt, a szenvedést és halált, hanem a mi emberi eszközeinkkel: az Isten iránti feltétlen bizalomból fakadó engedelmességgel és a felebaráti szeretettel.

Jézus megváltó életét – minden ellenkező látszat ellenére – az Atya gondviselő oltalma kísérte végig, ahogyan a mi megváltott életünket is. Az Atya uralkodik a kísértések, a szenvedés és a halál felett, ezért nem is hagy senkit erőn felül megpróbálni; ha teret is enged e pusztító hatalmaknak, azt nem pusztulásunkra, hanem javunkra teszi. Persze, kényelmesebb lenne az életünk kísértések, szenvedés és halál nélkül, de sokkal szegényebb és boldogtalanabb. Isten saját képére és hasonlatosságára teremtett minket: tudatosan vagy tudattalanul ezért is törekszünk mindig többre, hogy megmutassuk szunnyadó, rejtett értékeinket. Isten a kísértések, a szenvedés és a halál megengedésével lehetővé teszi számunkra, hogy természetes és kegyelmi képességeink felhasználásával mi magunk is uralkodjunk a kísértések, a szenvedés és a halál felett, és ez által dicsőüljön meg Istentől alkotott emberi természetünk.

Természetesen más belátni a megpróbáltatások elvont értékét, és megint más átélni azokat. Nem önmagában a kísértések, a szenvedés és a halál értelmetlensége riaszt minket, hanem a kudarcok, és az, ahogyan erőnket fogyni érezzük. Jézus megváltó áldozatának különös jelentőségét éppen ez adja. Jézus sem vette könnyedén az akadályokat, és maga is átérezte a végső kudarc közelségét a kereszten; panaszos felkiáltása (”Istenem, Istenem, miért hagytál el engem”) nem a vád, hanem a kudarc érzetének szava: Isten látszólagos távolléte az ember úttévesztésének szörnyű lehetőségét veti fel (hiszen Isten mindig megsegíti az igazat). Jézus végső szava a kereszten azonban mégsem a kétségbeesésé, hanem az Isten iránti bizalomé: a Megváltó teljes emberi kudarca közepette Istenre bízza saját és népe sorsát (akit halottan ugyan hogyan szabadíthatna meg?). Isten válasza erre a feltétlen bizalomra: a feltámadás, amely véglegesen megszabadít a kísértésektől, szenvedéstől és haláltól, azonban az azokkal való, végső soron győztes küzdelem dicsőségétől, a megküzdött értékekből fakadó boldogságtól nem fosztja meg az embert.

Jézus nekünk is ezt kínálja fel a megváltás gyümölcseként: nem szünteti meg a kísértéseket, szenvedéseket és halált, de segít azokon úrrá lennünk, és ha kudarcot vallunk, még mindig bizalommal letehetjük saját magunk és szeretteink sorsát az Atya kezébe, akinek elég hatalma van arra, hogy kudarcainkat végül győzelemre és dicsőségre fordítsa. A kísértés, bűn és a halál ettől persze nem lesz jó, az ellen küzdenünk kell minden eszközzel, de ez a harc többé már nem reménytelen, mert Jézus biztos utat mutatott, és velünk harcol, míg ez a világ végleg el nem múlik. A kísértés, szenvedés és halál elől ideig-óráig el tudunk futni, de egyszer szembetaláljuk magunkat velük, meglehet, éppen akkor, amikor legkevésbé számítunk rá.

Fel kell tehát készülnünk a küzdelemre; Jézus ebben is példát mutatva a gyökerénél támadta meg a rosszat, a legnehezebb, de a legeredményesebb utat választva. Ami e világban valóban rossz, az mind Isten üdvözítő akarata ellen való; ha tehát mi magunk Isten üdvözítő akaratához szabjuk tetteinket, akkor ezzel a rossz erejét és hatókörét szűkítjük. Nem tudjuk teljesen kiirtani, de meg tudjuk törni egyre fokozódó erejét, ezzel hosszabb távon – a jelen küzdelmek ellenében – földi életünket is könnyebbé tesszük. A végső és teljes győzelmet pedig Isten adja, aki a kísértések, a szenvedés és a halál fenyegetését végleg száműzi majd azok életéből, akik az Ő akaratát cselekszik; ennek záloga Jézus feltámadása.

Készüljünk tehát fel a küzdelemre, és tartsunk ki a nehézségek idején, ha pedig elbukunk a küzdelemben, és emberileg minden remény elveszett, ajánljuk magunkat Isten kezébe, aki annyira szeret minket, hogy Jézusban testvérünkké lett, hogy kísértéseinkből megbocsátás, szenvedéseinkből irgalom, bukásainkból megtérés, halálunkból élet fakadjon!

(Eredetileg közzétéve: 2011. április 27.)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: