Mit hoz a jövő?

Mottó:Ne forduljatok halottlátókhoz,
ne keressétek fel a jósokat,
mert beszennyezitek magatokat.
Én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
” (Lev.19,31.)

Manapság alig talál az ember olyan újságot, legyen szó napilapról, hetilapról vagy magazinról, amelyben ne szerepelne horoszkóp. Tévéműsorokban is fel-feltűnnek különböző jósok, asztrológusok és távgyógyítók. Magukat különleges tudás vagy képesség birtokosainak valló, titkolt vágyakra gyógyírt kínáló emberek árulják portékájukat. Ez a modern gnózis, az ezotéria világa. Sokan a „felvilágosult” ateisták közül, akik számára Isten és Jézus csak mese, badarság, színlelt kétkedéssel kísérleteznek, mondván: „valami mégis lehet benne”. Ne ítéljük el őket, hiszen csak természetes kíváncsiságuknak engednek, és a tervezhető, kiszámítható élet álmát kergetik, de nincs biztos alapjuk, amelyre ezt felépíthetnénk. Ám vajon mi, keresztények, hivatkozhatunk-e erre?

Az emberi megismerés egyik célja, hogy az ismereteket egy olyan modellé rendezze, amelynek segítségével a jövőbeni események nagy bizonyosság előre jelezhetők. Ez teszi ugyanis lehetővé az ésszerű tervezést, a megfelelő alkalmazkodást; egyes antropológusok szerint az emberi öntudat megjelenése is ennek az eredménye (ha magamat elkülönítem a külvilágtól, és képes vagyok magamat valamilyen mértékig külsőleg szemlélni, akkor a többiek helyzetébe képzelve magamat előre tudom jelezni a magatartásukat bizonyos helyzetekben). Az előrelátás tehát természetes emberi törekvés, a kíváncsiság pedig az emberi megismerés hajtóereje; ezekben nincs semmi ördögtől való, ám nem mindegy, hogy e vágyainkat miként elégítjük ki.

Viselkedésünk tervezéséhez kellenek bizonyos támpontok, amelyekre a jövőben is támaszkodhatunk, ám a jövő minden részletének megismerése már inkább azt szolgálja, hogy teljes egészében uraljuk az életünket. Az emberek egy része azért akarja megismerni a jövőt, hogy lássa: érdemes-e belekezdeni valamibe, vagy úgyis kudarcra van ítélve az egész. (A jósoknak feltett kérdések is ilyenek: sikerülni fog-e a párkapcsolatom, megéri-e állást változtatnom, a pénzemet befektetnem stb.) Ez is természetes és értelmes törekvés, különösen, ha életünk egészéről van szó, hiszen ettől függ, érdemes-e küzdenünk és reménykednünk. Ám nekünk ehhez a reményhez nincs szükségünk jósokra és varázslókra: ha valóban hisszük, hogy Isten szeret minket, sőt megváltót is küldött nekünk, aki testvérünkké lett, akkor joggal remélhetjük, hogy „aki meghívott benneteket, az hűséges, és véghez is viszi” (1Tessz.5,24).

Hasonlít ez ahhoz, mint amikor valaki a tengeren megvizsgálja, merről fúj a szél; ha ez az irány megfelelő, akkor már nem érdekes, hogy a tenger miként fodrozódik, hiszen gyorsan és biztosan célba ér. Nekünk is, ha tudjuk, hogy Isten segítségével célba fogunk érni, a mindennapok eseményei, amelyek – néha úgy tűnik – végső kudarccal fenyegetnek, elvesztik döntő jelentőségüket. Persze ne értsük félre: fontos, hogy legyen megbízható, szerető társunk, legyen állásunk, ne nélkülözzünk, de ha tudjuk, hogy Isten szeretete vezet minket, figyelünk az ő szavára és igyekszünk az ő útján járni, akkor bízhatunk a sikerben. Isten ugyanis minden képességet és lehetőséget megad ahhoz, hogy boldogok legyünk; persze, mi nem mindig élünk e lehetőségekkel és képességekkel jól, de Isten ismer minket, és nyilván erre is számított, tehát önmagában korlátaink és gyengeségünk nem akadályozhatják meg, hogy boldogok legyünk.

Sokan vannak, akik azonban nem csupán támpontokat akarnak, de kíváncsiságuktól vezérelve szemlélni akarják a jövőt. Ez azonban ostobaság, hiszen a jövő még nincs, annak lefolyását jelenbeli és jövőbeli magatartásunk is befolyásolja. Ez látszólag ellentétben áll azzal, hogy gyakran beszélünk Isten megváltoztathatatlan tervéről, ami mindenhatósága folytán mindenképpen megvalósul. A félreértés abból adódik, hogy Isten – velünk ellentétben – kívül áll téren és időn. Isten tervét és annak megvalósulását tehát nem úgy kell elképzelnünk, mint egy építészét, aki először a mérnök elkészíti a tervet, aztán átadja a kivitelezőnek aki aprólékos munkával megvalósítja azt. Isten tevékenysége sokkal inkább hasonlítható egy hadvezéréhez, aki mindig a csata állása szerint küldi a parancsait és az erősítést az egyes alakulatoknak, azzal, hogy e hadvezér az egész csata folyamatát egyszerre látja, ezért nincs szükség utólagos korrekciókra.

Isten valóban látja a jövőt (ami számára ugyanúgy jelen idejű, mint a régmúlt és a mi jelenünk), amely a mi szabad döntéseink révén is alakul. Ez azt jelenti, hogy ha ismernénk a jövőt, esetleg másként viselkednénk, ami akadályozhatná boldogságunkat. Ha például minden szerelmes fiatal lány látná férjét meghalni, s látná, milyen keserűek az özvegység évei, valószínűleg nagyon kevesen és reményvesztetten vállalkoznának a házasságra, és ezzel eldobnák maguktól az élet egyik legszebb ajándékát. Ugyanígy, bizonyos megpróbáltatásokra és értékekre meg kell érni; ha mindenki előre ismerné a jövendőbelijét, nem próbálkozna másoknál, és nem gazdagodna az e kapcsolatokból származó értékekkel, így kevesebbet tudna nyújtani annak, aki végül a társa lesz. Isten nem akarja, hogy sóvárogva a jövőt kutassuk, ahelyett, hogy a jelenben élnénk boldogan (ha valóban támpontokra és reményre van szükségünk, Isten persze megteheti, hogy ezt vagy azt közöl velünk jövőbeli sorsunkra vonatkozóan, de általában ez sem a jövő szemlélése, csak erősítő-vigasztaló szimbolikus képeket felhasználó közlés).

Nem az a dolgunk tehát, hogy rettegve-sóvárogva, kíváncsian a jövőt fürkésszük, hanem hogy a jelenben építsünk okosan és szorgalmasan egy szebb jövőt, bízva az Isten szeretetében és végtelen irgalmában. Ne feledjük, Jézus tanácsát: „Ne aggódjatok a holnap miatt: a holnap majd gondoskodik magáról; elég a mának a maga baja!” (Mt.6,34)!

(Eredetileg közzétéve: 2009. október 19.)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: