Ne féljetek! A félelem a Gonosz fegyvere!

Mottó:Vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem,
ezeknek be kell következniük, de ez még nem a vég.“(Mk.24,6)

Vészesen a fogy az időm, egyre közeledik az a nap, amikor a mesés Kabul országának földjére lépek, ahol köztudottan igen gyér a világhálós kapcsolat, de addig is igyekszem figyelemmel kísérni a napi eseményeket. Azt hiszem, sokan egyetértenek azzal, hogy most még a csapból is a “válság” prófétáinak jóslatai folynak. A hazai pénzügypolitika bajuszos nagy öregje egyenesen háromszoros válságról prófétál; én a magam részéről csak két okot látok az aggodalomra: az egyik az eluralkodó pánik, a másik az ebből fakadó – kapkodásból vagy alattomos szándékból eredő – hibás döntések  sora.

Mert mi is történt valójában? Az Egyesült Államokban és részben Nyugat-Európában a bankok felelőtlenül, fedezet nélkül adtak hitelt fűnek-fának és a várható veszteség csökkentése érdekében – amellett, hogy a vezetők a nagy nyereségért persze felvették a prémiumokat – e rossz hitelekről értékpapírosokat állítottak ki, és azzal kereskedtek. Most kiderült – amit eddig is lehetett tudni – hogy e hiteleknek nincs fedezete, és e hitelektől és értékpapíroktól mindenki igyekszik megszabadulni. Emellett a másik szál, hogy a forintot a nyáron spekulációs támadás érte, ami levitte az Euro árfolyamát 230 forint körüli szintre; most e spekulánsok elérkezettnek látták az időt, hogy a hasznot besöpörjék.  A harmadik összetevő pedig az, hogy a magyar költségvetés évek óta küszködik azzal, hogy lényegesen nem tudja javítani a közpénzek felhasználásának hatékonyságát, ezért hitelekre szorul a magyar államháztartás.

DE hármszoros válságról, vagyis devizaválságról, hitelválságról és pénzügyi válságról valójában nincs szó, csak általános pánikról.

Magyarországon ugyanis a bankok eddig is elég szigorú feltételekkel, sokszor uzsorakamatra adtak kölcsönt. A legkedvezőbb banki ajánlat esetén sem haladta meg a hitelösszeg az ingatlan értékét, általánosságban pedig elmondható, hogy az állami támogatást nem élvező (tehát állami garanciavállalással sem érintett) lakáshitelek esetén a bankok nagyjából az ingatlan értékének 60%-áig, illetve a havi fizetés 30-50%-áig adtak kölcsönt. Ez azt jelenti, hogy a bank ingatlanfedezet esetén legalább a tőkeösszeg és egy évi kamathátralék erejéig biztosítva van akkor is, ha a kölcsön devizalapú, és az ingatlan – a végrehajtási szabályok szerint a forgalmi érték 70%-áért kel el; ugyanígy a fizetés 30%-át el nem érő, deviza alapú hitel-törlesztőrészlet a mostani árfolyam-ingadozás mellett sem haladja meg a fizetés még végrehajtható 50%-át, vagyis a magyar bankok – feltételezve, hogy  az anyabankok nem pumpálják ki belőlük a pénzt – csak akkor kerülhetnek nehéz helyzetbe, ha a lakáspiac beáll (az árveréseken nincs vevő), vagy ha az adósok fizetése csökken illetve elvesztik az állásukat.

Ami a forint árfolyamát illeti, az elemzők már a nyár folyamán figyelmeztettek, hogy a reális árfolyam valahol 273 és 283 forint/Euro között lehet. Most valójában erre a szintre állt vissza a forint, tehát szó sincs az árfolyam összeomlásáról. A valódi baj az volt, hogy a jegybank a szárnyalás idején nem avatkozott közbe, és nem törte le az irreálisan magas árfolyamot. Erre pedig azért volt lehetőség, mert az árfolyamsávokat nemrég eltörölték.  A megoldás tehát adott, csak alkalmazni kell; egyébként az inga úgyis ide fog visszalendülni, feltéve, hogy a reálgazdaság nem megy csődbe, mert akkor a forint árfolyama a mai szinten is irreálisan magas lesz.

Ami a pénzügyi – tehát költségvetési – válságot illeti, az nem új dolog, én magam is számtalanszor írtam már az okokról. A legnagyobb baj az, hogy sokan nem értik az adóztatás új szabályait és összefüggéseit. A szocializmus idején az állam volt a termelőeszközök tulajdonosa; külföldi versenyképességét az alacsony árakkal biztosította, ami a mesterségesen alacsonyan tartott béreken alapult, hiszen az anyag- és energiafelhasználás kifejezetten pazarló volt.  Annak érdekében, hogy ne legyen éhséglázadás, a fogyasztási cikkek árait a belső piacon mesterségesen alacsonyan tartotta, vagyis veszteséggel értékesítette, a költségvetés bevételei terhére (személyi jövedelemadó még nem volt!). Ha tehát a költségvetés egyensúlya megbomlott, a kiadáscsökkentős első logikus lépése a megszorítás, vagyis a fogyasztás és a jóléti kiadások visszafogása volt. Manapság azonban az állam vállalkozói vagyona – sokak szerint abnormálisan – alacsony szintű, ezért az állam elsősorban adókból (és hitelekből) él. Az adók kétfélék: jövedelemadók és fogyasztási adók. Az állam tehát abból él, hogy a vállalkozások és a polgárok adóznak és fogyasztanak. Ilyen körülmények között a fogyasztás visszafogása az állam bevételeit is csökkenti, amellett szűkíti a gazdaság növekedési lehetőségeit. Az sem titok, hogy a személyi jövedelemadó kulcsai magasabbak, mint a társaságiadó-kulcs és az általános ÁFA-kulcs, ezért az emberek gyarapodása több közvetlen haszonnal jár az államnak.  Ráadásul a szegényebb emberek jövedelmük nagyobb hányadát fordítják fogyasztásra (a gazdaság növekedését elősegítve és növelve az állam ÁFA-bevételeit),  mint a magasabb jövedelműek. Ez tehát azt jelenti, hogy az államnak a költségvetési hiány növekedése és a gazdaság visszaesése esetén a bérszínvonal emelkedése az érdeke; ez nem csupán béremelés útján valósulhat meg, ami megterheli a vállalkozásokat, hanem akként is, hogy a béreket terhelő adók mértékét csökkenti az állam. Ez a lépés akkor lesz hatékony, ha differenciáltan valósul meg és azokat érinti, akik inkább fogyasztanak, mint felhalmoznak. Magyarán a helyes lépés ilyen esetben újabb – az alacsonyabb jövedelmekre irányadó – alacsonyabb kulcsok bevezetése, az adósávok széthúzása illetve a családok jövedelemadó-terheinek csökkentése az eltartottak számát és a tartási költségeket figyelembe vevő közös adóztatás révén.

Jól látható tehát, hogy a pánikreakciók éppen a helyes lépések ellen hatnak, és emellett most mindenki régi számlákat törleszt. A munkáltatók alacsonyabb bért, a kisebb állam hívei a jóléti kiadások befagyasztását, a bankárok magasabb adókat és állami segítséget kérnek. Most kell józannak lennünk, és a pánik ellenében a helyes utat választani, azt az utat, amely Amerikát – három évi helyben járás után – 1932-től kezdve rövid idő alatt kihúzta a válságból, és a második világháborúban rommá lőtt Európa újjáépítését lehetővé tette.  Ide bölcsesség, bátorság és lelkierő kell!

(Eredetileg közzétéve: 2008. október 28.)

Advertisements

One Response to Ne féljetek! A félelem a Gonosz fegyvere!

  1. Visszajelzés: Váltó-állítás « sartogrilu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: