Pihenés

Mottó:Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre,
és pihenjetek egy kicsit!” (Mk. 6,31)

Egy legenda szerint egy vadász fel akarta keresni Remete Szent Antalt és a többi remetét az egyiptomi sivatagban, mert sokat hallott önmegtagadó, szent életükről. Mikor odaért a remetékhez, megdöbbenve vettke észre, hogy a remeték esznek-isznak, nevetgélve beszélgetnek. Felháborodottan a szemükre vetette: “Az emberek azt hiszik, hogy keményen böjtöltök és vezekeltek, míg ti itt esztek-isztok, vigadoztok?! ” Remete Szent Antal azt mondta neki: “Feszítsd meg az íjadat!” Ő megtette. Szent Antal ismét szólt hozzá: “Feszítsd meg jobban!” A vadász még jobban megfeszítette az íját. “Még jobban!” A vadász homlokán verejtékcseppek jelentek meg. “No, még jobban!” “Nem lehet atyám, mert eltörik!”- ellenkezett a vadász. “No látod” – mondta Szent Antal – “nem lehet a végtelenségig feszíteni a húrt. Az embernek is szüksége van pihenésre: ezek a testvérek hosszú időn át keményen böjtöltek és vezekeltek, most pihennek kissé, hogy aztán újult erővel folytathassák tovább”.

Ez a kis legenda is jól példázza, hogy az embernek szüksége van a pihenésre. A pihenés nem valamiféle parttalan duhajságot, szertelenséget jelent, hanem a harci készültség feloldását. Az ember üdvössége érdekében élete folyamán sokszor kényszerül áldozatokra és önmegtagadásra. Valóban, a keresztény ember sokszor kénytelen lemondani valami önmagában szépről, jóról, kellemesről, hogy éberségét, lelkének épségét megőrizze. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a keresztény ember ne szerethetné a szépet, jót és kellemest. Éppen ellenkezőleg: a keresztény ember törekszik az igazi szép, jó és öröm elérésére, és éppen eme értékek megtapasztalása érdekében óvja lelkét ezek látszatától.

A keresztény embernek is szüksége van ezekre az értékekre, és amikor pihen, ezekkel a természetes értékekkel töltekezik. Ez nem ellentétes keresztény hivatásunkkal, hiszen minden valódi szépség, jóság és öröm forrása maga az Isten. Isten pedig maga ad lehetőséget nekünk, hogy már földi életünkben megtapasztaljunk az üdvözült lét szépségéből, jóságából és öröméből, és erőt merítsünk a földi élet további küzdelmeihez. Töltekezzünk tehát a nyár folyamán mi is szépséggel, jósággal és örömmel, és találjuk meg ebben is a mi szerető Atyánkat, az Istent!

(Eredetileg közzétéve: 2009. július 4.)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: