Útelágazás

Mottó: „Legyen ez a jubileum számotokra:
mindenki kapja vissza birtokát,
mindenki térjen vissza családjához!
” (Lev.25,10)

Ismét eltelt egy esztendő, amelyet nagy reményekkel kezdtünk és nagy csalódással fejeztünk be. Az óév kezdetén sokan gondolták azt, hogy az utolsó nehéz évet kezdjük, a végére már úgy emlegettük, mint az utolsó békeévet. Az új esztendőhöz már eleve kevesebb reményt fűzünk: ez a válság kiteljesedésének éve, amikor évtizedek verejtékes munkájának szerény eredménye semmisülhet meg, ismét elérhetetlen távolba kerül a tisztes életszínvonal elérésének és fenntartásának lehetősége, és sokak számára a megélhetés is bizonytalanná válik. Ebben a helyzetben, azt hiszem, a remény és újrakezdés évének nevezni ezt az új esztendőt, legalábbis megbotránkoztató. Mégis azt teszem.
Nem kenyerem a számmisztika, de családunkban az a szokás, hogy az új év első perceiben kiszámítjuk, hogy az adott évszámnak milyen osztói vannak. Idén is így tettünk, és arra az eredményre jutottunk, hogy: 2009=7*7*41. Ez azt jelenti, hogy a jelen évszám osztható 7-tel, 41-gyel, 49-cel és 287-tel (persze 1-gyel és 2009-cel is). Ez pedig eszembe juttatta az Ószövetség két sajátos intézményét, a szombat-évet és a jóbel-évet. Az Ószövetség szerint minden hetedik évet (szombat-év) az Úrnak kellett szentelni: ilyenkor szünetelt a mezőgazdasági termelés: azt ették, amit a föld magától termett, hogy a föld is megtartsa az úr szombatját. A jóbel-év neve a hetedik szombatévben, az engesztelés napján megfútt harsonákra utal; ilyenkor minden adósságot el kellett engedni: az adósság fejében eladott föld visszakerült eredeti tulajdonosához, az adósrabszolgát szabadon kellett engedni, hogy visszatérjen földjére és családjához.

Ez a két intézmény a jámborság diadala az üzleties gondolkodás felett: a mai világban nyilván sokan fölhördülnének, ha valaki felvetné: vezessük be a szombat-évet és a jóbel-évet. A mi anyagias gondolkodásunk is tiltakozik az ellen, hogy papíron létező, sőt egyre gyarapodó vagyonunkat – a másik tartozását – egy tollvonással semmivé tegyük. Valójában az ószövetségi törvény sem ezt várta el, hiszen rögvest a jóbel-év előírása után rendelkezik arról, hogy a föld (rabszolga) árát a jóbel-év közelségének figyelembevételével kell megállapítani. Ebből pedig világos: nem egyszerűen valamiféle ésszerűtlen kegyet akart gyakorolni a szegények felé, hanem biztosítani akarta az újrakezdés lehetőségét mindenkinek. A hetedik szombatévet a nagy újrakezdés, a terhektől való megszabadulás ünnepévé akarta tenni az egész nép számára, jól tudván, micsoda erők szabadulnak fel ilyenkor a társadalomban.

Hasonló felszabadultság érződött Magyarországon a második világháború befejezését követően, vagy a rendszerváltás évében. Mindenki úgy érezte, hogy a régi világ minden kicsinyessége és igazságtalansága a múlté, és lehetőség nyílik egy új, és jobb világ felépítésére. Ez a lendület azonban mindkét esetben viszonylag hamar, egy-két éven belül kifulladt: az első esetben egy tervszerűen és erőszakkal kiépülő diktatúra brutális valósága, a második esetben az önzésre, kapzsiságra és korrupcióra épülő gazdaság és társadalom keserű hétköznapjai fojtották meg. Mára jól látszik, hogy ez az utóbb kiépülő gazdasági-társadalmi rend arra sem alkalmas, amit fennhangon ígért: a gazdasági növekedés biztosítására. Ami megmaradt a szociális piacgazdaság – az Alkotmány preambulumában is rögzített – ígéretéből: az egyéni gazdagodás és korlátlan cselekvési szabadság lehetőségének biztosítása keveseknek, azon az áron is, hogy a társadalom, az államháztartás és a gazdaság beleroppan.

Kétségkívül szükség van újrakezdésre: a társadalom túlnyomó többsége előbb csalódott, majd belefáradt a rendszerváltó nagy eszmékbe, végül felhagyott azok megvalósításával. Egy kisiklott és – az egész társadalmat megmozgató eszmék híján – céltalan társadalmi változás szükségképpen sodródásba és elitista reformdühbe torkollik: a sodródó többséget egy tevékeny kisebbség saját értékei és érdekei szerint próbálja átalakítani és irányítani. Ez csak növeli a társadalmi feszültségeket: senki sem szereti, ha önmaga feladására kényszerítik, még ha nem is tesz ez ellen semmit. A különböző csoportok – érezve, hogy ami történik, nekik nem jó – keresik, kinek érdekében állt mindez, és egymáson kérik számon a szebb jövő reményének elvesztését. Az a gazdagság, ami a társadalom sokszínűségében rejlik, az ezt lehetővé tevő, igazságos rend hiányában nem tud kibontakozni, a különbözőségből fakadó összeütközéseket viszont ez az lefojtottság és kudarcra-ítéltség felerősíti.

Ez az újrakezdés elsősorban szellemi-lelki természetű kell, hogy legyen. Az újrakezdéshez gondolkodásmódunkat, cselekvésünk vezérelveit kell megváltoztatnunk. A rendszerváltás idején túlságosan az anyagi javak bűvöletébe kerültünk: azt gondoltuk, hogy a rendszerváltás célja, hogy gyorsan elérhetővé tegye a magas életszínvonalat mindenki számára. Nem vettük észre, hogy a nyugati életszínvonal mögött évszázadok munkája áll: a gazdaság biztonságát a tőkeerő, a tőkét a becsületes munka és a takarékosság biztosította. Az üzleti tisztesség fogalmára is homály borult, holott ez biztosítja a források legésszerűbb és leghatékonyabb felhasználását, ami egy forráshiányos országban egyáltalán nem lényegtelen kérdés. Azt is elfeledtük, hogy a minőség tartósabb és biztosabb versenyelőnyt jelent, mint a mesterségesen leszorított ár; a tisztességtelen, gyors meggazdagodás kevesek kiváltsága, a többség számára ez az út a bukást, sokszor minden meglévő érték (vagyon, becsület, szabadság) elvesztését hozza. Sok mindenben majmoltuk a Nyugatot, de nem vettük észre az összefogás értékét és szerepét az ottani sikerben. A gazdaságban előny a méret, de az ideális gazdasági szerkezet kialakításának útja ott nem a kicsik felszámolása, hanem azok összefogása volt. A másik fél (beszállító, fogyasztó, versenytárs) jogos érdekeinek figyelembevételével létrehozott érdekháló sokkal rugalmasabb és teherbíróbb gazdaságot hoz létre, mint a monopóliumok által irányított cégcsoportok, nem beszélve azokról a kedvező társadalmi hatásokról, amit az érdekek hatékony és méltányos egyeztetésének módszere magával hozhat.

A világméretű gazdasági válság kellős közepén, forráshiányos helyzetben is van lehetőség az újrakezdésre, ha a rendelkezésünkre álló forrásokat hatékonyabban használjuk fel. Ez viszont elsősorban nem anyagi kérdés: a pazarlás, az elavult technológia, a bizalom hiánya és a korrupció együttesen több kárt okoz évente a magyar gazdaságnak, mint ez a pénzügyi válság. Az ezekből fakadó többletköltség megtakarításában a helyesen alkalmazott kormányzati eszközök sokat segíthetnek, de nem elegendőek. A kormányzat megteheti, hogy ötéves átmeneti idővel Európa legszigorúbb környezetvédelmi és minőségi szabványait vezeti be, és az uniós forrásokat az ezek teljesítéséhez szükséges technológiai változtatások finanszírozására fordítja, biztosítva ezzel a tartós versenyelőnyt és az anyag- és energia-megtakarításából származó közvetlen hasznot a hazánkban működő (hazai és külföldi) kis- és középvállalkozások számára. A kormányzat kötelessége, hogy az igazgatási szervekben jelen lévő korrupciót felszámolja. De semmilyen kormányzati intézkedés nem garantálja, hogy a technológiai fejlődésből, a piaci helyzet erősödéséből származó többletbevételt a vállalkozó megossza az alkalmazottaival béremelés, üzleti partnereivel és a fogyasztókkal árcsökkentés formájában, esetleg kutatás-fejlesztésre vagy a vállalkozása tőkeerejének növelésére fordítsa ahelyett, hogy déltengeri kirándulásokra fecsérelné.

Félreértés ne essék: a takarékosság nem fösvénység, így nem a közvetlen anyagi hasznot nem hajtó tevékenységek leépítését, hanem az erőforrások hatékony felhasználását jelenti. A pihenésre, kikapcsolódásra és az ehhez szükséges szabadidőre mindenkinek szüksége van: a rendszerváltás elembertelenedésének egyik oka éppen az, hogy az időnk túl nagy részét szeretnénk pénzre váltani. Szabad és kell is a családra, háztartásra, a nyaralásra és kultúrára költeni, de az erre fordított forrásokat is hatékonyan kell felhasználni. Ezek az életnek amúgy is azok a területei, ahol nem az anyagi értékek dominálnak. Az elfoglalt vállalkozó kikapcsolt mobil mellett éppúgy kipihenheti magát a Balatonon horgászva, a Börzsönyben nagyokat kirándulva, vagy a kiskertben szőlőt metszegetve, mint a Bahamákon sokszázezer forintért. Csupán arra van szükség, hogy itthon is meghozza és meghozhassa azt a döntést, hogy a szabadidő nem a munkaidő meghosszabbítására, hanem a pihenésre és a szellemi-lelki töltekezésre szolgál (ez megint feltételezi az üzleti partnerek egymással szembeni méltányosságát, hiszen sokszor ők üldözik ki a vállalkozót (munkavállalót) külföldre, ahol talán nem zaklatják pihenése alatt). Nyilvánvaló az is, hogy az emberek anyagi helyzete nem egyforma: aki valóban megteheti, ám költsön többet magára, de ezt ne mások rovására vagy hitelből tegye; a kapzsiság és irigység már sokakat döntött értelmetlenül testi-lelki nyomorba, mert többet akartak megszerezni, mint amire ésszerűen eljárva, rendes körülmények között képesek lettek volna.

A válság mindig válaszút is: lehetőség arra, hogy új útra lépjünk. A történelem számos esetben tanúsította, hogy egy-egy válságba a „nagyok” beleroppantak, míg a „kicsik” ezalatt felvirágoztak és az élre törtek. Ennek egyetlen oka, hogy a válság a gyengébbeket hamarabb kényszeríti arra, hogy korábbi viselkedésüket megváltoztassák; a korábban meghozott jó döntés előnye pedig utóbb szembetűnővé válik, mert a változtatásra fordított pénz és munka kamatostul térül meg. Ha mi, magyarok, most, 2009-ben rálépünk az üzleti tisztesség, szolidaritás és takarékosság útjára, akkor e válságból nyertesként kerülhetünk ki. Ez az út nem is teljesen ismeretlen számunkra, hiszen őseink is sokszor jártak ezen az úton, s olyankor mindig virágzott ez az ország.

Csak le ne térjünk róla!

(Eredetileg közzétéve: 2009. január 5.)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: