Csendes győzelem

Mottó:Boldogok, akik szomorúak,
mert majd megvigasztalják őket.” (Mt 5,4)

Vasárnap hajnalban még csendes volt Jeruzsálem és környéke. Aludt a város: Annás és Kaifás főpapok, Heródes etnarcha és a Pontius Pilatus procurator. A helyőrség nagy része is aludt, csak az őrség feszített helyén vagy rótta a megszokott köröket. Az emeleti teremben egymás hegyén-hátán aludtak a fáradt és szomorú apostolok, egy külön szobában a háziak, míg egy másikban útra készülődtek a sírhoz az asszonyok, csendben, hogy Jézus anyját fel ne ébresszék.  A városon kívül, fák és bokrok árnyékában zarándokok aludtak, a Koponya-hely mellett  csendben őrködtek a katonák a zsidók királyának sírja mellett. Isten pedig szép csendben tanúságot tett Jézus igaza mellett.

Jézus feltámadásának nincsenek szemtanúi: az őrség ugyan látta a leszálló angyalt, aki elhengerítette a követ (Mt 28,2), de a legtöbben csak az üres sírt látták. Isten megtehette volna, hogy az őrség rémületére Jézus kiszáll a sírból, ahogyan számos festmény ábrázolja, de nem tette. Feltámadása után Jézus is megtehette volna, hogy felkeresi ellenségeit és árulóit, hogy megbüntesse vagy meggyőzze őket. Jézus azonban nem folytatta a velük kezdett vitát: megbüntetésüket az Atyára (Róm 12,19), meggyőzésüket a Szentlélekre bízta (Jn 16,8). Adott elegendő jelet arra, hogy higgyen az, aki őszintén keresi az igazságot, de meghagyott annyi homályt, hogy ne tegye, aki nem akar. Ezzel példát adott nekünk is: ne akarjunk mindenáron ellenségeink fölé kerekedni, és ne várjuk el, hogy vita végén behódoljanak nekünk, akkor sem, ha igazunk van.

Jézus azonban nem valami sértődöttségből tett így, és nem távozott búcsú nélkül a világból. Tanítványait, akik szomorkodtak halálán, felkereste, hogy megvigasztalja őket. Nekik sem tesz szemrehányást gyengeségükért amiért elhagyták, és Pétert sem bünteti meg tagadásáért. Igaz, hogy megfeddi az apostolokat, de csak azért, mert nem hittek a feltámadás hírét megvivő asszonyoknak (Mk 16,14.). Természetes kételkedésüket azonban tiszteletben tartja, és számos bizonyítékát adja annak, hogy valóban feltámadt (Lk 24,36-43, Jn 20,19-29.). Az ő meggyőzésükre gondot fordít, hogy szomorúságukat örömre váltsa (Jn 16,20). Megbocsátásának jele a tanítványok felé, hogy nagy feladatot bíz rájuk: az Evangélium hirdetését a világban, és hozzá a bűnbocsánat hatalmát (Mt 28,18-20, Mt 16,15-18, Jn 20,21-23). Jézus ebben is példaképünk: ő nem csupán a büntetés mellőzésével bocsát meg nekünk, hanem visszafogad bizalmába, és megadja a javítás lehetőségét.

Jézus feladata elvégeztével készen áll arra, hogy visszatérjen az Atyához (Mk 16,19), de nem hagyja magukra tanítványait Az a kötelék, amely összeköti Őt Egyházával, a szeretet köteléke, márpedig a szeretet nem múlik el soha (1Kor 13,8). Jézus úgy ment el, hogy velünk maradt: a szentségekben, mindenekelőtt a legszentebb Eucharisztiában. Az Atya jobbján ül, és közbenjár értünk; e közbenjárásának első nagy jeleként elküldte hozzánk a Vigasztalót, amint megígérte (Jn 16,7), és aki isteni hatalmával támogatja az Egyházat küldetése teljesítésében (Jn 16,8-15). Mi életünk egy-egy szakaszának lezárásakor könnyedén elhagyjuk azokat, akik abban az időszakban fontosak voltak számunkra, Jézus azonban ebben is példát adott nekünk.

A Húsvét szelíd öröme járja át szívünket!

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: