Végítélet: 2012 ??!

Mottó:Nem tartozik rátok, hogy ismerjétek az időpontokat és a körülményeket.
Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában.
De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét,
és tanúim lesztek Jeruzsálemben,
s egész Júdeában és Szamariában,
sőt egészen a föld végső határáig.
” (ApCsel 1,7-8)

Ha hinni lehet a tömegtájékoztatás és a sajtó által felhabosított maja jövendölés mai értelmezésnek, már csak alig több, mint egy hónap van hátra ebből a világból. Az a gazdasági rend, amelyet pénzügyi műveletek szabadságára és a pénzügyi szemlélet mindenhatóságára felépítettünk, valóban recseg-ropog, és az igazságosság eszméjétől a politikai korrektség dogmája által elválasztott, erkölcsi talajukat vesztett demokratikusnak nevezett, valójában mélyen oligarchikus rendszerek, amelyek a tömegek manipulációjára és a kis hangsúlykülönbséggel ugyanazt az utat felkínáló pártok közti zárt versengésre épülnek, az elszegényedett és elkeseredett tömegek szemében komolyan megkérdőjelezhetőkké váltak. Ennek ellenére semmi jele annak, hogy a világ vége elközelgett volna; csak a mi kereszténységétől megfosztott nyugati keresztény világunk alkonyának sápadt fényei ezek, hirdetve, hogy ha nem tér vissza nyomban éltető keresztény gyökereihez, gőgös tündöklését hamarosan keserű szolgaság váltja fel. A mai Evangéliumban azonban Jézus az igazi világvégéről beszél, ószövetségi képekkel, a mai fül számára talán túlságosan is titokzatosan, hallgatósága számára mégsem teljesen homályosan.

E képek értelmezéséhez először is tisztában kell lennünk a világ végének lényegével. A keresztény hit a végítéletben elsősorban nem a hatalmas kozmikus pusztulásban, hanem Isten végső győzelmét látja, amelynek minden más csak kísérőeleme. Az elvallástalanodott, lelki szomjúságát a miszticizmus pocsolyájából oltó olvasó számára azonban a végítéletre vonatkozó apokaliptikus jövendölések (így az Apokalipszis, vagyis a Jelenések könyve is) a szörnyűséges katasztrófa és pusztulás képét rajzolják elénk, amely minden jó és szép pusztulását, a pusztító erők fékevesztett tombolását jelenti. A keresztény ember számára tehát a végítélet a remény beteljesülését (Lk 21,28) jelenti, míg a miszticizmus hívei számára a félelem és rettegés idejét (Lk 21,26).

Tisztában kell lennünk azzal is, hogy Jézus e világvégi beszéde nem önálló egész, hanem egy hosszabb beszéd része, amely valójában Jeruzsálem – és így az ókori zsidó világ – pusztulásával foglalkozik. A beszédben ezért a közeli és távoli idősíkok némiképp összecsúsznak, még ha Jézus beszédéből az világos is, hogy a végítélet időben és előjeleiben elválik Jeruzsálem pusztulásától. Jézus nem tévedésből mondja, hogy “Bizony mondom nektek: Nem múlik el ez a nemzedék, míg ezek be nem következnek.” (Mt 24,34.) Jeruzsálem pusztulásakor még valóban éltek Jézus nemzedékének utolsó képviselői, ugyanakkor ez a végítéletre nem vonatkozik.

Ha figyelmesen olvassuk ezt a beszédet, akkor világos az is, hogy Jézus elsősorban nem a jövőbe akar bepillantást engedni a tanítványoknak, hanem a tanítványok által követendő magatartásra hívja fel a figyelmet, hiszen a beszéd ezekre a figyelmeztetésekre fűzhető fel:   “vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket” (Mt 24,4);  “vigyázzatok, ne kerítsen hatalmába benneteket a félelem” (Mt 24,6.) “amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást … akkor, aki Júdeában van, meneküljön a hegyekbe, aki a háztetőn van, ne jöjjön le, hogy kivigye a házából holmiját, és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elvigye köntösét” (Mt 24,16-18); “imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök!” (Mt 24,20); ” ha valaki azt mondja: Íme, itt a Krisztus vagy amott! ne higgyétek.” (Mt.24,23) ; “ha … azt mondják nektek, hogy kinn van a pusztában -, ne menjetek ki, hogy a házban rejtőzködik -, ne higgyétek el!” (Mt 24,26); “vegyetek példát a fügefáról!” (Mt 24,32); “legyetek hát éberek, mert nem tudjátok, melyik órában jön el Uratok.”  (Mt 24, 42) “legyetek hát készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!” (Mt 24,44). Jézus beszédében éppúgy óv a vallási hiszékenységtől, mint a félelemtől; a készülődő zsidó-római háború tekintetében arra inti tanítványait, hogy maradjanak ki belőle, mert ez a pogányok győzelmét hozza; végül ismételten arra inti tanítványait, hogy mindig legyenek készen az Úr fogadására. Nekünk sem szabad tehát elfelejtenünk, hogy a végítélet lehetősége nem vallási rajongásra vagy rettegésre, hanem őszinte megtérésre és a szeretetben való állhatatos kitartásra (Mt 24,13.) kell indítson minket.

De mit is mond Jézus magáról a végítéletről? Mi az általa használt képek jelentése?

Elsőként  azt mondja: “e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek“. Ez az, ami a legjobban megragadja a miszticizmus híveinek képzeletét: a kozmikus katasztrófa képe. Ez a kép ószövetségi eredetű. Izajásnál egy Babilon elleni fenyegető jövendölésben tűnik fel: “Igen, eljön az Úr rettenetes napja. Bosszúval és izzó haraggal lesz telve, hogy pusztasággá tegye a földet, és kiirtsa színéről a bűnösöket. Akkor az ég csillagai és az Orion nem ragyogtatják fényüket. Elsötétül a fölkelő Nap, és a Hold nem világít. Meglátogatom a földet vétkeiért, és gonoszságaik miatt a bűnösöket. Véget vetek a kevélyek gőgjének, és a zsarnokok büszkeségét megalázom. Ritkább lesz az ember a színaranynál, s az emberi élet Ofir aranyánál. Azért megrendítem az eget, s kimozdul helyéről a föld a Seregek Urának indulatától, izzó haragjának napján.”  (Iz 13,9-13).
A kép Joel prófétánál is megjelenik, itt egy meghiúsuló idegen betörés kapcsán, amelyet a próféta Isten büntetéseként fog fel: “Reszkessen az ország minden lakója, mert elérkezik az Úr napja, már közel is van. Sötétségnek és a komor fellegeknek napja az, felhőnek és homálynak napja! Mint a szürkület, a hegyekre borul egy nagy és hatalmas nép; sohasem volt hozzá fogható, ezután sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át.  […] Színe előtt megremeg a föld, megrendülnek az egek, a nap és a hold elsötétedik, a csillagok elvesztik fényüket. Az Úr hallatja szavát serege színe előtt. Mert serege töméntelen, s akik parancsát végrehajtják, azok hatalmasak. Mert nagy az Úrnak napja, igen félelmetes. Ki állhat meg színe előtt? Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot. Ki tudja, hátha visszatér és újra megbocsát, s áldás fakad a nyomában, étel- és italáldozat az Úr, a ti Istenetek számára? […]  Ekkor az Úr féltékeny szeretetre gyulladt országa iránt, és megkegyelmezett népének.” (Jo 2,1-18)
Jeremiás kortársa, Szofoniás is használja ezt a képet, és nála is a megtérésre való felhívás kíséri: “Közel van már az Úr napja, közel bizony, hamarosan elérkezik. Mily szörnyű kiáltozás az Úr napján! Mintha harcos hallatna csatakiáltást. Az a nap a haragnak a napja, a szorongatásnak és a gyötrelemnek a napja, a pusztításnak és a fosztogatásnak a napja, a sötétségnek és a homálynak a napja, a felhőknek és a komor fellegeknek a napja. Olyan nap, amelyen harsog a kürt és felhangzik a csatakiáltás a megerősített városok és a magas bástyák ellen. Veszedelmet hozok az emberekre, botorkálnak majd, mint a vakok, [mert vétkeztek az Úr ellen]. Vérük kiloccsan, mintha por volna, holttestük, mintha szemét. Ezüstjük, aranyuk nem mentheti meg őket. Az Úr haragjának napján, féltékenysége tüzében elpusztul az egész föld, mert megsemmisíti, kiirtja a föld minden lakóját. Szállj magadba, térj magadba, ó, szeretetre méltatlan nemzet! Mielőtt elűznének benneteket, s eltűnnétek, mint a pelyva; mielőtt rátok zúdulna az Úr izzó haragja, [mielőtt elérkezne hozzátok az Úr haragjának napja]: keressétek az Urat ti, szegényei a földnek, akik teljesítitek parancsait. Keressétek az igazságot, keressétek az alázatot, talán menedéket találtok az Úr haragjának napján.” (Szof 1,14-2,3).

Az ószövetségi előzményekre tekintettel feltűnő, hogy Jézus ezt a képet nem kapcsolja a kozmikus pusztulás színes képeihez. Kétségtelen, hogy arra utal, hogy a “mindenséget összetartó erők” megrendülnek; ez persze azt jelenti, hogy a régi világ szétesik, rendje felbomlik, ami az akkori emberek szemében a régi, bűn által megrontott világ megsemmisülését jelentette. Ez a pusztulás azonban nem öncélú, és Jézus beszédében nem is kapcsolódik össze az Isten büntető igazságszolgáltatásnak, illetve haragjának képével. A régi világ elmúlásának az a szerepe, hogy utat engedjen Isten új világának, ahol már Isten uralma nyilvánvalóvá válik. Az égitestek pusztulása összefügg azzal a képzettel, hogy az eget egy hatalmas sátorlapnak tekintették, amelyre az égitestek fel vannak függesztve; ha a sátorlapot felgöngyölik, akkor az égitestek lehullanak. Az égbolt eltávolításával azonban – e szemlélet szerint – megszűnik a határvonal Isten és az ember világa között. Az, hogy Jézus is valami hasonlóra gondolhatott, kitűnik a következő képből is.

Jézus második képe szerint: “akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel.”  Ez a kép Dániel könyvből származik: “Láttam az éjjeli látomásban, hogy íme, az ég felhőin valaki közeledik. Olyan volt, mint az Emberfia. Amikor az Ősöreghez ért, színe elé vezették. Hatalmat, méltóságot és királyságot adott neki. Minden népnek, nemzetnek és nyelvnek neki kellett szolgálnia. Hatalma örök hatalom volt, amely nem enyészik el soha, és királysága nem megy veszendőbe.” (Dán 7,13-14).  Jézus ezt a látomást a főtanács előtt magára vonatkoztatja: “mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhőin.” (Mt 26,64.) A régi világ pusztulása tehát Krisztus örök uralmának kezdetét jelenti, az emberré lett Ige végső megdicsőülését. A messiási ígéretek beteljesülése ez: a Dávid házából való király elfoglalja atyái trónját, és királysága örökké fennmarad (2Sám 7,16.).

A harmadik kép, amit Jézus használ, szintén ószövetségi eredetű: “elküldi angyalait hangos harsonaszóval, s összegyűjtik a választottakat a szélrózsa minden irányából, az ég egyik szélétől a másikig.” Izajásnál ez a kép így jelenik meg: “Azon a napon az Izáj gyökeréből támadt sarj zászlóként áll majd a népek előtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsőséges lesz a nyugvóhelye. azon a napon az Úr újra kinyújtja kezét, hogy birtokba vegye népe maradékát, amely megmaradt Asszíriából és Egyiptomból, Patroszból, Kusból és Elámból, Sineárból, Hamátból és a tenger szigeteiről. Fölemeli zászlaját a nemzetek előtt, és összegyűjti Izrael menekültjeit, a föld négy széléről összeszedi, akik Júdából szétszóródtak. ” (Iz 11,10-12). Krisztus uralma a száműzöttek hazatérését jelenti. Az ember ugyanis a bűnbeesés óta száműzetésben él (Ter 3,23-24), hazájától, az Isten országától otthonától távol. A megváltás beteljesedése azonban az ember számára a száműzetés végét jelenti: Krisztus győzelme a benne hívőknek is meghozza a szabadulást.

Jézus a végítéletről tehát alapvetően három dolgot mond el: a bűntől megsebzett világ elmúlik, az Ő uralma nyilvánvalóvá válik, és a benne hívők a bűn és halál kötelékeiből megszabadulván elnyerik az örök üdvösséget. Az utolsó szó tehát nem a pusztulásé, hanem Isten üdvözítő akaratáé, amely a bűn szennyes árja ellenére is képest elvezetni az embert az örök üdvösségre. Ezt az üdvösséget azonban veszély fenyegeti, amire Jézus őszintén fel is hívja a figyelmet: “Szorongattatásban lesz részetek, megölnek benneteket, s a nevemért minden nemzet gyűlölni fog titeket. Sokan eltántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölik majd egymást. Számos hamis próféta fellép, és sokakat tévedésbe ejtenek. A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 24,9-13)  Figyelmeztetései éppen azt a célt szolgálják, hogy azok közé tartozzunk, akik mindvégig kitartva üdvözülnek.

Végül még egy dologról szólnék, ami bizonyára sokaknál “kiverte a biztosítékot”: Jézus szerint a végítélet időpontját “nem tudja senki, az ég angyalai sem, a Fiú sem, csak az Atya“. Hogyan lehet, hogy Jézus, a második isteni személy nem tud valamit? Azt hiszem, hogy az ilyenfajta érvelés többet, illetve mást ért bele a szövegbe, mint amit az mondani akar. Jézus, mint Isten természetesen az egész világfolyamatot egyben látja, hiszen számára nincs múlt, jelen vagy jövő, így ismeri annak végét is. Ez a kijelentés azonban – az Apostolok Cselekedeteinek párhuzamos helyére is tekintettel – azt akarja mondani, hogy az Atya szuverén módon dönt arról mikor vet véget a világnak.  Ez is egyszerre vigasztaló és figyelmeztető gondolat számunkra, hiszen azt (is) jelenti, hogy a világ vége nincs “megírva a csillagokban”, hanem akkor kerül rá sor, amikor azt az Atya jónak látja, tekintettel arra is, hogy – ahogyan Szent Péter írja – “Az Úr nem késik ígéretét teljesíteni, ahogy némelyek késedelmeskedésnek tartják, hogy türelemmel viseltetik irántatok, mert nem akarja, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatot tartson. Mint a tolvaj, úgy jön el az Úr napja. Ezen a napon az egek nagy robajjal elmúlnak, az elemek a tűz hevétől felbomlanak, a föld és ami rajta van, elenyészik. Mivel így minden elpusztul, minden tekintetben szentül és vallásosan kell élnetek, hiszen várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor is az egek lángba borulnak és felbomlanak, az elemek a tűz hevétől megolvadnak. Mi ígérete alapján új eget és új földet várunk, az igazságosság hazáját.  Szeretteim, minthogy ezt várjuk, legyetek rajta, hogy békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon benneteket.”

 Legyünk rajta, hogy az a nap békességben, tisztán és feddhetetlenül találjon bennünket!

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: