Isteni marketing

punkosd2Mottó:Jobb nektek, ha elmegyek,
mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló.
Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.
Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről.” (Jn 16,7-8)

Vasárnap volt pünkösd ünnepe, az egyházi év harmadik legnagyobb ünnepe, a Szentlélek kiárasztásának emléknapja. Az esemény tartalmáról nyilván sok-sok szentbeszéd hangzott el, és nálam okosabb emberek sok minden fontosat elmondtak és leírtak már annak jelentőségéről. Ezúttal nem kívánok nyomdokaikba lépni, hanem inkább a pünkösdi események formáját venném kissé szemügyre: hogyan is működik az isteni “marketing”?

A marketing szó eredetileg a piac “megdolgozását” jelenti: az áruk és szolgáltatások iránti kereslet (igények) tárgyának és jellegének felmérését, a piaci rések megkeresését, a saját üzleti tevékenység piaci igényekhez való igazítását, végül a saját áruk és szolgáltatások lehető leghatékonyabb elhelyezését a piacon. A marketing tehát összetett tevékenység, amely nélkülözhetetlen a megfelelő üzleti alkalmazkodáshoz, vagyis a versenyképességet növelő tevékenység. Mégis, nálunk – a rossz nyugati példák hatására – a köznyelv leginkább a legutolsó mozzanat (a saját áruk és szolgáltatások lehető leghatékonyabb elhelyezése a piacon) cinikus formáját érti rajta:  hogyan lehet a szemetet minél nagyobb mennyiségben és jobb áron eladni úgy, hogy az átvert emberek még örüljenek is neki. Nem csoda, hogy a marketing fogalmát hajlamosabb a magyar keresztény (és nem keresztény) népesség inkább a Sátán eszköztárához  sorolni; az Isten nyilván nem szorul rá, hiszen “jó terméknek nem kell cégér”.

Mégis, ha jobban odafigyelünk a Szentírásra, láthatjuk, hogy az igehirdetés során Isten igen kíváló “marketing-szakembernek” bizonyul, hiszen jól tudja, mire van valójában szüksége az embernek, meg is tudja adni mindazt, amire az embernek valóban szüksége van, és mesteri módon hívja fel az emberek figyelmét üzenetére. Kétségtelen, hogy Isten sokszor titokban cselekszik, és nincs rászorulva a rivaldafényre: Isten üzenete önmagában is megállja a helyét, és az igaz emberek különleges látványelemek nélkül is érzékelik ezt. Isten eszközei ezért általában nem olyan agresszívak, mint az Ellenségé, aki így próbálja elleplezni, hogy szenvedéssel, pusztulással és kárhozattal házal.  Előfordul azonban, hogy Isten maga is látványosságot rendez, hogy a kevésbé érzékeny emberek figyelmét is felhívja üzenetére.  Így volt ez például mind az Ószövetség, mind az Újszövetség meghirdetésekor.

A Tízparancsolat kihirdetésének körülményeiről így ír a Szentírás: “az Úr így szólt Mózeshez: ‘Sűrű felhőben jövök hozzád, hogy a nép hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked. […] Menj vissza a néphez. Ma és holnap készüljenek elő, mossák ki ruhájukat, és harmadnapra legyenek készen. Holnapután az Úr az egész nép szeme láttára leszáll a Sínai-hegyre. Te pedig határold körül a hegyet, és parancsold meg: óvakodjatok attól, hogy fölmenjetek a hegyre, vagy a lábához közeledjetek. Aki hozzáér a hegyhez, annak meg kell halnia: egyetlen kéz sem érintheti; azt meg kell kövezni vagy le kell nyilazni. Sem ember, sem állat nem maradhat életben. Csak akkor mehetnek fel a hegyre, ha majd a kosszarvat hosszan megfújták.’ Mózes lement a hegyről, felszólította a népet, hogy készülődjék és mossa ki a ruháját. Megparancsolta a népnek: ‘Holnaputánra legyetek készen. Ne közeledjetek asszonyhoz.’
Harmadnap virradatkor mennydörgés és villámlás tört ki, sötét felhő telepedett a hegyre és hatalmas harsonazúgás hangzott fel. A táborban az egész nép remegett. Mózes kivezette a népet a táborból Isten elé, s azok a hegy lábánál helyezkedtek el. Az egész Sínai-hegyet beborította a füst, mivel az Úr tűzben szállt le rá. A füst úgy szállt fel, mint az olvasztókemence füstje, s az egész hegy hevesen megrendült. A trombitaharsogás egyre erősödött. Mózes beszélt, és az Úr felelt neki a mennydörgésben. Az Úr leszállt a Sínai-hegyre, a hegy csúcsára, Mózes pedig fölment. Az Úr így szólt Mózeshez: ‘Menj le és figyelmeztesd a népet: ne lépje át a határt, és ne akarja látni az Urat, mert sokan meghalnának közülük. A papoknak is, akik különben közeledhetnek az Úrhoz, meg kell szentelődniük, nehogy az Úr haragra gerjedjen ellenük.’ Mózes ezt felelte az Úrnak: ‘A nép nem mehet fel a Sínai-hegyre, hiszen te magad figyelmeztettél bennünket: határold körül a hegyet és jelentsd ki szentnek.’ Az Úr még ezt mondta: ‘Menj le és Áron kíséretében jöjj fel újra. A papok és a nép azonban ne lépjék át a határt, ne jöjjenek fel az Úrhoz, nehogy elpusztítsa őket’. Mózes tehát lement és közölte velük. […] Az egész nép hallotta a mennydörgést, a villámlást, a harsonazengést és látta a füstölgő hegyet. A nép félt, remegett és távol maradt. Így szóltak Mózeshez: ‘Te beszélj hozzánk és meghallgatunk. Isten ne szóljon hozzánk, nehogy meghaljunk.’ Mózes így felelt a népnek: ‘Ne féljetek! Isten azért jött, hogy próbára tegyen és felébressze bennetek az iránta való félelmet, s így elkerüljétek a bűnt.’ A nép távol állott, Mózes azonban bement a sötét felhőbe, ahol Isten volt.
” (Kiv 19,8-16; Kiv 20,1; Kiv 20,18-20)

Azt hiszem, aligha lenne ma olyan rendezvényszervező, aki jobban meg tudta volna szervezni ezt a látványosságot, ha azt akarná elérni, hogy a “közönség” megijedjen: ne felejtsük el azonban, hogy mi mindezzel Isten célja: nem öncélúen akarja saját hatalmát  fitogtatni, hanem azért, hogy “a nép hallja, amikor veled beszélek, s így mindenkor higgyen neked“. Isten célja az, hogy az ő küldöttjére hívja fel a figyelmet, és kivívja számára azt a tiszteletet, ami az igehirdetéshez és a Tanítóhivatal működéséhez a csendes hétköznapokban szükséges, hiszen – miként arra Jézus is utal a Gazdag és a szegény Lázár példabeszédében (“Van Mózesük és vannak prófétáik. Azokra hallgassanak. […] Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, ha a halottak közül támad fel valaki, annak sem hisznek.” (Lk 16,29-31 )) – ezek (és nem a csodák) hivatottak arra, hogy az embereket a helyes útra vezessék. Ez az a tekintély, amit még Jézus is tisztelettel emleget: “Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják.” (Mt 23,2-3).

Hiba lenne tehát azt gondolni, hogy Isten megnyilvánulásainak és kinyilatkoztatásának hitelességét ezek a rendkívüli jelek igazolnák. Erre utal Illés látomása a Hóreben: “Bement egy barlangba és ott töltötte az éjszakát. S lám, az Úr hallatta szavát. Így szólt hozzá: ‘Mit csinálsz itt, Illés?’ Azt válaszolta: ‘Emészt a buzgalom az Úrért, a Seregek Uráért! Mert Izrael fiai elhagytak, oltáraidat lerombolták, prófétáidat meg kardélre hányták. Csak én maradtam élve, de most nekem is az életemre törnek.’ Az Úr erre azt mondta: ‘Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!’ S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt.” (1Kir 19,9-13) Illés, a természetfölöttire érzékeny próféta az enyhe szellőben is felismeri a Mindenható Istent: neki – miként sok más, nyitott szívű embernek – nincs szüksége arra, hogy rettenetes csodák közepette nyilatkoztassa ki magát neki az Isten (más kérdés, hogy az adott esetben Isten e látomással a Baál-prófétákat kíméletlenül legyilkoló prófétát szégyeníti meg azzal, hogy nem a félelmetes természeti erőkben, hanem az enyhe szellőben nyilatkozik meg).

Az Újszövetség kihirdetését is hasonló nagyszabású jelek kísérik, mint a Tízparancsolat kihirdetését: “Amikor elérkezett pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak. Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek. Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különböző nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogy a Lélek szólásra indította őket. Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, az ég alatt minden népből. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: ‘Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén? Mi pártusok, médek, elamiták és Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frigiának, Pamfiliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, a Rómából való zarándokok, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.’ Csodálkoztak, és ezt kérdezgették egymástól: ‘Mi lehet ez?’ Mások gúnyosan megjegyezték: ‘Teleitták magukat édes borral.‘” (ApCsel 2,1-13.) Ez a jelenet nem annyira félelmetes, mint a Hóreben, de itt Istennek nem is az a célja, hogy megijesssze és távoltartsa a népet, hanem az, hogy közelebb csalogassa. A hallgatóság nagy részét persze csak a kíváncsiság vonzza oda: némelyek a nyelveken szólást részegségüknek tudják be [erre a veszélyre Szent Pál is figyelmeztet majd (1Kor 14,23)], ezért nyomban át is veszi a helyét a prófétálás, Péter beszéde, amelyet már érthető nyelven, valószínűleg arámul mond el, és amelyet mindenki a saját anyanyelvén hall. A figyelemfelhívás és az igehirdetés nem maradt hatástalan: “Aznap mintegy háromezer lélek megtért.” (ApCsel 2,41).

A pünkösdi nyelvcsoda sokak képzeletét megmozgatja, és joggal: ez ugyanis nemcsak az akkori közönségnek szóló “mutatvány”volt, hanem az Egyház igehirdetésének mélyértelmű jelképe is, amely napjainkban a Kárpát-medencében aktuálisabb, mint valaha. Péter és az apostolok származása, etnikai hovatartozása a közönség számára nem kétséges: “Hát nem mind galileaiak, akik ott beszélnek? Hogyan hallja hát őket mindegyikünk a saját anyanyelvén?“. Az Egyház igehirdetésében ma is az apostolok tanítása visszhangzik, akik a Jézus-korabeli zsidóságból származtak, és magukénak vallották az Ószövetséget, Izrael vallási hagyomámnyait, az Ábrahámnak tett ígéretet (“Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége” Ter 28,14), mégis általa mindenkihez a saját anyanyelvén szól az Isten. A keresztény hit befogadása nem követeli meg a nemzeti önazonosság és hagyományok feladását, hiszen a nemzeti sokszínűség Isten akaratát tükrözi. Nem Szent Pál “siklatta ki” Jézus izraelita reform-mozgalmát az által, hogy a pogányokat is befogadta az Egyházba a nélkül hogy zsidóvá lettek volna; a pünkösdi nyelvcsoda mindennél fényesebben igazolja, hogy Szent Pál csak a Szentlélek eszköze volt abban, hogy az Egyház meghaladja a vérségi Izrael kereteit. Ezt követően is mindig emberi törekvést tükrözött és kudarcot vallott minden olyan kísérlet, amely a hiteles keresztény tanítást az etnikai asszimiláció eszközévé akarta silányítani, vagy az Egyházat valamely nemzethez akarta kötni: vagy a hiteles kereszténység, vagy a nemzeti beolvadás maradt el útközben. (De jó lenne, ha szlovák és román katolikus testvéreink is megértenék a pünkösdi nyelvcsodának ezt a jelentését, és nem törekednének arra, hogy egyházkormányzati hatalmukat a magyarság asszimilációjának szolgálatába állítsák!) Az Egyház és a kereszténység úgy lett sok nép és nemzet sajátja, hogy egyetemes jellegét nem veszítette el, ezért is fér meg benne annyi nemzeti szín, és ezért is ostobaság a kereszténységet valamiféle nemzetidegen vallásnak tekinteni, vagy az egészséges nemzeti érzelmeket és szokásokat mint a kereszténységtől idegen, pogány kacatot kihajítani az Egyházból.

Adja Isten, hogy Európa ismét felismerje a pünkösdi nyelvcsoda jelentőségét, és befogadja annak tanítását!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: