Hű és okos sáfároknak

kincsesládaMottó:Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában,
hasonlít a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.” (Mt 13,52)

Mostanában sokszor el-el gondolkozom azon, hogy a templomainkban elhangzó szentbeszédek vajon alkalmasak-e arra, hogy a nem hívőknek új felismeréseket, a kételkedőknek biztos eligazítást, a szenvedőknek bátorítást vagy vigaszt nyújtsanak. Igehirdetőink nagyon sokszor és szépen kifejtik ugyan, hogy Krisztus fényt, örömet és megváltást hozott a világnak, de alig-alig nyújtanak támpontokat arra, hogy mi is ez a “fény”, miben áll az “örömhír”, és mit jelent számunkra a “megváltás”.  (Talán ők maguk sem tudják?) Pedig az igehirdetésnek – amelyre nem szabad egyszerűen az ünnepi misék állandó kellékeként, egy “letudandó feladatként” gondolnunk – nem elsősorban a nyugodt katolikus hátországban élők vallási ismereteinek felelevenítését kell szolgálnia, hanem inkább a küzdő Egyház frontvonalakról érkező tagjainak megerősítését.

Ennek ellenére a szentbeszéd igen gyakran vallási közhelyek hangoztatásában merül ki, vagy megreked az általánosságok szintjén, és az már jó beszédnek minősül, ha legalább a szentírási olvasmányokkal vagy a napi ünneppel kapcsolatos háttérinformációkat ad át, mert akkor legalább érdekes. Kétségtelen, hogy nehéz jó szentbeszédet tartani, hiszen arra fel kell készülni, ami időt vesz el papjaink egyéb napi tevékenységeitől; ráadásul a jó felkészülés nem állhat pusztán a szakirodalom átolvasásából, a teológiai tanulmányok felelevenítésénél, hanem szükség van arra is, hogy papjaink az olvasottakat és megtanultakat Isten színe előtt, imádságos lélekkel átelmélkedjék. Azt sem szabad elfelejteni, hogy az igazán “ütős” szentbeszéd az, amelyik meg tudja szólítani a híveket, vagyis – bizonyos fokig, amennyire ez ennél a műfajnál lehetséges – személyessé válik. Ehhez viszont valamilyen szinten  ismerni kell a hallgatóság életállapotát, helyzetét és problémáit (v. ö. Jn 10,14), és ezekre tekintettel kell a témát és az igehirdetéshez használt eszközöket felhasználnia.

Nyilvánvaló, hogy ha a hallgatóság nagyrészt világi pályára készülő fiatalokból áll, nem szerencsés a keresztény hit példáit kizárólag vagy nagyobb részt a középkori vagy szerzetesi világból válogatni, hiszen ebben az esetben a példák – amelyeknek az lenne a szerepe, hogy a tanítást emészthetővé,megragadhatóvá és követhetővé tegyék –  idegensége gátolja a személyes érintettség érzetének kialakulását, így csak azok számára lesz a tanítás felfogható, akik a tanítást a maga elvontságában is  meg tudják ragadni és életükre tudják alkalmazni, de még az ő számukra is zavaró lehet a megfogalmazás. Van éppen elég világi (kanonizált) szent, akinek életpéldja gyakorlatban is követhetőnek tűnik, csak meg kell keresnünk őket. Ugyanígy: a tanmesék és az ezek szintjén megragadt legendák igen hasznosak lehetnek gyermekek számára, akik még nem tudják az életet a maga bonyolultságában megragadni, és egyszerű kérdéseikre egyszerű válaszokat várnak; a kamaszkortól kezdve azonban ezek már nem adnak kellő eligazítást az élet bonyolultságával egyre jobban szembesülő hívek számára.

Nemcsak az alkalmazandó képek, hanem a témák is függhetenek azonban a hallgatóság összetételétől. Nyilvánvaló, hogy más gondokkal küzd egy fiatal, egy középkorú és egy idős ember. A fiatalok számára napi probléma az iskola, a pályaválasztás, a szerelem – annak minden örömével és nyűgével együtt; a középkorú házas hallgatóság számára már inkábbb a megélhetés, a gyermeknevelés, a házasság hétköznapjai, míg az öregek számára egyre inkább a magány, a betegség és a halál. Meglehetősen felesleges arról győzködni a fiatalokat és öregeket, hogy gyermekeiket járassák hittanra, hiszen nincsenek gyerekeik (az unokák hitoktatása a szülők felelőssége!); nyilvánvalóan mást jelent a szerelem egy házasságra készülő fiatalnak, egy házasembernek és egy özvegynek, és más kell hogy legyen a viszonya a munkához az arra még csak felkészülő, helyét kereső fiatalnak, a családja eltartásáért felelős középkorúnak és a szakmai pályafutását bevégző idős embernek.

A szentbeszéd nem alkalmas terepe a rendszerezett hitbeli ismeretek átadásának (erre való a hitoktatás), ugyanakkor nagyon hasznos lehet azok felelevenítésében és elmélyítésében, de csak akkor, ha megtaláljuk az elméleti tételek kapcsolatát a mindennapokkal. Nem véletlen, hogy Jézus is gyakran beszélt könnyen érthető, egyszerű történetekben, amelyek az akkori palesztinai élet mindennapjainak világából táplálkoznak. Ez annál inkább hasznos, mert van épp elég olyan ellendrukker, aki azt állítja, hogy a hit csupán szép elmélet, amelynek azonban a valósághoz és a gyakorlathoz semmi köze, így ahelyett, hogy megkönnyítené, csak megnehezíti az életet az által, hogy életszerűtlen kötelességekből álló falakat és korlátokat emel a hívő ember elé, illetve a különböző vallású emberek közé. Ezzel szemben a keresztény tanítás nem elvont tételek halmaza, hiszen Isten nem a Summa theologiaet dobta le nekünk az égből, nem is új Törvényt adott, hanem Jézus személyében maga jött közénk, hogy saját élete példáján mutassa meg, mennyire szeret minket és hogyan élhet az ember Isten tetszése szerint; a szentek tisztelete is azt a célt szolgálja, hogy életük sokszínű példáján mutassa meg az Egyház, hogy miként lehet a krisztusi tanítást megvalósítani a gyakorlatban.

Kétségtelen, hogy minden szentbeszédben, még a legcsapnivalóbban is, van legalább egy olyan gondolat, amely érdemes a megfontolásra, hiszen ha a pap nem is készül, a Lélek “ott fúj, ahol akar” (Jn 3,8), és személyessé tud tenni olyan beszédet is, amelyben látszólag semmilyen személyes vonatkozás nincsen. Mégis jobb, ha nem kell a nekünk szóló tartalom után nagyon kutakodni, ha a szentbeszéd valódi erőforrássá tud válni hétköznapi küzdelmeinkben.

Akkor talán a hívek nem kényszerű kötelességként “hallgatnák” vasárnaponként a szentmisét, hanem örömmel sietnének a templomba, hogy hétköznapi gondjaik és nehézségeik után felüdüljenek és megerősödjenek …

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: