Híd a mélységek felett

útMottó:Úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta oda,
hogy aki hisz benne,
az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16)

A mai Evangéliumban Jézus búcsúbeszédéből hallhattunk egy igen-igen fontos részt. Jézus szavai – “én vagyok az Út, az Igazság és az Élet” – magasztosan és titokzatosan csengenek. Tapasztalataim szerint a legtöbb keresztény csak tisztelettel ismételgeti ezeket a szavakat, a nélkül, hogy értelmüket felfogná. Nem csoda, hiszen a szentbeszédek is általában megelégszenek azzal, hogy az első jelentését kibontsák: nincs másban üdvösség, csak Jézusban.

Ha helyesen akarjuk érteni Jézusnak ezeket a szavait, el kell helyeznünk a szűkebb és tágabb szövegkörnyezetében. A szűkebb szövegkörnyezetet az a helyzet adja, amelyben Jézus elmondja ezeket: az utolsó vacsorán, a búcsúbeszédében. A tágabb szövegkörnyezetet pedig a János evangélium egésze, amelyben ezek a fogalmak többször is előfordulnak.

Jézus az utolsó vacsorán fel akarja készíteni az apostolokat elfogatására, megkínzására és kereszthalálára. Tudja, hogy számukra, akik Isten Fiának és Messiásnak tartják, szörnyű megrázkódtatás lesz átélni mindezeket, amely egyszerre kérdőjelezi meg Jézus igazmondásába és az Isten jóságába vetett hitüket. Jézus ezért előre meg akarja erősíteni hitüket az által, hogy szenvedését üdvtörténeti távlatba helyezi, és a megváltás nagy művének keretében értelmezi. Jézus azt akarja, hogy ne csak az eszközt (megváltói szenvedését), hanem a célt (az üdvösséget) is lássák.

Jézus beszédét azzal kezdi, hogy halálát megdicsőülésként írja le (“Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti.“(Jn 13,31-32)), majd utal az elválás elkerülhetetlenségére (“Ahova én megyek, oda ti nem jöhettek.” (Jn 13,33)), s mintegy végrendeletként az egymás iránti szeretetre inti őket (“Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.“), amelynek valódi természetét éppen a kereszthalála fogja feltárni (ezért “új parancs”). Ezt követően Péter erősködik, hogy követi Jézust ezen a titokzatos úton; Jézus azonban leinti, hogy erre még nem kerülhet sor, és további fogadkozására megjövendöli a tagadását.

A tagadás gondolata az, ami miatt beszédét azzal folytatja, hogy a Benne és az Istenben való hitre hívja fel a tanítványokat. Ezt követően az üdvösség reményét igyekszik felkelteni bennük, és összekapcsolja halálát ezzel a reménnyel: azért megy el (hal meg), hogy az apostolok számára biztosítsa a helyet az Atya házában (a mennyben).  Megígéri, hogy vissza fog térni az apostolokhoz (ez a gondolat többször visszatér a beszédben), mert távozása végső soron azt a célt szolgálja, hogy ismét együtt lehessenek – az Atyánál. Ezt a gondolatot zárja azzal: “Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” Tamás apostol azonban visszakérdez: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?”. Az apostolok tehát nem értik, hogy Jézus a haláláról beszél, amely révén visszatér az Atyához. A beszédben nem sokkal később Jézus világosan meg is mondja, hogy az Atyához megy, itt azonban még látszólag nem erre a kérdésre felel, hanem a korábbi gondolatot folytatja: “Én vagyok az út, az igazság és az élet … Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok“.

Én vagyok ….” Az első, amit e három kijelentés kapcsán hangsúlyoznunk kell, hogy Jézus azzal a fordulattal vezeti be ezt a kijelentést, amely Isten nevének kinyilatkoztatására utal (“Én vagyok, aki Vagyok” (Kiv 3,14). Egyes rabbik nem is tartották illendőnek ezt a szófordulatot emberre használni. Jézus a János evangéliumban azonban többször is tudatosan használja magára alkalmazva (“Én vagyok az Élet Kenyere” (Jn 6,32);  “Én vagyok a Világ Világossága” (Jn 8,12); “Én vagyok a juhok számára a Kapu” (Jn 10,6); “Én vagyok a Jó Pásztor” (Jn 10,11); “Én vagyok a Feltámadás és az Élet” (Jn 11,25)), méghozzá minden esetben valamilyen módon saját isteni lényegének kinyilatkoztatásaként. Itt, az utolsó vacsorán is valójában a saját istenségére utal e kifejezés. Jézus valójában a Szentháromság titkába akar bevezetni minket ezzel a kijelentéssel (a beszéd következő szakaszában az Atya és a Fiú viszonyáról beszél, majd megígéri a Szentlélek elküldését), így ennek fényében kell értelmeznünk ezt a hármas kijelentést is.

Én vagyok az Út ...” Ezt a kijelentést a legkönnyebb megfejteni, hiszen Jézus ezt meg is magyarázza: “Senki sem juthat el az Atyához, csak általam“. A kijelentés mélyebb megértéséhez azonban célszerű felidézni Jézusnak azt a kijelentését, amely szerint “senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú kinyilatkoztatja” (Mt 11,27). (Erre a kijelentésre a János azzal a vitával kapcsolatban utal, amikor Jézus a zsidóknak mondja: “ahová megyek, oda ti nem jöhettek“. Ezt megelőzően ugyanis azt vetik a szemére, hogy róla tudják honnét való, a Messiásról azonban nem lehet (majd) tudni. Jézus ironikusan válaszol nekik: „Igen, ismertek, és azt is tudjátok, honnan való vagyok, noha nem magamtól jöttem, hanem az Igaz küldött, akit ti nem ismertek. Én azonban ismerem, mert tőle vagyok és ő küldött.” (Jn 7,28-29)). Az ószövetségi nyelvhasználatban az “ismeret” nem valami felszínes ismeretséget jelentett, hanem valaminek a mély tudását, az ismeret tárgyával való szoros kapcsolatot is. Jézusnak ez a kijelentése tehát valójában istenségére utal (ezért is akarták ez után megkövezni): Isten személyiségének belső titkait ugyanis csak az foghatja fel, értheti meg és képes ebből bármit is kinyilatkoztatni, aki maga is Isten. Az Atya és a Fiú – az isteni természetet tekintve – egyenrangú és az isteni személyek szeretettel áthatott bensőséges kapcsolata – amelyre Jézus a későbbiekben utal is (“én az Atyában vagyok s az Atya bennem“) – az, ami lehetővé teszi számunkra, hogy a Jézussal való egyesülés révén (“Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők“), eljussunk az Atyához.

Én vagyok … az Igazság...” E kijelentés magyarázatához Jézus ugyancsak ad kulcsot, amikor azt mondja: “Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de mostantól fogva ismeritek és látjátok“. Az Atya és a Fiú egysége az, ami miatt aki látja a Fiút, az látja az Atyát is. Jézus nem véletlenül mondja “mostantól fogva ismeritek”. Jézus önként vállalt kereszthalála és feltámadása ugyanis megmutatja Isten valódi arcát, a szerető Atya arcát, aki Egyszülöttjét adja a Világért. János apostol levelében gyönyörűen kifejti ezt: “Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül. Szeretteim, ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást.” (1Jn 4,7-11). Ez az az igazság, amelyről Jézusnak tanúságot kell tennie a világban (Jn 18,37), és ez az az igazság, amelynek ismerete szabaddá tesz minket (Jn 8,32), és amelyben a Hazugság Atyja nem tartott ki (Jn 8,44). Ez az a tanítás, amely miatt Jézus többé már nem mondja (rab)szolgáknak a tanítványait, hanem barátainak mondja őket (Jn 15,15). Azért van Jézusban utunk az Atyához, mert az Atya szeret minket, és elküldte hozzánk a Fiút; a Fiú megtestesülése, kereszthalála és feltámadása Isten Szeretetének legnagyobb bizonyítéka, és arról tanúskodik, hogy Isten a Szeretet.

Én vagyok … az Élet.” Jézus Lázár feltámasztása kapcsán már kijelentette magáról, hogy ő az Élet (Jn 11,25). Már a János evangélium bevezetése úgy ír a Logoszról, hogy “benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.” (Jn 1,4).  Fontos kiemelnünk, hogy a görög nyelv több szót is használ az életre. Az egyik, a biosz, a fizikai világban egyedileg megvalósult élet, a testi élet, vagyis az állatok és az ember természetes élete, és amely időben folyik. Ettől különbözik  a dzoé, ami Isten létmódja, tulajdonképpen  az élet ideája, és mint ilyen időn felül áll, magában foglalja az élet teljességét és minden más élet az által nevezhető életnek, hogy annak egyes vonásait hordozza. János mindkét esetben ez utóbbi szót használja, vagyis Jézus isteni létmódjára utal. Jézus egylényegű az Atyával, a Teremtő Istennel, “minden általa lett, ami lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett” (Jn 1,3), így hatalma van arra, hogy a meghalt embert új életre keltse. Jézus a búcsúbeszédében többször hangsúlyozza, hogy esetében az utolsó szó nem a halálé, és utal arra, hogy hamarosan feltámad (Jn 16,16). A Fiúisten lényegéhez tartozó isteni létmód az, ami – ha hozzá kapcsolódunk – képes számunkra az emberi élet teljességét, az Istennel való szoros kapcsolatot, vagyis az üdvösséget megadni, ezért ha elszakadunk Jézustól és az Atyától, akkor nem lesz élet bennünk (Jn 6,53).  Erre Jézus is utal főpapi imájában: “Atyám, elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. ” (Jn 17,1-3) Az Igazság és az Élet tehát szorosan összefügg: az Igazság nemcsak szabaddá tesz minket, de az élet teljességét, az üdvösséget adja nekünk.

Jézus tehát azt akarja számunkra kinyilatkoztatni, hogy ő – dacára kereszthalálának – valóban Isten Fia, akivel szoros kapcsolatba kerülve eljuthatunk az Atyához, megszabadulhatunk a bűn rabságából, és teljes, örök életre juthatunk. De hogyan kerülhetünk vele szoros kapcsolatba? Jézus ezt is elárulta nekünk: “Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni.” (Jn 14,23)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: