Deviza-saga IV. – A Mérlegtartó szava

broken chainsMottó:Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit!
Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! ” (Iz 58,6)

Ma történelmi határozatot hozott a Kúria; kár, hogy a sajtótájékoztatón jelenlévő újságírók az elmondottak felét nem jegyezték meg, felét meg félreértették, és így az érintettek és a közvélemény számára ez a nap is úgy vonul be a történelembe, mint amelyen 2:1 arányban győzelmet arattak a bankok. Pedig ha jobban megvizsgáljuk a Kúria 2/2014. PJE határozatát, amelynek rendelkező része már elérhető a Kúria honlapján, rájöhetünk, hogy a jogegységi határozat három pontjának egyike sem kifejezetten a bankoknak kedvez.

Kezdjük a végén, mert a 3. pont üzenete a híradásokból is “átjött”. A Kúria úgy ítélte, hogy “a folyósításkor a pénzügyi intézmény által meghatározott vételi, a törlesztésekkor pedig az eladási árfolyamok (különnemű árfolyamok) alkalmazása tisztességtelen, mert ezekkel szemben nem áll a fogyasztónak közvetlenül nyújtott szolgáltatás, így az számára indokolatlan költséget jelent.. E rendelkezések azért is tisztességtelenek, mert alkalmazásuk gazdasági indoka a fogyasztó számára nem világos, nem érthető, nem átlátható“. A Kúria döntése értelmében tehát minden olyan szerződésben, ahol a deviza csak elszámolási egységként jelenik meg (mind a kölcsönösszeg folyósítása, mind a törlesztés forintban történik), a vételi és eladási árfolyamok alkalmazása, és a kettő különbözetéből adódó árfolyamrésből eredő többletbevétel tisztességtelen. Ennek következtében lényegében valamennyi devizalapú szerződés esetén újra kell számolni a tartozásokat, és a bank az árfolyamrés összegét köteles a fogyasztónak jóváírni, illetve visszatéríteni. Ez a bankok becslése szerint kb. 70.000.000.000,-forintos tétel.

A 2. pont üzenete – talán az első bekezdés bonyolult megfogalmazás miatt – nagyon nem jött át, pedig a lényeg a második bekezdésben van. A Kúria szerint ugyanis: “az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét szabályozó szerződéses rendelkezések akkor nem tisztességtelenek, ha azok a fogyasztó számára világosan és érthetően meghatározzák, hogy a hivatkozott PK véleménynek megfelelő ok-listában megjelölt körülmények változásai milyen módon és mértékben hatnak ki a fogyasztó fizetési kötelezettségére; egyben pedig lehetővé teszik annak ellenőrizhetőségét, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra a szerződéses rendelkezések betartásával az arányosság, a ténylegesség és a szimmetria elvének érvényre juttatása mellett került-e sor“. A Kúria szerint tehát az az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötés, amely alapján a fogyasztó – feltételezve a változások konkrét mértékét – nem tudja előre kalkulálni, illetve az ok-listában feltüntetett körülményváltozás ismeretében utólag nem tudja ellenőrizni, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás a szerződésnek megfelelően történt-e, nem látható át, ezért tisztességtelen. Ismerve a bankok  egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő kikötéseinek megszövegezését, alig-alig lesz olyan köztük, amely ennek a rendkívül szigorú feltételnek megfelel – miként arra a sajtótájékoztatón a Kúria Polgári Kollégiumának vezetője is utalt. Ennél valójában csak akkor lehetett volna szigorúbb a Kúria, ha az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötését magát tekinti tisztességtelennek; erre viszont nem kerülhetett sor, mert a jogszabály (a régi Hpt. 210. §-a) az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötését kifejezetten megengedte; a bíróság pedig nem jogosult a jogalkotói mérlegelést teljes mértékben figyelmen kívül hagyni. Ezt a tételt tavaly a PSZÁF 700.000.000.000,-forintra, a legnagyobb hazai pénzintézet szakértői 1.300.000.000.000,-forintra, ma már a bankok csak kb. 300.000.000.000,-forintra teszik (örvendetes, hogy ezek az összegek így csökkennek; amíg nincs meg a döntést, a szakértők általában bank- és államcsődöt vizionálnak, ha megszületik a kedvezőtlen döntés, akkor meg már “nem tétel”). Megjegyzendő, hogy ez a pont nemcsak a devizahitelekre, de a forinthitelekre is iránymutató jellegű.

Az 1. pont üzenete a legnehezebben kibontható, de ebben ragadható meg leginkább, hogy a Kúria 2/2014. PJE határozata elment a falig. Az 1. pont első bekezdése kimondja, hogy “a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható“. Ezt a kérdést valójában már a 6/2013. PJE határozat 1. pontja eldöntötte, amikor meghatározta a konstrukció lényegét: alacsonyabb kamat fejében az árfolyamkockázat vállalása (a kamat azért alacsonyabb, mert az elszámoló egységként használt az erősebb valuta vásárlóértéke kevésbé romlik, mint a hazai valutáé, és a kettő különbözete így nem az ügyleti kamatban, hanem a tőke növekedésében jelentkezik). Ha a Kúria valóban “a bankok oldalára állt” volna, itt meg is állhatott volna, hiszen a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható.
A Kúria azonban itt nem állt meg, hanem alkalmazta azt a kivételes szabályt, amely szerint a főszolgáltatást meghatározó kikötés tisztességtelensége is vizsgálható, ha az nem világos és érthető a fogyasztó számára. Az 1. pont második bekezdése ezt mondja ki, és külön utal arra, hogy e kikötés tartalmának a szerződéskötéskor kell “– figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is –” világosnak és érthetőnek lennie. Ebből az is következik, hogy a fogyasztónak nem magától kell olyan okosnak lennie, hogy tisztában legyen azzal: az árfolyamkockázat minden határon túl őt terheli, és e miatt a törlesztőrészlete akár többszörösére is nőhet, hanem a szerződés szövegéből, és a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásból kell ennek kitűnnie. Erre utalva mondja ki az 1. pont harmadik bekezdése, hogy “ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen“. A Kúria jogegységi határozatának ez a pontja tehát – és ebben áll a jelentősége – megnyitotta az utat a főszolgáltatást megállapító rendelkezés tisztességtelenségének vizsgálata előtt, igaz, csak az irányelv és a Ptk. által biztosított szűk körben.

Ez azt jelenti, hogy ha a fogyasztó semmilyen tájékoztatást nem kapott, mentesül az árfolyamkockázat viselése alól – más kérdés, hogy ha a pénzügyi intézmény legalább formálisan betartotta a régi Hpt. 203. §-ában meghatározott kötelezettségét, és legalább aláírattatta a kockázatfeltáró nyilatkozatot, a ezzel szemben a fogyasztót terheli annak bizonyítása, hogy a tájékoztatásra nem, vagy nem a nyilatkozatban foglalt tartalommal került sor, ami jó eséllyel nem fog sikerülni (bár a kapanyél is elsülhet …).  Ha viszont az állapítható meg – ezt ugyancsak a fogyasztónak kell majd bizonyítani – hogy a tájékoztatás alapján “alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli” – tehát azt mondták neki, hogy az árfolyam  “ha az ég a földdel összeszakad, akkor sem” változik, legalábbis nem lép túl egy értéket, akkor ezt a vélt küszöbértéket meghaladóan nem köteles az árfolyamkockázatot viselni. Itt tehát – jóllehet a bizonyítás nehézsége jelentős – már a gyűjtőszámla nélküli árfolyamgát és a forintosítás vidékén járunk. Nem véletlen, hogy a Bankszövetség főtitkára a 2/2014. PJE határozat ismeretében úgy nyilatkozott, hogy “most már végleges megoldásra és forintosításra van szükség” és “a bankrendszer kész a kompromisszumra és a méltányos megoldásra, ezért tárgyalnak a kormánnyal“, továbbá “Alapvetően azzal számolunk, …, amit a kormány is sokszor elmondott, a bankszektor mélységesen támogatja, hogy a forinthitelesek nem járhatnak a devizahiteleseknél rosszabbul. Tehát alapvetően azokat kell preferálni, akik korábban is a nemzeti valutában bíztak és abban adósodtak el”. Mindez nem arra utal, hogy a devizahitelesek végső, döntő vereségét látja ebben a határozatban a Bankszövetség ...

A közvélemény formálói tehát –  önös céljaiktól vezérelve vagy megszokásból – megint félreértelmezik a politikai logikától idegen jogászi logikát követő bírósági döntést, az adósok pedig tovább gyalázzák a Kúriát, pedig a fogyasztók legigazabb barátja a Kúria, amely nem ígérget felelőtlenül, de a jogszabályok keretei között, az igazságosság elvei mentén építve a joggyakorlatot igyekszik leverni a jogalkotó és jogalkalmazó számára  a kivezető utat jelző karókat …

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: