Sakk-matt az Istentől

...és mattMottó:A föld királyai fölkelnek,
nagyjai összeesküsznek az Úr ellen és Fölkentje ellen:

Törjük össze bilincsüket, tépjük szét rabláncukat!’
Aki az égben lakik, az mosolyog rajtuk,
kineveti őket az Úr.
” (Zsolt 2,2-4)

Ma reggel kicsit megleckéztetett az Úr; no nem abban az értelemben, hogy megbüntetett volna, épp ellenkezőleg: megmutatta kicsiben, hogyan cselekszik nagyban. Jelentem, a leckét megtanultam, és most igyekszem felmondani; hátha más is okul belőle, és akkor nemcsak nekem válik hasznomra.

Az történt, hogy reggel negyed kilencre a pesti Jézus Szíve templomban (pontosabban a jezsuita rendházban) volt jelenésem. Már a kezdetektől fogva nem úgy mentek a dolgok, ahogyan elképzeltem: az ébresztőóra sztrájkba lépett, és így reggel hét helyett jónéhány perccel hét után ébredtem iszonyatos fejfájással. Azért igyekeztem összekapni magam, és a tervezett fél nyolc helyett öt perccel háromnegyed előtt ki is loholtam a lakásból.

A 88-as buszt csaknem lekéstem, mivel senki sem állt a megállóban, így a busz megállás nélkül továbbhajtott. Szerencsére a jóindulatú vezető megállt, amikor látta, hogy futok a megálló felé, így kevéssel 8 előtt megérkeztem a Móricz Zsigmond körtérre. Mivel a villamos meglehetősen lassan döcög, és a Villányi út torkolatából nem is lehet látni, hogy bent áll-e a végállomáson, mikor indult stb., úgy döntöttem, hogy meggyorsítom az utazást azzal, hogy metróval megyek a Kálvin térig, és onnan gyalogolok a Mária utcáig.

Fel is szálltam a metróra, és a második megállónál dermetten vettem észre, hogy rossz irányba szálltam fel, és már a Bikás parknál vagyok! Persze nyomban leszálltam, és átmentem a másik peronhoz; csakhogy a metró ilyenkor reggel 5 percenként jár, és nekem is várnom kellett rá 4 percet. Mit mondjak, nagyon elkeseredtem, hiszen így már biztos volt, hogy nem érek oda időben. Aztán megjött a metró, és elindultam végre a jó irányba; negyed kilenckor értem a Móricz Zsigmond körtérre; éppen akkor értem tehát oda vissza, ahonnan elindultam, amikor már a célomhoz kellett volna érnem!

No, nem húzom tovább az időt, lényeg az, hogy jó negyedórás késéssel, fél kilenckor csöngettem a jezsuita rendház ajtaján. És most jön a lényeg: az az atya, akihez mentem, még nem fejezte be a beszélgetést azzal, akit előttem fogadott, így nemcsak hogy nem kellett megvárakoztatnom, de még maradt is két percem, hogy kifújjam magam, és úgy üljek ott, mint aki olyan pontosan érkezett, mint a halál …

És hogy mi ebből a tanulság? Hát az, hogy még ha az ember a legjobb szándékkal törekszik valamilyen jó célt elérni, még akkor sem feltétlenül történik minden úgy, ahogy az ember eltervezi, mert az Ellenségnek számos trükkje és eszköze van, amivel az embert meg tudja akadályozni abban, hogy minden terv szerint menjen, és van egy pont, amikor az ember okkal gondolja azt, hogy nincs tovább, törekvése kudarcot vallott. Isten azonban csak nevet az Ellenség erőfeszítésein, mert Neki meg számtalan eszköze és ötelet van arra, hogy az ember jószándékú törekvését végül mégis sikerre vigye; ha kell, odébb teszi a céltáblát, hogy az eltérített nyílvessző mégis célba találjon.

Nem kell tehát elkeserednünk, ha jószándékú törekvéseink látszólag katasztrófát eredményeznek a kívánt jó helyett, mert bár igaz, hogy az ördög sohasem alszik, viszont Mennyei Atyánk még szombaton is munkálkodik (Jn 5,17), és gondoskodik róla, hogy ami katasztrófálisan indult, az elegánsan fejeződjék be. Persze míg ez rövidtávú célok esetén hamar kiderül, addig a nagyobb vállalkozások esetén esetleg évekbe telik, mire a manővert Isten befejezi, ezért látszik úgy, mintha apró dolgokan sikeresek lennénk, de az igazán fontos dolgokban kudarcot vallanánk.

Persze most nyilván sokan csóválják a fejüket: de minek ez a cirkusz, ha Isten olyan hatalmas?! Nem tudná megbénítani az Ellenség erejét?! Akkor minden simán menne, nem kellenének a különleges manőverek! Azt hiszem erre éppen az a válasz, hogy általában ezt is teszi, de néha muszáj megmutatnia, hogy mitől óv meg minket, hogy hozzá ragaszkodjunk, és a végső választáskor ne dőljünk be az Ellenség mézes-mázos szavainak. Különben is, mi haszna lenne a szabad akaratnak, ha az Isten mindig megszabná, hogy ki mit tegyen? A mi Teremtő Atyánk szereti a mi ötletességünket és őszinte törekvéseinket, és szívesen segít nekünk, ha egy nálunk okosabb teremtménye olykor-olykor túljár az eszünkön, hogy végül annál nagyobb legyen az örömünk, ha minden akadályt legyűrve mégis célba értünk.

Bátran és ötletesen törekedjünk ezért a jóra, küzdjünk a jó célokért, igyekezzünk betölteni Istentől kapott, szent és tiszta vágyainkat (hivatás, házasság, gyerekek, életszentség stb.) akkor is, ha látszólag kudarcva van ítélve minden erőfeszítésünk, és emberi számítás szerint már nincs remény a győzelemre. Isten ugyanis akkor és ott tud győzelmet szerezni, ahol akar: nekünk talán lehetetlen, de Neki egyszerű ujjgyakorlat …

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: