Nem csak fogyókúra!

túlsúlyMottó:Ez a fajta nem megy ki másként,
csak imádság és böjt hatására.” (Mk 9,29.)

Nagyböjt második vasárnapján – mindhárom liturgikus évben – Jézus színeváltozását tárja elénk az Evangéliumban az Egyház. Ennek a történetnek a megértéséhez azonban nem elegendő magát ezt a történetet boncolgatni, hiszen nagyon fontos az, ami ez előtt és ez után következik (akkor is, ha látszólag nincs különösebb összefüggés e történetek között). Vigyázzunk, hogy a mai jelenet nagyszerűsége nehogy minket is tévútra vezessen, mint a kiválasztott apostolokat, akiket az Atya szózatának kellett észre térítenie.

A színeváltozás történetét mindhárom szinoptikus evangélium ugyanabba az összefüggésbe helyezi: Péter megvallja, hogy Jézus a Messiás, az Isten fia (Mk 8,27-30; Mt 16,13-20; Lk 9,18-21), ekkor Jézus megjövendöli, hogy szenvednie kell, de fel fog támadni (Mk 8,31-33; Mt 16,21-23; Lk 9,22), majd az önmegtagadásra és kereszthordozásra hívja fel tanítványait (Mk 8,34-9,1; Mt 16,24-28; Lk 9,23-27). Ezután következik a színeváltozás (Mk 9,2-13; Mt 17,1-13; Lk 9,28-36), az ördögtől megszállott gyermek meggyógyítása (Mk 9,14-29; Mt 17,14-21; Lk 9,36-43), a szenvedés ismételt megjövendölése (Mk 9,30-32; Mt 17,22; Lk 9,44-45) és a tanítványok vetélkedése,amelynek kapcsán Jézus az alázatra tanít (Mk 9,33-41; Mt 18,1-6; Lk 9,46-50). Ezt követően az elbeszélés szálai a három evangélistánál ismét széttartanak.

Így tekintve erre a szakaszra, láthatjuk, hogy a fő gondolat Jézus messiási küldetésének újdonsága: Jézus egyszerre az Izraelnek megígért, győzedelmes Messiás (Iz 11,1-16), és az Úr szenvedő szolgája (Iz 53,1-10). A tanítványoknak éppen azt kell megérteniük: Jézus dicsőséges uralmához a szenvedésen keresztül vezet az út (Iz 53,11-12), és nekik is ezt az utat kell járniuk, ha részesedni akarnak Jézus győzelméből. Jól kell értenünk: Jézus mindig is egységben láttatja a szenvedést és a feltámadást; nem pusztán szenvedést ígér a tanítványoknak, hanem szenvedést és feltámadást. Jézus számára nemcsak az “halálbiztos”, hogy szenvednie kell és meg kell halnia, hanem az is, hogy az Atya harmadnapra feltámasztja. Jézus tehát győzelmet ígér, de nem hallgatja el ennek árát.

Ezt nem árt eszünkben tartani akkor sem, ha a Nagyböjtről gondolkodunk.  A Nagyböjt elsősorban nem az önsanyargatás időszaka, nem az emberi bűntudat  oldására szolgál, hanem a Húsvétra való felkészülésre: elsősorban nem vezeklésre, hanem megtérésre törekszünk, hogy megtisztult és megerősödött lélekkel fogadjuk a Feltámadt Krisztust. Nem fogyókúra, hanem életmód-váltás.

Az ördögtől megszállott gyermek gyógyításáról szóló – látszólag ide nem illő – történet éppen ehhez ad kulcsot. Jézus a színeváltozás után lejön a hegyről, és kisebb vitatkozó tömeget talál: az írástudók vitatkoznak a tanítványokkal egy gyerek felett, akiből nem tudják kiűzni a gonosz lelket. A kétségbeesett apa Jézushoz fordul segítségért, bár már jórészt elvesztette a reményét, hiszen a tanítványok tehetetlennek bizonyultak. Jézus – ebben is egyetértenek az evangéliumok – dühös lesz, felrója környezete hitetlenségét, de kiűzi a gonosz lelket a gyermekből. A tanítványok – akik korábban sikerrel űztek ki tisztátalan lelkeket – végül megkérdezik Jézustól, mi volt a kudarc oka, aki – lecsillapodva – válaszol is nekik: “Mert gyenge a hitetek. … Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel.” (Mt 17,20-21)

Sokáig úgy gondoltam, hogy az “ezt a fajtát” a némaságot okozó tisztátalan lélekre értette Jézus, de most már úgy gondolom, hogy általában a gonosz lélekre utalt, és tanácsa túlmutat a szűkebb értelemben vett ördögűzés körén. Ha az életünkből ki akarjuk szorítani a gonoszt, három eszközre van szükségünk: hitre, böjtre és imádságra. A hitre, hogy Isten szeret minket, harcol értünk, és elég hatalmas ahhoz, hogy bűneinktől megszabadítson; a böjtre, amely elsősorban nem önsanyargatás, hanem arra irányuló erőfeszítés, hogy – elhagyva bűnt – a jót tegyünk (Iz 58,6-12); és imádságra, amelyben alázatosan Istenhez fordulunk, hogy bocsássa meg vétkeinket és adjon erőt a böjt megtartásához.

A hit, a böjt és imádság tehát állandó házi feladat a keresztény ember számára; a Nagyböjt csupán jó alkalom arra, hogy új lendületet vegyünk, és tudatosabban törekedjünk életünk megújítására, és újult erővel vegyük fel a harcot a Gonosszal szemben.

Ne mulasszuk el ezt a kínálkozó alkalmat!

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: