A nyomor vámszedői

rabszolgapiacMottó:Zálogba kell adnunk fiainkat és lányainkat,
hogy gabonát szerezhessünk, ehessünk és életben maradjunk.” (Neh 5,2)

A múltkori bejegyzésemben látszólag gyorsan elintéztem a bevándorlás kérdését azzal, hogy az állam feladata, hogy méltányosan, a kulturális különbségeket, a helyiek és a bevándorlók érdekeit is figyelembe véve, szigorúan betartott feltételekkel megszabja a bevándorlás kereteit, valamint azzal, hogy a helyi kultúra megerősítésével őrizhetjük meg a bevándorlás ellenére is kulturális önazonosságunkat. Hűséges Olvasóim azonban már olvasnak a sorok között, és nyilván sejtették, hogy ez még csak egyik vetülete a kérdéskörnek, amire még visszatérek. Ma tehát a bevándorlás veszélyei után szólnék a bevándorlás haszonélvezőiről is, akik a társadalmi hatásokra fittyet hányva tisztességtelen hasznot húznak a vándorlók nyomorúságából. A bevándorlásban csupán a világpolgárok mozgásszabadságának megnyilvánulását látók számára a bevándorlás nehezen kezelhető vetülete  a szervezett bűnözői hálózatok szerepe a vándorlásban, noha jól kell látni, hogy a legnagyobb indulatokat és társadalmi feszültségeket kiváltó jelenségek a szervezett bűnözői csoportok tevékenységéhez kötődnek.

A szervezett bűnözői hálózatok kapcsán mindenki rögvest az embercsempészekre gondol, azonban ez a kör jóval szélesebb, hiszen ezek a hálózatok nem pusztán “utaztatják” a bevándorlókat, hanem nagyon sokszor ők maguk veszik rá a bevándorlókat szülőföldjük elhagyására, illetve az útiköltség ledolgozása címén nagyon gyakran a célországban is hasznot húznak a bevándorlók nyomorából, így az illegális bevándorlás igen gyakran kéz a kézben jár az emberkereskedelemmel.A bevándorlás kérdését tehát nem lehet megnyugtatóan megoldani anélkül, hogy leszámolnánk ezekkel a szervezett bűnözői csoportokkal.

Jól kell látnunk, hogy ezek a bűnözői csoportok busás hasznot húznak abból, hogy ezeket az embereket a célországba juttatják, ott eladják vagy maguk dolgoztatják. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a szervezeteknek elemi érdekük az állandó vándorlás fenntartása, így nagyon sok esetben e szervezetek ügynökei veszik rá ezeket az embereket általában hazugságokkal és megtévesztéssel, hogy mindenüket pénzzé téve elhagyják hazájukat, és utolsó fillérjeik felhasználásával, sokszor jelentősen eladósodva útnak induljanak az áhított célország felé. Az utaztatáson kívül azonban nagyon sokszor e csempészhálózatok olcsó munkaerőként is értékesítik ügyfeleiket, vagyis feketemunkásként vagy egyenesen rabszolgaként el is adják őket a célországi partnereiknek (akik sokszor amúgy legális tevékenységet folytatnak.

E tevékenység kapcsán ne csak az afgán és szír menekültekre gondoljunk, akik a nyomorból indulnak a segélyezés nyújtotta állítólagos létbiztonság felé, hanem gondoljunk azokra az ukrán, román, moldáv, szerb, szlovén és magyar lányokra, akik Nyugat-Európa felé veszik az irányt a jobb jövő reményében, és végül prostituáltként végzik Amszterdam valamelyik külvárosában. A trükk régóta ismert, mégis vannak, akik ma is bedőlnek neki: toborzókörútra hazalátogat Madame X. , aki “megcsinálta a szerencséjét” azzal, hogy “táncolni” ment ki, “szexelni nem kell, csak kísérni, egyébként is csak azzal mész el,  akivel akarsz”, mégis “összejön havi 1000 Euro”; a buta kislány meg kiutazik Madame X. társaságába Hollandiába, ahol először is elveszik az okmányait és  összeverik, néhányszor megerőszakolják, majd kiküldik az utcasarokra, hogy kiszolgálják annak a szexuális igényeit, aki éppen arra jön,  és a bevételből jó esetben meghagynak neki 50-100 Eurót, amelynél még az itthoni segély is több.  Madame X. persze annyiban nem hazudik, hogy ő valóban megkeres akár 1000 Eurót is, és neki már nem kell a sarkon állnia, hiszen az ő feladata, hogy új lányokat hajtson fel, és jutalékot kap a lányokért, de a lányok többsége fiatalon, tönkremenve és megnyomorodva hal meg.

De nemcsak a prostitúció kötődik ezekhez a bűnözői csoportokhoz, hiszen kábítószer-terjesztőket, zsebeseket, bérkoldusokat is toboroznak a bevándorlókból a célországban működő bűnszervezetek. Az etnikai alapon szerveződő bűnszervezetek – amelyekről egyes körökben beszélni sem illik, mert nyomban rasszizmust szimatolnak – még ennél is károsabb tevékenységet végeznek, mert ők a társadalmi feszültségek és elkülönülés vámszedői. Ha ugyanis egy bevándorló csoport nem tud beilleszkedni a helyi társadalomba, akkor óhatatlanul kiszolgáltatottá is válik az elkülönülés, a kommunikáció hiánya miatt, ehhez járul még a legális jövedelemforrások és a vagyon hiánya, illetve szűkössége. Ezt használják ki ezek a bűnözői csoportok, akik vállaják e csoportok “védelmét”: védelmi pénzeket is szednek, de mindenképpen elvárják, hogy a bevándorló közösség falazzon bűnözői tevékenységüknek, vagy egyenesen vegyen benne részt. E szervezetek számára az etnikai-kultúrális feszültségek, különösen ha azok nyílt erőszakba torkollanak, úgy kellenek, mint egy falat kenyér, hiszen minél nagyobb a fenyegetettség-érzés, annál készségesebben működik velük együtt a bevándorló közösség. Ezek a szervezett bűnözői csoportok tehát mindent megtesznek az etnikai-vallási-kulturális elkülönülés és feszültségek fennmaradásáért.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a mocskos pénzek milyen célokat szolgálnak: igen gyakran a terrorszervezetek és fegyveres milíciák forrásait gyarapítják, noha nyilván bőven jut pénz az irányítók svájci és kajmán-szigeteki magánbankszámlájára is. Tudott dolog volt, hogy például az afgán hadurak a fegyverkezéshez szükséges pénzeket a heroin-csempészetből szerezték, az iszlám állam pedig műkincsek és az olaj illegális eladásából finanszírozza magát, de e mellett szinte biztos, hogy az embercsempészetből és az ahhoz szorosan kapcsolódó emberkereskedelemből is jelentős hasznora tesznek szert: ugyanannak a bűnözői világnak az egyik szárnya tehát olyan helyzetet teremt, hogy az emberek elmeneküljenek a lakóhelyükről, míg a másik busás hasznot húz abból, hogy segítsen elmenekülni ezeknek az embereknek, míg az ezért kizsarolt pénzek végül visszacsorognak az üldőzőkhöz, akik fokozzák az elnyomást és a nyomort.

Annak tehát kevés értelme van, hogy az egyes bevándorló csoportokat állítsuk meg és fordítsuk vissza: a hálózatokat kell felszámolni, amelyek hasznot húznak az utaztatásból. Valójában ugyanis az elindulást kell megakadályozni, és nemcsak a célországok lakói, hanem a bevándorlók érdekében. Nemcsak azért, mert legjobb otthon, hanem azért, mert az utazás költségeihez a teljes, meglévő, ámbár szerény egzisztenciájukat felszámolják, így visszatoloncolásuk esetén gyakorlatilag nincstelenként térnek otthonaikba. Ez a trükk sem új; bár József Attilla azt írta, hogy “Sok urunk nem volt rest, se kába/birtokát óvni ellenünk/s kitántorgott Amerikába/másfél millió emberünk”, a valóságban a nagy kivándorlást is hasonló ügynökök szervezték, akik azzal hitegették a magyar és más közép-európai parasztokat, hogy Amerikában hatalmas birtokokat osztogatnak ingyen (csak azt felejtették elmondani, hogy az amerikai állampolgároknak), mire a szegény paraszt eladta meglévő kis földecskéjét, házacskáját és mindenét, amije volt, hogy megvegye a hajójegyet. Megérkezve Amerikába aztán kiderült, hogy mindebből egy szó sem igaz, de már nem volt pénze a visszaútra, meg nem is volt hova visszatérni és otthon újrakezdeni az életet. Nem baj, mert kellett az olcsó munkaerő, kikötői rakodómunkásként, őserdei irtásokon, gyári munkásként is el lehetett tengődni, az a néhány magyar pedig, aki  mégis megkapaszkodott és megcsinálta a szerencséjét, jó reklám volt ahhoz, hogy mindig biztosítva legyen az olcsó munkaerő utánpótlása; ment is ez addig, míg le nem ereszkedett a vsafüggöny …

Ha tehát normális keretek között akarjuk tartani a bevándorlást, és enyhíteni akarjuk a befogadó országban a társadalmi feszültségeket, le kell csapnunk ezek haszonlvezőire, akik mások nyomorából és hontalanságából gazdagodnak; kíméletlenül le kell számolnunk a bűnszervezetekkel, el kell apasztanunk anyagi forrásaikat, fel kell számolnunk a működésüket megkönnyítő körülményeket: a bevándorló közösségek elszigeteltségét és kiszolgáltatottságát; a bevándorló közösségek számára a világos és szilárd keretek megszabása, az államnyelv ismeretének biztosítása, az állami szervek működési körébe vonás a mind-mind ezt a célt is szolgálják. Amit mi egyénként tehetünk az az, hogy nem dőlünk be a bűnszervezetek csábításának, és nem engedjük hiszterizálni magunkat, hanem igyekszünk a józan ész talaján kezelni a kétségkívül felmerülő problémákat: a természetes óvatosságon túlmenően nem törekszünk a bevándorlóktól való elszigetelődésre, és igyekszünk segítségükre lenni, ha rászorulnak és tudunk segíteni, mert ezzel csökkenthetjük kiszolgáltatottságukat és a többségi társadalommal szembeni ellenérzésüket.

Meg a krisztusi szeretet parancsa is ezt követeli tőlünk …

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: