A Holdnővér példája

HoldMottó:Más a Nap ragyogása, más a Hold fényessége …” (1Kor 15,41)

Este, amikor hazafelé mentem, felnéztem az égre, és megcsodáltam a fényes (csaknem) teleholdat. Nem tehetek róla, Thomas Mann: József és testvérei című regénye jutott eszembe, egészen pontosan az a jelenet, amikor az ifjú József a pusztai kútnál Szin holdistennek hódol. Nem, nem kezdtem magam is ezt az égitestet imádni, viszont különös gondolataim támadtak.

Először is arra gondoltam, hogy a hold ezüstös fénye hideg: nem fakaszt életet, miként a Nap meleg ragyogása. Aztán eszembe ötlött, hogy a tudósok szerint a Hold a Földből szakadt ki egy kozmikus ütközés révén, és most a Földtől távol járja a maga útját, felszíne szomorú, csendes, élettelen kősivatag. A fénye se belőle fakad, hanem csak a Nap fényét tükrözi vissza.

De aztán az is eszembe ötlött, hogy a Hold mégis fontos szerepet tölt be, hiszen az éjszakai sötétségben megvilágítja a Földet, utat mutat a vándoroknak, és jelzi az idő műlását. A Hold ezért egy kicsit a keresztény emberre hasonlít, aki magában egy gyarló ember, azonban Isten fényét tükrözi vissza a világ sötétjében; ugyan a világból való, de már kissé eltávolodott tőle (bár végleg el nem hagyja), és most a maga útját járja. A Nap viszont Isten szeretetéhez hasonlítható, amely eleven tűz, fénye világosságot és meleget ad, amely ahová csak eljut, ott burjánzik az élet.

Bevallom, megtetszett ez a gondolat, és továbbfűztem: a Hold fénye attól függően változik, hogy a Föld mennyire kerül a Hold és a Nap közé,  azaz a Föld mennyire vet árnyékot a Holdra. Mi is ilyenek vagyunk: ha a Világ közénk és Isten közé tolakszik, veszítünk fényünkből, mert a Világ árnyékot vet a lelkünkre, és így nem tudjuk olyan erővel megvilágítani a Világot, mintha egész lényünkkel Isten fényét tükröznék vissza.

Normális esetben, ha a Nap reggel megjelenik az égen, a Hold fénye elsápad mellette, már nem világít, csak ködös kék fényben van jelen. És ez így is van rendjén: “Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.” (Jn 3,30). Ha  azonban a Hold a Föld és a Nap közé kerül és eltakarja a Napot, ez sötétségbe borítja az egész világot: ez a napfogyatkozás. Ilyen hatással jár a világra az is, ha mi, keresztények, akiknek az lenne a hivatásunk, hogy a sötétség idején visszatükrözzük Isten fényét,  botrányos életvitelünkkel elfedjük a Világ elől Isten szentségét és szeretetét.

Mondom, mentem haza az utcán, néztem a Holdat, és különös gondolataim támadtak …

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: