Apokalipszis beavatottaknak I. – Az első lépések

hetpecsetesMottó:Ne pecsételd le ennek a könyvnek prófétai szavait,
mert az idő közel van.

Aki igazságtalan, legyen továbbra is igazságtalan.
Aki tisztátalan, legyen továbbra is tisztátalan.
De aki igaz, járjon továbbra is az igazság útján,
és aki szent, legyen továbbra is szent. 
Hamarosan eljövök, s velem lesz a jutalmam,
hogy mindenkinek megfizessek tettei szerint.” (Jel 22,10-12)

Néha látogatok a társoldalakra is; egy ilyen alkalommal megakadt szemem a Christiane-blog egyik bejegyzésén (Globális változások: valóban megkezdődött a hét pecsét feltörése?). Bár a bejegyzés már nem friss, de a téma mégis aktuális, különösen most, terrortámadások után, advent idején, amikor Krisztus eljövetelére várunk. A szerző egy kanadai katolikus világi; tiszteletreméltó evangelizációs tevékenységet végez, azonban én azt hiszem, ezúttal kicsit egyoldalúan közelíti meg a témáját; a Jelenések Könyvének általa értelmezett része ugyanis másról szól.

Napjainkban ismét divatba jöttek a különböző jövendölések és próféciák; az új látnokok mellett a régieket is divat (újra) értelmezni, és ezek között a Jelenések Könyve különösen kedvelt nyersanyag. A mágikus-ezoterikus megközelítés szerint ezek a jövendölések úgy keletkeznek, hogy a látnok “látja a jövőt”, vagyis a jövőbeli eseményeket, tényeket szemléli, mintha filmet nézne, csak legfeljebb nem tudja vagy nem akarja szavakba önteni azt, amit látott. A mágikus-ezoterikus értelmezés tehát arra törekszik, hogy felfedje, mit látott a látnok.

A vallásos megközelítés szerint azonban a próféta a látomásban nem a jövőbeli eseményeket, tényeket szemléli, hanem a valóság belső összefüggéseit ismeri fel, vagyis amit a “jövőben” lát, azok egyrészt a jelenben meglévő jelenségek (elsősorban az emberi magatartás) következményei, másrészt Isten ezzel kapcsolatos, kinyilatkoztatott tervei (vagyis az, hogy Isten miként viszonyul ezekhez a jelenségekhez). A próféta ugyanis elsősorban tanító, és nem a jövő, hanem az emberek jelenbeli viselkedése izgatja; látomásai ezért nem egy filmre, hanem inkább egy jelentéssel bíró álomra hasonlítanak.

Ahogy az álom, úgy a látomás is tele van szimbólumokkal. Logikája nem az események időbeli egymásutániságának rendjét követi, hanem inkább pedagógiai jellegű: a fontosabb mozzanatok, gondolatok többször, több oldalról megvilágítva, egyre nagyobb megértést kiváltva ismétlődnek, az időtartamok és a sorrendiség emiatt torzul. Miként az álmok értelmezésében, a látomásnál is nagyon nagy jelentősége van a látnok személyiségének, helyzetének, az őt foglalkoztató problémáknak. Ezek figyelmen kívül hagyás esetén ugyan írhatunk kelendő áltudományos álmoskönyvet, de aligha értjük meg az álom jelentését; ugyanígy vagyunk a prófétai látomásokkal is. A látomás vallásos értelmezése tehát annak kiderítésére törekszik, hogy miért látta azt a próféta, vagyis mire akar a látomás tanítani (mitől akar megóvni, illetve mire akar buzdítani).

Ha tehát meg akarjuk érteni a Jelenések könyvét, fel kell idéznünk a keletkezés körülményeit. Maga a szerző így ír erről: “Én János, testvérek és társatok Jézusban, az üldöztetésben, a királyságban és az állhatatosságban, a Patmosz nevű szigeten voltam Isten igéje és Jézus tanúsága miatt. Az Úr napján elragadtatásba estem. Hátam mögött harsona hangjához hasonló nagy szózatot hallottam. Így szólt: „Amit látsz, írd egy könyvtekercsre és küldd el a hét  egyháznak: Efezusba, Szmirnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdeszbe, Filadelfiába és Laodíceába.’“(Jel 1,9-11). Szent Iréneusz szerint a Jelenések könyve János apostol látomásait tartalmazza, akit Domitianus császár alatt kitört üldözés idején  száműztek Patmosz szigetére. Bár egyes modern szentírás-magyarázók mind a keletkezés idejét, mind a szerző személyét vitatják, az világos, hogy a könyvet néhány évtizeddel Jézus kereszthalála után, egy keresztényüldözés idején írták a Kis-Ázsia nyugati partvidékén fekvő keresztény közösségeknek.

Az alapvető probléma, ami az akkori keresztény közösségeket feszítette, az volt, hogy Jézus közeli visszatérésére vonatkozó reményük meghiúsult: a várt dicsőség helyett Jeruzsálemet lerombolták, a keresztényeknek pedig üldözésben volt részük. Jézus apokaliptikus beszédében maga mondta: “Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek.” (Mt 24,34), ezért kezdetben az apostolok is úgy gondolták, hogy Krisztus dicsőséges visszatérése közeli esemény (ApCsel 1,6; 1Kor 15,51-52); később azonban már igyekeztek lehűteni ezeket a várakozásokat (2Pt 3,3-9; 2Tessz 2,1-12). Az idő múlása és az újabb üldözések azonban különösen élesen vetették fel a kérdést: ha Krisztus győzött, miért nem látszanak ennek jelei a világban? A Jelenések Könyve tulajdonképpen erre a kérdésre ad választ.

(Folytatása következik!)

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: