Az én szabadságom a te szabadságod? III.

teraszMottó:Az ő alkotása vagyunk:
Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket;
ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.” (Ef 2,10)

Előző bejegyzésemben a filozófiai szabadság-fogalom másik gondolati hagyományával, a perszonalista szabadságfogalommal foglalkoztam, azon belül is különösen a szabadság biblikus alapokon álló fogalmával, amely szerint a szabadság a korlátozott emberi lét keretei között a lehetséges magatartások közti választás képességét jelenti; a szabadság  önmagában nem teszi az emberi cselekedeteket értékessé, csak lehetővé teszi, hogy az ember értékes cselekedeteket hajtson végre; a szabadság azért érték, mert lehetővé teszi, hogy az ember jót tegyen úgy, ahogyan csak ő tud jót tenni.De milyen gyakorlati következményei vannak a szabadság ilyen elméleti megközelítésének? Mit jelent a keresztény ember számára szabadon élni?

Bővebben

Az én szabadságom a te szabadságod? II.

keresztrefeszitesMottó:Míg ugyanis a bűnnek szolgáltatok,
az igazsággal szemben szabadok voltatok.

Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek?
Hiszen annak vége a halál.

Most azonban felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek.
Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet.” (Róm 6,20-22)

Az előző bejegyzésemben a filozófiai liberalizmus mögött meghúzódó, a felvilágosodás gondolkodói által megrajzolt individualista emberképről, és a társadalom, illetve az állam eredetét magyarázni hivatott szerződés-elméletekről ejtettem néhány szót. Látnunk kell azonban, hogy a szerződéselméletek, az individualista emberkép és individualista szabadságfogalom nem tekinthetők a nyugati világ politikai gondolkodás kizárólagos hagyományának.

Bővebben

Az én szabadságom a te szabadságod? I.

szabad madárMottó:A szabad társadalom, jogállam természetes állapota a szabadság,
tehát mindent szabad, ami nem tilos,
tehát mindent szabadon meg lehet tenni,
a tilalmakat jogszabályok tartalmazzák.” (Wikipédia: Személyes szabadság)

Az egyik hazai napilap vitát indított a liberalizmusról; ennek keretében olvastam egy igen érdekes eszmefuttatást egy egykori liberális párt volt képviselőjétől, aki arra hivatkozott, hogy a liberális fősodornak kikiáltott politikai korrektség valójában nem is liberális, hanem marxista gyökerű eszme, amely ráadásul a liberalizmus egyik alapértékét, a szólásszabadságot korlátozza. A cikkben leírtakkal nyilván lehet vitatkozni vagy egyetérteni, nekem mindenesetre szöget ütött a fejembe ez a gondolat.

Bővebben