Írás a porban

jn_81-11Mottó:Talán örömöm telik a bűnös halálában – mondja az Úr, az Isten –,
s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?.
” (Ez 18,23)

Az elmúlt vasárnap a házasságtörő asszony esetét adta elénk az Evangéliumban az Egyház. Jól ismert történet, még a nem hívők is ismerik annyira, hogy vicc is született belőle. Ilyenkor szokás szerint az ítélkezést ítélik el a szószékről, mert a farizeusok és írástudók kudarcára irányul a figyelem, bár szerintem sokkal érdekesebb Jézus magatartását megfigyelni, mert úgy talán a szöveg mélyebb rétegei is megnyílnak: hogyan tekint Isten a bűnös emberre?

Maga a történet elhelyezése is érdekes: Jézus eredetileg nem akar felmenni a sátoros ünnepre, mert tudja, hogy üldözik, de végül mégis felmegy, igaz, előbb csak titokban; később nyíltan tanítani kezd a Templomban. Az ünnep utolsó napján már mindenki azt vitatja, hogy ő-e a Messiás, ő pedig meghirdeti a halálát és a Szentlélek eljövetelét. A főpapok el akarják fogatni, de a szolgák nem merik megtenni, mert a nép prófétának tartja (Nikodémus meg akarja védi, de letorkolják). Jézus tudja, mit kockáztat, ezért az éjszakát nem tölti a városban, hanem éjszakára kimegy az Olajfák hegyére; kora reggel, az ünnep elmúltával tér vissza, hogy tanítson. Ekkor hozzák elé ezt az asszonyt.

János evangélista hangsúlyozza, hogy maga a kérdésfeltevés csapda, hogy utóbb vádolhassák. Nem gondolom, hogy a farizeusok és írástudókat az izgatta volna, hogy melyik iskolának van igaza (vagyis hogy megkövezni kell az asszonyt, vagy más módon kivégezni), mert ezzel aligha vádolhatták volna, inkább arra számítottak, hogy a Názáreti Jézus, a “vámosok és bűnösök barátja”, aki együtt étkezik még a prostituáltakkal is, a Törvény ellenére fog szólni, vagyis azt mondja, hogy nem kell megkövezni ezt az asszonyt (aki valljuk be, valóban kevésbé bűnös életmódot folytatott, mint a prostituáltak), noha a Törvény ezt írja elő.

Jézus azonban egészen különös dolgot tesz: egész egyszerűen nem hajlandó szóba állni ezekkel az emberekkel. Meglehetősen udvariatlanul a helyett, hogy felelne, lehajol, és irkálni kezd a porba. Sokak szerint itt a szelíd Jézus türelmesen vár arra, hogy lehiggadjanak és elgondolkodjanak, de a metakommunikációjából szerintem nem ez következik. Az, hogy válasz helyett lehajol, vagy arra utal, hogy nem tud mit felelni, vagy azt, hogy nem akar felelni. Szerintem ez utóbbiról van szó, így ez egy vérbeli konfliktus, amiben tapintható a felek közti feszültség. Szerintem itt Jézus valójában igenis haragszik, hiszen látja, hogy a kérdés csak ürügy, és az irgalmasságával akarják csapdába csalni, amihez eszközként használnak fel egy asszonyt. Jézus azonban nem hajlandó belemenni a játékba: az őszinte párbeszéd hiányát elzárkózó viselkedésével teszi nyilvánvalóvá.

A farizeusok és írástudók azonban nem akarják elfogadni Jézus elzárkózó magatartását, ezért tovább faggatják; Jézus ezt elunva végül mégis felel nekik, bár most sem veszi fel a beszélgetés fonalát; csak odaveti, mit tegyenek, de látványosan nem törődik azzal, hogy szavai hatására hogyan cselekszenek. Válasza azonban önmagában is elgondolkodtató: az akkori jogszokás szerint annak kellett a kivégzést megkezdeni, aki a főbenjáró bűnnel vádolta a kivégzendőt. Jézus tehát nem mondja, hogy ne kövezzék meg az asszonyt, vagyis formálisan nem oldja fel a Törvény szigorát: a házasságtörés súlyos bűn, ezért a megkövezés a jogos büntetés; hanem azt, hogy csak az követelheti a bűnös jogos megbüntetését, aki maga nem követett el bűnt.

A farizeusok és írástudók nem merik nyilvánosan bűntelennek nyilvánítani magukat az első kő eldobásával, inkább távoznak a helyszínről. Jézus szembesítette őket azzal, hogy: “mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét” (Róm 3, 23). Az ő számukra ez a tapasztalat a kudarc és vereség érzetét kelti: bármennyire is “elkülönültek” a “föld népétől”, mégsem érik el a szentségnek azt a fokát, hogy bűntelenek legyenek. Jézus tehát arra mutat rá, hogy nincs joguk mások felett ítélkezni, mert maguk is megszegik a Törvényt. Jézus azonban jogosult ítélkezni, úgy is, mint  bűntelen ember. Ő vajon mit tesz?

Nagyon érdekes, hogy mikor a vádlók eltávoznak, Jézus visszatér a párbeszédhez: felegyenesedik, és megszólítja az asszonyt. “Asszony” mondja neki; János evangéliumában így szólítja az édesanyját is: ez egy tiszteletteljes megszólítás, amelyben nyoma sincs az elítélésnek. Az asszony válaszában önkéntelenül is átveszi Jézus udvarias modorát: “Uram”-nak, vagyis “Kyrie”-nek nevezi Jézust; a rabszolgák szólították így urukat, de a zsidók így szólították Istent is. Ha öntudatlanul is, talán ösztönösen, de ez arra utal, hogy itt és most az Isten és a bűnös ember párbeszédének vagyunk tanúi.

Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?” Jézus nem felelősségre vonja az asszonyt, inkább csak tudatosítja benne, mi történt. Párhuzamba állítható ez a kérdés azzal, amellyel Isten a bűnbeesés után szólítja az embert: “Hol vagy? … Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?” (Ter 3,9-11) Itt azonban a hangsúly nem azon van, amit az asszony tett (ezt felesleges benne tudatosítani, hiszen ezt már vádlói megtették), hanem azon, ami Jézus szavára történt: a Törvény szigora nem tudott érvényesülni, mert a vádlók az eléjük állított erkölcsi mércétől visszarettenve ejtették a vádat.

Az asszony válasza nemcsak azt tudatosítja, hogy Jézus szavára a vádlók meghátráltak, de azt is kifejezi, hogy az asszony arra is ráébredt: élete Jézus hatalmában van. Jézus mondhatná, hogy kövezzék meg – maradt körülötte éppen elég tanítvány, hogy végrehajtsák az ítéletet. De Jézus nem akarja az asszony halálát, és – most már “jogerősen” – felmenti őt – nem a bűn, hanem a büntetés alól. Jézus válaszából világos, hogy az asszony tettét annak tekinti, ami: bűnnek, amelyet az asszonynak kerülnie kell. De fontosabbnak tartja, hogy az asszony megtérjen, mint hogy megbüntesse a bűnt. Azt hiszem ez az egész jelenet kulcsa: Jézus nem akarta, hogy ez a nő bűnében haljon meg, hanem azt akarta, hogy megtérjen és éljen.

Ez a mondat: “Én sem ítéllek el.” az Isten alapvető viszonyulása ahhoz az emberhez, aki szembesülve bűnével az Ő kezébe helyezi sorsát. Isten tudatosítani akarja bennünk, hogy vétkeztünk, és nem akarja, hogy irgalmatlanul bánjunk egymással – elfelejtve, hogy mi magunk is követünk bűnt, ezért rászorulunk Isten irgalmára. De azt sem akarja, hogy elemésszen minket a bűntudat, és folyton elkövetett és megbánt bűneinkkel törődjünk. Isten nem a megváltoztathatatlan múlt, hanem a cselekvésre nyitott jelen és a jövő felé irányítja a figyelmünket: ha szembesít bűneinkkel, csak azért teszi, hogy szakítsunk velük, és többé ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. A megtért ember így lehet egyszerre bűnös és szent: “Boldog, akinek bűne megbocsátva s befödve gonoszsága, boldog férfiú, akinek az Úr vétkeit föl nem rója.” (Róm 4,7-8) – idézi a zsoltárost Szent Pál.

Isten megengedi, hogy tiszta lappal induljunk – még ha a bűn következményeit el is kell viselnünk. Rajtunk áll, hogy hogyan élünk az így kapott lehetőséggel: visszaesünk bűneikbe, esetleg jóízűen dagonyázva azokban, vagy harcba szállunk velük, és ha bukdácsolva is, de elindulunk az erények útján. A János evangéliumban elmondott eset nyitott történet: nem tudjuk, mi lett ezzel az asszonnyal, hogy a továbbiakban hűséges maradt-e  a férjéhez, vagy inkább arra törekedett, hogy körültekintőbben csalja meg – mert sajnos ez is egy lehetőség. De nem is ezen van a hangsúly, hanem azon, amit Jézus tesz és mond: az Isten irgalmán, aki megadja az újrakezdés lehetőségét, akár élünk vele, akár nem.

Nagyböjt van, a bűnbánat és az újrakezdés ideje; vajon mi élünk-e vele?

 

 

 

.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: