Megfelelő válaszcsapás

ninive megtéréseMottó:Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról,
megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg.” (Jón 3,10)

A nyugati világot sokkolta a brüsszeli merénylet; a világ vezetői  megfelelő ellenlépéseken törik a fejüket, az emberek pedig félnek. Nem könnyű a helyzet, mert a terroristák szinte bárhol lecsaphatnak. Hogyan lehet így védekezni? Rendészeti lépésekre nyilván szükség van, de ez csak a jéghegy csúcsa: a bevándorlás és a szélsőséges, embertelen dzsihadista ideológia szövetsége egykettőre leigázhatja Európát. Szükségünk lenne Isten védelmére, de vajon megérdemeljük-e?

Arról van ugyanis szó, hogy ha meg akarjuk tartani az európai kultúra szelíd, emberséges vonásait, akkor aligha tudunk erőből leszámolni a terrorizmussal, amelynek személyi utánpótlása kiapadhatatlan, mert a sok százezer gettóban élő megkeseredett muszlim közül elég 4-5 pitiáner bűnöző egy hasonló akció végrehajtásához, és éppen most tartanak újabb  tömegek az európai nagyvárosok felé, hogy munka és megélhetés híján az elkeseredettek táborát gyarapítsák, akik közül a terroristák utódaikat toborozzák. Egyetlen esélyünk az elkeseredettség felszámolása lenne, de ezzel meg elkéstünk: az irigység és gyűlölet lángjai már túl magasan lobognak ahhoz, hogy az integráció – ha kellő pénzt és energiát fektetünk bele – végbemenjen.

Az egyetlen esély, hogy lelanyhuljon az irigység és a gyűlölet, és megszűnjön a terroristák utánpótlása,  az lenne, ha e tömegek hirtelen magukénak kezdenék érezni az igazi, szelíd és emberséges európai kultúrát. Ez viszont csak akkor következhetne be, ha a muszlimok tömegesen térnének keresztény hitre, és a helyzetükből adódó keserűségük ereje nem a keresztény európai kultúra, hanem annak torzulásai ellen fordulna. Ez persze Isten szemszögéből nem lehetetlen, sőt, mivel a krízis mindig válaszút, talán könnyebben megvalósítható, mint valaha, de kétségkívül csoda, amely Isten rendkívüli közbeavatkozását igényelné.

Csak az a kérdés, hogy Isten hajlandó-e ilyen módon beavatkozni a mai európai kultúra és társadalom megmentése érdekben, amely intézményesítette a bűnt: az abortuszt, eutanáziát, a kiskorúak megrontását, a házasságtörést és a homoszexuálisok párkapcsolatát, a kizsákmányolást és az önimádatot? Isten számára minden élet egyformán értékes; mi a nagyobb veszteség a szemében: az a 23 ember, aki a terrortámadásban életét vesztette, vagy az a 89, akit Magyarországon naponta megölnek az anyaméhben? Félreértés ne essék: nem azt állítom, hogy ami történt, Isten büntetése; nyilvánvaló, hogy a terroristák a Sátánt szolgálják, de Isten nem fogja őket harcképtelenné tenni helyettünk, ha ezzel valami nagyobb bajt elkerülhet.

Mert lássuk be: az az út, amit a szélsőséges szabadságimádó politika a társadalomra kényszerít, a pokolba vezet. Naponta százakat ölnek meg Európa-szerte, pusztán azért, mert terhet jelentenek – akár magzatként, akár beteg emberként; a fiatalok 10-12 évesen esnek áldozatul a megrontásnak, a házasságok instabilak, a terméketlen és személyiségromboló szexuális perverziókat nagy erőkkel propagálják, és a politikai korrektség jegyében azt büntetik, aki a bűnt bűnnek nevezi.  Európa lakossága fogy és gyengül, a mindennapokban az önzés és harácsolás végletekig kihasznált, fáradt, boldogtalan embereket termel, akik önpusztító módon keresik a pillanatnyi örömöket, vagy irigy gyűlölettel néznek a másikra.

Ha az iszlám hódítók a saria alapján be fogják tiltani az abortuszt, az eutanáziát és a homoszexualitást büntetni fogják, esetleg fellépnek a megrontás ellen (bár ezt ők is szívesen művelik), akkor e mellett az, hogy  a nem-muszlimok rabszolgák lesznek, lányaikat és asszonyaikat rabnőként fogják adni-venni, talán már kevésbé nyom a latba. De ha konszolidálódik a rendszer, és az elnyomott keresztényeket a megaláztatások mellett békén hagyják élni, akkor még erősebb lehet a dilemma Isten számára: szabad Európa, amely a vesztébe rohan, és ahol az ember csak szavakban érték, mert az erkölcsi szabályokat lábbal tiporják, és a törvények a bűnt védelmezik, vagy egy elnyomott és megalázott Európa, ahol a keresztények túlélése is csoda, de ahol legalább a legfontosabb erkölcsi szabályok betartását kikényszerítik?

Látnunk kell, hogy Isten így is, úgy is el tud minket vezetni az üdvösségre, bár mi, keresztények mindenképpen üldöztetésnek vagyunk kitéve, mert a Sátán gyűlöl bennünket, viszont Isten szeret. De mégsem ránthatjuk meg a vállunkat, mert bizonyosan könnyebb békében és szabadon az Isten parancsai szerint élnünk, amikor a jóra törekvésünket és hitünk megvallását, valamint az Evangélium hirdetését nem tiltja semmilyen törvény (üldözni akkor is fognak, de ez más kérdés). Az sem mindegy, hogy egy csekély létszámú túlélő fogja Jézust az Isten Fiának vallani ötven év múlva, vagy a földrész lakosságának többsége. De be kell látnunk, hogy ha a mai folyamatok folytatódnak, akkor iszlám invázió nélkül is csak csekély létszámú túlélő marad, és azok jelentős része is csak valami felhígított és megrontott kereszténységet fog a magáénak vallani.

Azt nem tudjuk, jelen helyzetben Isten hogyan mérlegel: a keresztény Európa mellett dönt, vagy új játszmát kezd, és ideiglenesen (pár száz vagy ezer évre) átengedi Európát az iszlám hódításnak, okulásul a hitehagyó keresztényeknek. De azt igen, hogy hogyan könnyítsük meg Isten számára a döntést: mert az erkölcsi fölény megszerzése nyilván az igaz hit követői felé billenti a mérleget. Meg kell tehát térnünk, helyre kell állítanunk Európában a Tízparancsolaton alapuló erkölcsi rendet, és le kell rombolnunk a Sátán művét, a bűn intézményesítését és védelmét.

Nem lesz könnyű, de meg kell kísérelnünk: majd ha biztonságban lesz a magzatok élete az anyaméhben és az öregeké a betegágyban, amikor a másik tulajdonát és a házastársi hűséget mindenki elismeri szentnek, ha a gyermekek megrontása ismét kivételessé válik, ha a gazdaság szereplői a méltányos árazást és a munka megbecsülését választják a tisztességtelen haszon helyett, amikor az, akinek van, kötelességének érzi, hogy juttasson a rászorulóknak, akkor  nem kell többé félnünk a terroristáktól és a hódítóktól, mert akkor Isten hős harcosként száll síkra mellettünk: látni fogjuk, miként lesz az iszlamista Saulokból keresztény Szent Pál, és miként olvad majd el a terror utánpótlása.

Most mindenkinek kötelessége lépni, amíg még nem késő, és kérni az Isten irgalmát, hogy adjon erőt és időt Európának a megtérésre, és rombolja le a Sátán műveit. Nekünk is az erényes élet útjára kell lépnünk, az elitnek pedig – a mi támogatásunkkal – le kell rombolnia a bűn struktúráit. Isten vezesse győzelemre e harcunkat, és oltalmazzon minket!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: