A pirkadat embere

pirkadatMottó:Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása,
egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz.” (Péld 4,18.)

Vannak szavak, amelyek lassan kikopnak a használatból, és más, rokonértelmű szavak kerülnek a helyükre, majd pedig – ezek eltérő jelentése miatt – már ezeket sem használjuk egy jelenségre, és így a valóság egy része megnevezhetetlenné válik. Alighanem így vagyunk az “igaz ember” szóval is: keresztény hatásra az “igaz ember” kifejezést a “szent” váltotta fel, amelynek jelentése azonban egyre inkább a kanonizált szentekre és a “tökéletes” emberekre szűkült. Pedig igaz emberek ma is élnek köztünk, még ha nem is nevezzük így őket – talán azért, mert nem ismerjük e szó jelentését.

Az Ószövetségben eredetileg nem nagyon használták a “szent” jelzőt emberekre, hiszen ez elsősorban Isten tulajdonsága volt, és csak az lehetett szent, ami kizárólagosan az övé: az áldozat, az oltár, Jeruzsálem, a papok stb., és így jelenik meg a fogság környékén az emberekre való alkalmazása. (A szent fogalmát az őskeresztények használták magukra, mert ők Krisztushoz tartoznak, aztán azokra a keresztények megjelölése lett, akik nyilvánvalóvá tették életükkel, hogy Krisztushoz tartoznak, így jelentek meg a kanonizált szentek, velük a legendák, amelyek aztán sikerrel lúgoztak ki e szentekből szinte minden emberi vonást …) Ha egy emberről jó véleményük volt, azt mondták: ez egy igaz ember.

Advent negyedik vasárnapjának evangéliumában Máté is így jellemzi Mária jegyesét, Jézus nevelőapját: “József igaz ember volt”.  Nem mond róla sokkal többet, mégis, izraelita olvasóinak ez is elég, hiszen az Ószövetség tele van az “igaz”-ról, illetve az “igaz ember”-ről szóló igékkel. De mit tudunk meg erről a Józsefről, ami ebbe az egyetlen szóban sűríthető: “igaz”?

Azt, hogy Dávid házából való, és van egy jegyese, Mária, akiről a jegyesség ideje alatt kitűnik, hogy gyermeket vár. Az evangélista nem mondja ki, de egyértelműen utal rá már itt is, hogy a gyermek nem Józseftől van. Látszat szerint tehát jegyese súlyos bűnt követett el vele szemben: házasságot tört a sérelmére, ami annál súlyosabb, mert a fattyú Dávid házába születne. József tehát szembesül egy bűnnel, amelyet az ő sérelmére követnek el. De mit tesz ilyenkor egy igaz ember?

Először is “töpreng”, vagyis nem indulatból dönt, hanem igyekszik megtalálni a legmegfelelőbb megoldást. Az igaz ember az Ószövetség szerint a bölcsességet keresi, amin azt értették, hogy a Törvény tanulmányozása alapján az Istennek tetsző cselekvést kutatja. József tehát megvizsgálja, mit mond a Törvény, és kutatja annak helyes alkalmazását, és így jut döntésre “hűtlen” jegyese felől: “nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el.”

József tehát (f)elismeri a súlyos bűnt, és azzal a felelősséggel dönt, amely a Dávidnak tett ígéretek (egyik) örökösétől elvárható: nem fog úgy tenni, mintha a bűn meg sem történt volna, és megteszi, ami a Törvény szerint a legkisebb következménye a házasságtörésnek: elbocsátja jegyesét, akit azonban szeret, és bármennyire fáj neki a “hűtlensége”, figyelembe veszi Mária érdekeit is, és nem teszi tönkre az életét azzal, hogy megszégyenítve őt nyilvánosan bocsátja el, esetleg kitéve egy lincselésnek vagy becsületgyilkosságnak. Az igaz ember tehát, bár iszonyodik a bűntől, és nem akarja azt elleplezni, lemond a kézenfekvő bosszúról, és az irgalmasság szellemében védelmezi a maga értékeit.

A József által talált megoldás igazságos, irgalmas és felelősségteljes – ha Mária valóban bűnt követett el. Csakhogy Mária nem követett el bűnt, és a döntés ellene van az Úr terveinek – az Úr tehát útmutatást ad Józsefnek: “ne félj magadhoz venni feleségedet, Máriát, hiszen a benne fogant élet az Úr Lelkétől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől”. Ez a bevezetés: “ne félj!” számomra arra utal, hogy József szíve mélyén szívesen megbocsátott volna jegyesének – akit szeretett – csak félt, hogy ezzel az Úrnak nem tetsző cselekedetet követ el: bűnös nőt vesz el, beszennyezve ezzel a házasság tisztaságát. Isten üzenete éppen ezt a félelmét hivatott feloldni: egyrészt, a jegyese nem csalta meg, másrészt a gyermek a messiási ígéret hordozója, vagyis jegyese magához fogadása nincs az Úr ellenére (persze, mert az Atya egy igaz ember gondjaira akarja bízni a Fiút, aki megfelelően gondoskodik róla!).

S mit tesz az igaz ember, ha útmutatást kap Istentől? “József erre fölébredt álmából és úgy tett, ahogy az Úr angyala parancsolta. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg világra nem hozta fiát, akinek a Jézus nevet adta.” A szövegben sehol sincs szó arról, hogy az angyal ráparancsolt volna Józsefre, az angyal pusztán vigasztaló, bátorító szavakat mond, József számára azonban Isten útmutatása: parancs. Bármi is volt előtte a terve, azt mind sutba dobja, és követi az Úr útmutatásait, a lehető legnagyobb igyekezettel. A vélt házasságtörés miatt el akarta bocsátani jegyesét: most magához veszi. A vélt házasságtörés előtt normális kapcsolatot tervezett jegyesével – most, hogy felesége hűsége kitűnt, elvben semmi akadálya nem volna, József azonban az Úr iránti tiszteletből tartózkodik a házasélettől.

József tehát az igaz ember mintaképe: törekszik a bölcsességre, előbb mindent megmér az Úr tanításának mérlegén, majd igazságosan, irgalmasan és felelősségteljesen ítél, kész a megbocsátásra, Istennel szemben feltétlen és odaadó engedelmességet tanúsít, amely az Úr iránti alázatos tiszteletből fakad. Nem véletlenül kapja meg az Úrtól ő is a messiási címet: “Dávid Fia”!

De igaz embernek lenni nem kiváltság, hanem mindannyiunk számára lehetőség: az igaz emberek hús-vér emberek, akik azonban igyekeznek Istennek tetsző életet élni, szeretetben, igazságban, irgalomban és  engedelmességben. Ebben nincs semmi életidegen; csak mi gondoljuk sokszor, hogy Isten valami életidegen viselkedést vár el tőlünk. Mert mi is József feladata? Elvenni a szerelmét, felnevelni annak gyermekét, gondoskodva anyáról és gyermekéről, és együtt lenni velük jóban-rosszban mindhalálig. Talán nem ez az, amire minden férfi vágyik?

Isten tudja, mire vágyik a szívünk, és ha igaz emberként élünk, így vagy úgy, de ezt is meg fogja adni nekünk …

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: