A szükséges strukturális átalakítás

barad-dur-collapsesMottó:Mert mindenki, aki gonoszat tesz,
gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra,
nehogy kiderüljenek a tettei.

Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit,
a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire,
amelyeket az Istenben vitt végbe.
” (Jn 3,20-21)

A napokban a buszon utaztam, és befészkelte az agyamba magát egy szóösszetétel: “a bűn struktúrái”. Azt tudtam, hogy ez Szent II. János Pál pápa megfogalmazása volt, aki a Sollicitudo Rei Socialis enciklikájában használta először ezt a fogalmat a társadalmi szinten  intézményesült bűn megjelölésére, vagyis az olyan rendszerszerűen működő társadalmi jelenségekre, amelyek az embereket szinte kikerülhetetlenül a bűn felé terelik. Ahogy utaztam a buszon, elkezdtem gondolkozni azon, mit is jelent ez a fogalom a mindennapok nyelvére lefordítva …

Abból indultam ki, hogy a bűn struktúrái a bűnt kódolják bele a társadalmi-gazdasági rendbe. Olyan társadalmi-gazdasági (al)rendszereket kell elképzelnünk, amelyeket a bűnre építettek fel. Nem pusztán arról van tehát szó, hogy e rendszerek felépítésénél számoltak a bűn jelenlétével a társadalomban (ez ugyanis pusztán realizmus lenne, hiszen az áteredő bűn következtében a bűn jelen van a világban), hanem olyan rendszerekről, ahol a bűn fontos rendszerépítő elem, amely nélkül a rendszer nem tud “normálisan” működni. Ennek a leglátványosabb példája a kábítószer-kereskedelem vagy a szervezett prostitúció: ha nincs kábítószerhasználat, illetőleg mindenki hűséges feleségéhez, akkor a bűnszervezeteknek nincs bevétele: meg kell tehát teremteni a keresletet, hogy a rendszer fennmaradjon.

Ahol tehát ezek a rendszerek kiépülnek, ott a rendszerépítő bűn szükségképpen jelen van, és a rendszer gondoskodik az újratermelődéséről, hiszen annak hiányában nem tud működni. Az ilyen rendszerek számára az igaz ember a rendszer működését akadályozó, kiiktatandó elem, hiszen az bűn ismétlése hiányában a rendszer nem működőképes, ezért az ilyen rendszerek haszonélvezői minden eszközzel igyekeznek az igaz embert lejáratni vagy megrontva bevonni a rendszer működtetésébe. Aki felszólal a rendszer igazságtalanságai ellen, hamar megkapja a különböző lejárató címkéket, amely csak arra jó, hogy a kritikát ne kelljen érdemben cáfolni (mert nem lehet).

Ráadásul a rendszer szélesebb körben rombol, mint gondolnánk: bármilyen módon – akár etikailag első látásra nem kifogásolható módon – hozzájárulunk a fennmaradásához, azzal közvetve a bűnök újratermelődését is elősegítjük. Csak egy gyakorlati példa: ha a más országból behozott, dömpingáron kínált tejet vesszük, mert az olcsóbb, ezzel támogatjuk azt az áfa-csalást, amely lehetővé teszi az áron aluli értékesítést; ugyanígy, ha a harmadik világban gyártott terméket veszünk, mert olcsóbb, ezzel fenntartjuk azt a rendszert, amely a gyermekmunkára, a munkások kizsákmányolására,  munkabiztonsági és környezetvédelmi szabályok kijátszására épül.

Minél több ilyen rendszer épül ki a társadalomban, annál nehezebb a társadalomban igaz emberként élni; e rendszerek ráadásul agresszívan terjeszkednek, vagyis igyekeznek megszüntetni a maguk alternatíváit. Mert mondhatom, hogy nem veszek a harmadik világban, szörnyű igazságtalanságok árán olcsón előállított evőeszközt, de mi van akkor, ha nem lehet mást kapni? Ha ezek a struktúrák kiépülnek, akkor egyéni szinten nagyon nehéz ellenük küzdeni – de miért is kellene a szervezett bűnözéssel egyéni szinten megküzdeni? Nem erre tartjuk a közhatalmat, és annak letéteményesét, az államot?

Nos, a bűn struktúráinak haszonélvezői éppen ezért nem is szeretik a nemzetállamokat, igyekeznek azokat lejáratni, meggyengíteni vagy korrumpálni, hiszen jól tudják, hogy az egyetlen veszélyes ellenfél számukra az állam, amely kellőképpen szervezett tud lenni arra, hogy legalább egy bizonyos szintig széttördelje ezeket a struktúrákat.Persze a globális szintű bűnszervezetekkel szemben az egyes államok is csak keveset tehetnek, ezért szükség lenne az államok összefogására a bűn struktúráinak lebontásában. Ez viszont nehéz feladat, mert elég egy-két államot megnyerni a harc szabotálására, máris megfelelő menedéket nyújtanak a rendszer működtetőinek.

A harc azonban mégsem reménytelen; a bűn ugyanis egyvalamit nem szeret: a világosságot. Ha leleplezzük e rendszerek hazugságait, és nem ijedünk meg a profi ellenkampányoktól (tehát a címkézést semmibe vesszük, és érdemi válaszokat követelünk), ha kiállunk azok mellett, akik e struktúrák felszámolására törekednek, és főleg, ha  támogatjuk az alternatív, tisztességen és felelősségen alapuló rendszerek kiépítését – sokszor rövidtávú érdekeink ellenére is – akkor a bűn struktúrái összeroppannak, hiszen a kapzsiság és hatalomvágy, amelyeket II. János Pál azonosít ezek hátterében, nem engedi az erőforrások valóban hatékony, hosszú távon megtérülő felhasználását, tehát ha a struktúra nem termel eleget, akkor az irányítói és különböző szintű haszonélvezői egymás ellen fordulnak, hogy egymás rovására mentsék magukat, ami képes e rendszerek szétzilálásra – ha a rendszer ellenségei 8a nemzetállamok, illetve az igazak) okosan felhasználják ezt az átmeneti zavart.

De tudnunk kell, hogy a Világ Fejedelme sem esett a feje lágyára: azért igyekszik összezavarni a fogalmakat, újradefiniálni a szavak jelentését, hogy elzárja a világosság útját. A házasság védelmére vonatkozó állami kötelezettség számos jövedelmező bűnös tevékenység felszámolására szólítaná fel az államot; nosza, fogalmazzuk újra, mi az a házasság, és a társadalmilag káros együttélési formák védelmét kérjük számon az államon. Az ember fogalmát szűkítsük a már megszületettekre, és rekesszük ki a magzatokat az emberi jogokból, hogy a felelőtlen szexuális magatartásból származó üzleti hasznot bezsebelhessük. Hívjuk fel a figyelmet a túlnépesedésre és a családtervezés fontosságára, ennek ürügyén támogassuk a mesterséges fogamzásgátlást, túlozzuk el a gyermekvállalás nehézségeit, és tereljük el a figyelmet arról, hogy a felelőtlen szexuális érintkezés legnagyobb kockázata nem a gyermek, hanem az emberi kapcsolatok megromlása, kiüresedése és a nemi betegségek járványszerű terjedése.  Az adócsalást nevezzük adóoptimalizálásnak, az okirathamisítást kreatív könyvelésnek, a jövedelmező tevékenységek elvonását a kisrészvényesek ellenőrzési köréből kiszervezésnek, a gazdasági tevékenység felszámolásáét gazdasági racionalizálásnak, a szociális, munkavállalói és fogyasztói jogok csorbítását a versenyképesség javításának, az állam leépítését a pénzügyi egyensúly érdekében szükséges bürokráciacsökkentésnek. A mai, felvilágosult világban ki merne a racionalitás ellen érvelni?

Mindezidáig a Világosság Erői meglehetősen védekező álláspontot foglaltak el a Sötét Oldal szómágiájával szemben. Ennek azonban nincs semmi értelme: ők a mi igazságunkat sohasem fogják  elfogadni, mert a mi világunk felszámolására törekszenek, hogy fenntartsák a maguk ingatag hatalmát. Nem, a helyes stratégia, ha harcba szállunk velük, és visszanyerjük a szavak jelentését, ha felhívjuk a figyelmet a kegyes szavak mögött meghúzódó igazságtalanságokra, a kapzsiságra, gyávaságra, kegyetlenségre és hatalomvágyra. Helyre kell állítanunk a társadalomban a helyes értékítéletet: milyen világ az, ahol egyes emberek személyiségi jogai fontosabbak a közösség biztonságánál és mások életénél? Milyen társadalom az, ahol a fiatalok munkanélküliként tengenek-lengenek a világban, míg a vezetők újabb tömegeket invitálnak az országba az állítólagos munkaerőhiány miatt? Milyen jogállam az, ahol az egyik túlzott érzékenysége miatt a másik az egzisztenciáját vesztheti el, ha nem az elit szája íze szerint minősít társadalmi jelenségeket, ellenkező esetben viszont védi a véleménynyilvánítás szabadsága?

Hamarosan új év kezdődik: 2017. Ha ez az év a terror és rettegés éve volt Európában és a nyugati világban, akkor a következő év legyen a keresztény ébredés, a bűn struktúráival szembeni lázadás éve! Elég volt abból, hogy kevesek mocskos kis üzletei, haszontalan bankszámlácskái miatt élhetetlen hellyé váljék a világ! Igenis vágjuk a szemükbe: a ti vagyonotok és hatalmatok semmi! Visszaéltetek azzal a gazdaság, szellemi, politikai hatalommal, amelyet a kezetekbe adtunk; most visszavesszük, hogy többé ne árthassatok senkinek! Aki megtévedt, az térjen vissza régi értékeihez, akkor nem kell feltétlenül a süllyesztőbe mennie, de ne gondolja, hogy csak azért, mert egykor közénk tartozott, ez megvédi őt attól, hogy tetteivel szembesítsük. Még ha a “mi kutyánk kölyke” is egy korrupt politikus, gátlástalan üzletember, sújtson le rá a törvény teljes szigorával!  Mi pedig éljünk tisztességes, becsületes feddhetetlen életet, és kezdjük el felépíteni az igazságon, igazságosságon és szolidaritáson alapuló társadalmat! Mert mi nem az erőszakban, a másik megölésében, javai ellopásában, becsülete tönkretételében, hanem a felelősségteljes, etikus viselkedésnek, az igazság kimondásának, az igazságos, a törvényen és törvény előtti egyenlőségen alapuló igazságszolgáltatás erejében, és ami a legfontosabb, az Isten irgalmában  hiszünk; és ez ismét élhető hellyé fogja tenni azt a világot, amelyet a kapzsiság politikailag korrekt prófétái tönkretettek, mert Isten valóban nagyobb!

Most még kicsit pihenjünk rá a feladatra, mert isten segítségével 2017-ben új időszámítást kezdünk itthon is és Európában is …

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: