Élesedő kép

Mottó:A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém,
hanem az Atyáé, aki engem küldött.

Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok.
S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya,
megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,24-26)

Mostanában történt, hogy egy lelkiségi mozgalomról szerettem volna ismereteket szerezni a világhálón, és keresés közben több olyan honlapra bukkantam, ahol olyan, magukat katolikusnak tartó emberek írnak, akik elutasítják a II. vatikáni zsinat tanítását és reformjait. Mivel úgy tűnik, hogy a világhálón terjedőben van ez az eszmeiség, úgy gondoltam, talán nem árt néhány tévedésükre felhívni a figyelmet, mert mindez árt az Egyháznak, hiszen a Szent Hagyományra hivatkozással eretnekséggel vádolják az Egyház II. vatikáni zsinatot elfogadó többségét, elvetik a dogmafejlődés lehetőségét és a liturgikus reformot.

Bővebben

Az igazi imádat

Mottó:Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8)

Virágvasárnappal megkezdődik Jézus szenvedésének, kereszthalálának és feltámadásának ünneplése. A lelkiségi irodalom előszeretettel hangsúlyozza Jézus testi és lelki szenvedéseinek nagyságát, annak egyediségét és különlegességét hangsúlyozva. Bár nyilvánvalóan hálátlanság lenne a Megváltó szenvedéseit lekicsinyelni, egy ideje úgy érzem, hogy ez a megközelítés tévútra visz, mert egy olyan mennyiségi szemléletet tükröz, ami afelé hajt, hogy Jézus szenvedését szembeállítsuk és összemérjük mások szenvedésével, holott Jézus megváltói halálának egyik lényeges eleme éppen az emberekkel vállalt szolidaritás. Maga a Szentírás sem a szenvedések nagyságát emeli ki, hanem az emberekkel vállalt szolidaritást és Isten akaratának maradéktalan elfogadását – csak ez utóbbi az, ami Jézust megkülönbözteti a többi embertől (Zsid 4, 15). Bővebben