Nem mumus

Mottó:A megroppant nádat nem töri le,
a pislákoló mécsbelet nem oltja el,
míg győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a pogány népek.” ” (Mt 12,20-21)

Előző bejegyzésemet olvasva talán sokan felkapták a fejüket, amikor azt írtam, hogy Isten vállalja az erkölcsi rossz kockázatát is annak érdekében, hogy az üdvösségre, a teljes életre vezessen minket, és ezért nem kell kétségbe esnünk, ha szembesülünk a bennünk lévő, sőt növekedő rosszal. Néhányan bizonyára meg is botránkoztak ezen, és többé már nem lesznek az oldal rendszeres olvasói. Pedig csak szokatlan ez a gondolat számunkra, mert legtöbben még mindig nem léptünk túl a farizeusok gondolkodásmódján.

Bővebben

Bevállalós Isten

Mottó:A szél ott fúj, ahol akar:
hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy.
Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” (Jn 3,8)

Mostanában sokat gondolkozom a szántóföld és a konkoly példázatán. Azt hiszem, ha Isten irgalmát szeretnénk – ha nem is felfogni vagy megérteni, de legalább – megsejteni, ez a példabeszéd rendkívül fontos. Itt ugyanis Jézus nemcsak arról beszél, hogy honnan a rossz, hanem arról is, hogy Isten miért hagyja, hogy a világban jelen legyen a rossz. Bővebben

Emlék vagy Élet?

Mottó:Nem követelsz égő­ és engesztelő áldozatot,
így szólok hát hozzád: Lásd, itt vagyok!
A könyvtekercsben rólam írták, hogy teljesítsem akaratod.” (Zsolt 40,7-9)

A legutóbbi bejegyzésemben írtam már arról az eszmei áramlatról, amely a Szent Hagyományra hivatkozással elveti a II. vatikáni zsinat tanítását. Akkor a dogmafejlődéssel kapcsolatos félreértések eloszlatását kíséreltem meg, most néhány szót szólnék a liturgikus reformmal kapcsolatos nézeteikről, amelyek ebben az eszmekörben túlságosan is nagy jelentőségre tesznek szert.

Bővebben

Élesedő kép

Mottó:A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém,
hanem az Atyáé, aki engem küldött.

Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok.
S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya,
megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,24-26)

Mostanában történt, hogy egy lelkiségi mozgalomról szerettem volna ismereteket szerezni a világhálón, és keresés közben több olyan honlapra bukkantam, ahol olyan, magukat katolikusnak tartó emberek írnak, akik elutasítják a II. vatikáni zsinat tanítását és reformjait. Mivel úgy tűnik, hogy a világhálón terjedőben van ez az eszmeiség, úgy gondoltam, talán nem árt néhány tévedésükre felhívni a figyelmet, mert mindez árt az Egyháznak, hiszen a Szent Hagyományra hivatkozással eretnekséggel vádolják az Egyház II. vatikáni zsinatot elfogadó többségét, elvetik a dogmafejlődés lehetőségét és a liturgikus reformot.

Bővebben

Az igazi imádat

Mottó:Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8)

Virágvasárnappal megkezdődik Jézus szenvedésének, kereszthalálának és feltámadásának ünneplése. A lelkiségi irodalom előszeretettel hangsúlyozza Jézus testi és lelki szenvedéseinek nagyságát, annak egyediségét és különlegességét hangsúlyozva. Bár nyilvánvalóan hálátlanság lenne a Megváltó szenvedéseit lekicsinyelni, egy ideje úgy érzem, hogy ez a megközelítés tévútra visz, mert egy olyan mennyiségi szemléletet tükröz, ami afelé hajt, hogy Jézus szenvedését szembeállítsuk és összemérjük mások szenvedésével, holott Jézus megváltói halálának egyik lényeges eleme éppen az emberekkel vállalt szolidaritás. Maga a Szentírás sem a szenvedések nagyságát emeli ki, hanem az emberekkel vállalt szolidaritást és Isten akaratának maradéktalan elfogadását – csak ez utóbbi az, ami Jézust megkülönbözteti a többi embertől (Zsid 4, 15). Bővebben

A fényből visszatekintve

Mottó:Ha Krisztussal meghaltunk,
hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is.” (Róm 6,8)

Jócskán bent vagyunk a Nagyböjtben; ezzel az időszakkal a nem hívő emberek nem nagyon tudnak mit kezdeni, és ennek az oka részben az, hogy sokszor a hívők sem értik, mi végre ez a rendszeres évi “tisztítókúra”.  Az odáig rendben van, hogy ez által a Húsvétra készülünk fel,  de azt hiszem ebben a felkészülésünkben általában elsikkad egy igen lényeges szempont: a Nagyböjt nem az önmegváltás időszaka, hanem a megváltás elfogadásáé. Bővebben

A szükséges strukturális átalakítás

barad-dur-collapsesMottó:Mert mindenki, aki gonoszat tesz,
gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra,
nehogy kiderüljenek a tettei.

Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit,
a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire,
amelyeket az Istenben vitt végbe.
” (Jn 3,20-21)

A napokban a buszon utaztam, és befészkelte az agyamba magát egy szóösszetétel: “a bűn struktúrái”. Azt tudtam, hogy ez Szent II. János Pál pápa megfogalmazása volt, aki a Sollicitudo Rei Socialis enciklikájában használta először ezt a fogalmat a társadalmi szinten  intézményesült bűn megjelölésére, vagyis az olyan rendszerszerűen működő társadalmi jelenségekre, amelyek az embereket szinte kikerülhetetlenül a bűn felé terelik. Ahogy utaztam a buszon, elkezdtem gondolkozni azon, mit is jelent ez a fogalom a mindennapok nyelvére lefordítva … Bővebben