Élesedő kép

Mottó:A tanítás, amelyet hallotok, nem az enyém,
hanem az Atyáé, aki engem küldött.

Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek vagyok.
S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya,
megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek” (Jn 14,24-26)

Mostanában történt, hogy egy lelkiségi mozgalomról szerettem volna ismereteket szerezni a világhálón, és keresés közben több olyan honlapra bukkantam, ahol olyan, magukat katolikusnak tartó emberek írnak, akik elutasítják a II. vatikáni zsinat tanítását és reformjait. Mivel úgy tűnik, hogy a világhálón terjedőben van ez az eszmeiség, úgy gondoltam, talán nem árt néhány tévedésükre felhívni a figyelmet, mert mindez árt az Egyháznak, hiszen a Szent Hagyományra hivatkozással eretnekséggel vádolják az Egyház II. vatikáni zsinatot elfogadó többségét, elvetik a dogmafejlődés lehetőségét és a liturgikus reformot.

Bővebben

Az igazi imádat

Mottó:Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8)

Virágvasárnappal megkezdődik Jézus szenvedésének, kereszthalálának és feltámadásának ünneplése. A lelkiségi irodalom előszeretettel hangsúlyozza Jézus testi és lelki szenvedéseinek nagyságát, annak egyediségét és különlegességét hangsúlyozva. Bár nyilvánvalóan hálátlanság lenne a Megváltó szenvedéseit lekicsinyelni, egy ideje úgy érzem, hogy ez a megközelítés tévútra visz, mert egy olyan mennyiségi szemléletet tükröz, ami afelé hajt, hogy Jézus szenvedését szembeállítsuk és összemérjük mások szenvedésével, holott Jézus megváltói halálának egyik lényeges eleme éppen az emberekkel vállalt szolidaritás. Maga a Szentírás sem a szenvedések nagyságát emeli ki, hanem az emberekkel vállalt szolidaritást és Isten akaratának maradéktalan elfogadását – csak ez utóbbi az, ami Jézust megkülönbözteti a többi embertől (Zsid 4, 15). Bővebben

A fényből visszatekintve

Mottó:Ha Krisztussal meghaltunk,
hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is.” (Róm 6,8)

Jócskán bent vagyunk a Nagyböjtben; ezzel az időszakkal a nem hívő emberek nem nagyon tudnak mit kezdeni, és ennek az oka részben az, hogy sokszor a hívők sem értik, mi végre ez a rendszeres évi “tisztítókúra”.  Az odáig rendben van, hogy ez által a Húsvétra készülünk fel,  de azt hiszem ebben a felkészülésünkben általában elsikkad egy igen lényeges szempont: a Nagyböjt nem az önmegváltás időszaka, hanem a megváltás elfogadásáé. Bővebben

A szükséges strukturális átalakítás

barad-dur-collapsesMottó:Mert mindenki, aki gonoszat tesz,
gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra,
nehogy kiderüljenek a tettei.

Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit,
a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire,
amelyeket az Istenben vitt végbe.
” (Jn 3,20-21)

A napokban a buszon utaztam, és befészkelte az agyamba magát egy szóösszetétel: “a bűn struktúrái”. Azt tudtam, hogy ez Szent II. János Pál pápa megfogalmazása volt, aki a Sollicitudo Rei Socialis enciklikájában használta először ezt a fogalmat a társadalmi szinten  intézményesült bűn megjelölésére, vagyis az olyan rendszerszerűen működő társadalmi jelenségekre, amelyek az embereket szinte kikerülhetetlenül a bűn felé terelik. Ahogy utaztam a buszon, elkezdtem gondolkozni azon, mit is jelent ez a fogalom a mindennapok nyelvére lefordítva … Bővebben

A pirkadat embere

pirkadatMottó:Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása,
egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz.” (Péld 4,18.)

Vannak szavak, amelyek lassan kikopnak a használatból, és más, rokonértelmű szavak kerülnek a helyükre, majd pedig – ezek eltérő jelentése miatt – már ezeket sem használjuk egy jelenségre, és így a valóság egy része megnevezhetetlenné válik. Alighanem így vagyunk az “igaz ember” szóval is: keresztény hatásra az “igaz ember” kifejezést a “szent” váltotta fel, amelynek jelentése azonban egyre inkább a kanonizált szentekre és a “tökéletes” emberekre szűkült. Pedig igaz emberek ma is élnek köztünk, még ha nem is nevezzük így őket – talán azért, mert nem ismerjük e szó jelentését.

Bővebben

Tanulni, tanulni, tanulni

altalanos-iskolaMottó:Nem az iskolának, hanem az Életnek tanulunk.

Időről időre felbuzog a vágy a pedagógustársadalomban, illetve az oktatási kormányzatban, hogy megreformálja az általános iskolák tanrendjét. Örök vitatémának tűnik,  hogy mit tanítsanak a gyerekeknek, és mekkora óraszámban. A cél mindig a minél hatékonyabb oktatási rendszer kiépítése: minél kevesebb óraszámban minél hasznosabb tudást átadni. Hogy mi a hasznos a tananyagban, arról már megoszlanak a vélemények: ki a kevesebb tényadat, ki a kevesebb elmélet mellett tör lándzsát, esetleg az érintett tudományterületek számát szűkítené. Az alábbiakban egy új szempontra hívnám fel a figyelmet: arra, hogy mire is szolgál a valójában a hagyományos tantárgyak  oktatása, milyen kézségeket kívánt ezzel az egykori oktatáspolitika kifejleszteni a nebulókban. Azt hiszem ugyanis, hogy az oktatási reform e szempont figyelembe vétele nélkül csak a tananyag csonkolására számíthatunk, minőségi javulás nélkül.

Bővebben

A növekedés útján

leading_by_jesusMottó:Adjatok egy fix pontot,
és én kifordítom sarkaiból a világot!” (Arkhimédész)

A Szentírást a kiadók és fordítók előzékenyen fejezetekre, alcímekre és versekre osztották; vasárnaponként is csak egy-egy kisebb, jól láthatóan összetartozó részt hallunk az Evangéliumból. Néha azonban nem árt elgondolkozni azon, hogy az Evangélium szerzője milyen logika alapján helyezte egymás mellé az egyes részeket. Az elmúlt hetekben például egyre csak azon gondolkoztam, hogy hogyan is illik össze Lukács evangéliumának 17. fejezetében a mustármagos hasonlat és az úrról és szolgájáról szóló példázat. Nyilván nem véletlenül rakta ezeket Lukács egymás mellé, ráadásul a két részlet között nincs átvezető szöveg, így arra kell következtetnünk, hogy nagyon szorosan összetartoznak. Bővebben