Oly’ nehéz a választás IX. – Maradjunk kapcsolatban!

Mottó:Hagyjátok el tehát a hazudozást,
beszéljen mindenki őszintén embertársával,
hiszen tagjai vagyunk egymásnak.
Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek.
A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. ” (Ef 4,25-26)

Előző bejegyzéseimben arról írtam pár gondolatot, hogy milyen tévutakat látok a fiatalok házasságra való felkészítésének bevett módszereiben. Írtam a keresztény individualizmus csapdájáról, a különneműek elszigetelésének káros voltáról, az egyetemes receptek hiányáról és a megfelelőségi vizsgálat félrevezető voltáról. Okkal merülhet fel hát sokakban, hogy ennyi bírálat után mi az, amit én magam kívánatosnak látnék. Vájt fülű Olvasóim, akik több írásomat is figyelmesen olvasták, persze már nyilván sejtik, hogy a kapcsolat-központú megközelítést tartom kívánatosnak; de mit is jelent ez a gyakorlatban?

Bővebben

Reklámok

Az igazi imádat

Mottó:Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8)

Virágvasárnappal megkezdődik Jézus szenvedésének, kereszthalálának és feltámadásának ünneplése. A lelkiségi irodalom előszeretettel hangsúlyozza Jézus testi és lelki szenvedéseinek nagyságát, annak egyediségét és különlegességét hangsúlyozva. Bár nyilvánvalóan hálátlanság lenne a Megváltó szenvedéseit lekicsinyelni, egy ideje úgy érzem, hogy ez a megközelítés tévútra visz, mert egy olyan mennyiségi szemléletet tükröz, ami afelé hajt, hogy Jézus szenvedését szembeállítsuk és összemérjük mások szenvedésével, holott Jézus megváltói halálának egyik lényeges eleme éppen az emberekkel vállalt szolidaritás. Maga a Szentírás sem a szenvedések nagyságát emeli ki, hanem az emberekkel vállalt szolidaritást és Isten akaratának maradéktalan elfogadását – csak ez utóbbi az, ami Jézust megkülönbözteti a többi embertől (Zsid 4, 15). Bővebben

A pirkadat embere

pirkadatMottó:Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása,
egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz.” (Péld 4,18.)

Vannak szavak, amelyek lassan kikopnak a használatból, és más, rokonértelmű szavak kerülnek a helyükre, majd pedig – ezek eltérő jelentése miatt – már ezeket sem használjuk egy jelenségre, és így a valóság egy része megnevezhetetlenné válik. Alighanem így vagyunk az “igaz ember” szóval is: keresztény hatásra az “igaz ember” kifejezést a “szent” váltotta fel, amelynek jelentése azonban egyre inkább a kanonizált szentekre és a “tökéletes” emberekre szűkült. Pedig igaz emberek ma is élnek köztünk, még ha nem is nevezzük így őket – talán azért, mert nem ismerjük e szó jelentését.

Bővebben

Állagmegóvás tilos?

templomfelujitasMottó:Senki ne keresse csak a maga javát,
hanem a másét is.” (Fil 2,4)

Legutóbbi bejegyzésben röviden érintettem az önzés és az önszeretet különbségét; hasznos ezt a témát jobban körbejárni, mert a legtöbb ember nem tud különbséget tenni a kettő között, és Szent Ágoston aforizmáját emlegeti, amely szerint az ember az Isten megvetéséig menő önszeretet és az önmegvetésig menő Isten-szeretet között választhat. Jól hangzó mondás, csak szerintem az a baj vele, hogy összekeveri a fogalmakat: a helyes önszeretet és az Isten iránti szeretet között ugyanis nincs, és nem is lehet ellentét; a valódi ellentét az Igaz Isten iránti őszinte imádás és az önimádat között feszül. Bővebben

Haragos kis istenek

angry_zeusMottó:Gondolj a törvényre, ne gyűlöld embertársad,
az Istennel kötött szövetségre, s nézd el a sértést.” (Sir 28,7)

Kevés olyan dolog van, ami annyira akadálya az őszinteségnek és a viták békés rendezésének, mint a sértődékenység. Ha valaki sértődékeny, akkor nem tűri a kritikát, sőt azt sem, hogy valami másként történjék, mint ahogy ő azt elképzelte. A magyar szó azonban nagyon kifejező: a sért igéből képezzük, egy visszahatásra utaló képzővel; és valóban: aki megsértődik, általában önmagát sérti meg.

Bővebben

Vak düh

babylon's_endMottó:Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik,
a lelket azonban nem tudják megölni!
Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve
a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!” (Mt 10,28)

A Párizsban elkövetett gyilkosságok hírét megdöbbenéssel és félelemmel fogadta a nyugati sajtó, az európai közvélemény – és hitem szerint minden jószándékú muszlim ember. Az Iszlám Állam fellengzős közleményben üdvözölte a történteket, mintha valami nagy hőstettet hajtottak volna végre; a félelmet és pusztítást ünneplik, míg az Irgalmas Istenre hivatkoznak – ez az ellentmondás mindennél világosabban tanúsítja, hogy fennhangon hirdetett hitvallásukkal szemben valójában nem hisznek Isten létezésében, hiszen nem félnek tudottan hazugságot állítani róla: aki ugyanis örömét leli a pusztításban, nem lehet irgalmas, viszont aki irgalmas,  nem örül a pusztításnak. Bővebben

Miért mondasz engem jónak?

bőségszaruMottó:Miért mondasz engem jónak?
Senki sem jó, csak egyedül az Isten.” (Mk 10,18.)

A mai evangéliumi részletet a “gazdag ifjú” címmel ismertetik a közkeletű bibliamagyarázatok, és ennek kapcsán a gazdagság veszedelmeiről szólnak, hiszen a történet szereplője egy gazdag ember, aki – legalábbis azon nyomban, amint erre Jézus felhívja – nem tud lemondani nagy vagyonáról. Én most mégsem ezen gondolkodtam el, hanem Jézus viselkedésén.

Bővebben