A fényből visszatekintve

Mottó:Ha Krisztussal meghaltunk,
hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is.” (Róm 6,8)

Jócskán bent vagyunk a Nagyböjtben; ezzel az időszakkal a nem hívő emberek nem nagyon tudnak mit kezdeni, és ennek az oka részben az, hogy sokszor a hívők sem értik, mi végre ez a rendszeres évi “tisztítókúra”.  Az odáig rendben van, hogy ez által a Húsvétra készülünk fel,  de azt hiszem ebben a felkészülésünkben általában elsikkad egy igen lényeges szempont: a Nagyböjt nem az önmegváltás időszaka, hanem a megváltás elfogadásáé. Bővebben

Reklámok

A növekedés útján

leading_by_jesusMottó:Adjatok egy fix pontot,
és én kifordítom sarkaiból a világot!” (Arkhimédész)

A Szentírást a kiadók és fordítók előzékenyen fejezetekre, alcímekre és versekre osztották; vasárnaponként is csak egy-egy kisebb, jól láthatóan összetartozó részt hallunk az Evangéliumból. Néha azonban nem árt elgondolkozni azon, hogy az Evangélium szerzője milyen logika alapján helyezte egymás mellé az egyes részeket. Az elmúlt hetekben például egyre csak azon gondolkoztam, hogy hogyan is illik össze Lukács evangéliumának 17. fejezetében a mustármagos hasonlat és az úrról és szolgájáról szóló példázat. Nyilván nem véletlenül rakta ezeket Lukács egymás mellé, ráadásul a két részlet között nincs átvezető szöveg, így arra kell következtetnünk, hogy nagyon szorosan összetartoznak. Bővebben

Közös ügyek

megcsinaljukMottó:Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok.
Nem nevezlek többé szolgának benneteket,
mert a szolga nem tudja, mit tesz ura.” (Jn 15,14-15)

A mai evangéliumban a két testvér története hangzik el, amelyet az emberek többsége csak úgy ismer: a tékozló fiú története. Ezt a példabeszédet sokan, sokféleképpen elemzeték már, én most egy olyan vetületéről szólnék pár szót, amelyre Sári hívta fel a figyelmet, és ami engem személyesen is megérintett: az idősebb fiú szolgának érzi magát az apja mellett.

Bővebben

Tizenkilencre lapot húzni

viharbanMottó:Ezért remélj az Úrban és légy erős,
légy bátorsággal és bízzál az Úrban!” (Zsolt 27,14)

Vannak Jézusnak olyan példabeszédei, amelyek olyan ismertek, hogy még a nem hívők is ismerik, vagy legalábbis – talán tudtukon kívül – utalnak rájuk. Az egyik ilyen a talentumokról szóló példabeszéd, amelyben sokan a protestáns gazdasági etika, a nyugati kapitalista világ szemléletének alapját látják. Ugyanakkor sok katolikus hívő számára ez a példabeszéd meglehetősen idegen, hiszen a nyerészkedés gondolata idegennek tűnik az evangéliumi szegénység gondolatától. Pedig ez a példabeszéd elsődlegesen nem is a haszonszerzésről szól.

Bővebben

Barabás fiai vagy Jézus tanítványai?

barabás fiainak műveMottó:Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot, szeretteim,
hanem hagyjatok teret az Isten haragjának,
hiszen írva van: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek!
” (Róm 12,19)

A napokban olvastam egy recenziót egy könyvről. A cikkben szerepel egy állítás, miszerint “A muszlimok legtöbbje képtelen elképzelni és elfogadni egy olyan Isten fiát vagy prófétát, aki önként vetette magát alá a megaláztatásnak, s azt az Istent, aki mindezt hagyta. Az iszlám nem akar veszíteni.” Ezen kicsit elgondolkoztam; mert mi keresztények sem akarunk veszíteni, de tény, hogy a hívő keresztények másként tekintenek a kudarcokra, mint más vallások követői.

Bővebben

Ismerős ismeretlen

nézzétekMottó:Uram, menj el tőlem,
mert bűnös ember vagyok!” (Lk 5,8)

A mai evangélium Jézus húsvétvasárnap esti megjelenésének Lukács szerinti leírását tárja elénk. A szöveg viszonylag egyértelműnek tűnik: az apostolok azt hiszik, hogy a meghalt Jézus szelleme jelent meg nekik, ezért félnek, mire Jézus bebizonyítja, hogy nem szellem, hiszen teste van.  Ha azonban jobban odafigyelünk a szövegre, felfedezhetjük, hogy nem pusztán valamiféle babonás félelemről van szó, hanem sokkal többről: a Szent megtapasztalása miatti rémületről.

Bővebben

Változatok egy témára

felszínenMottó: “… nem értem, miért tehetted, amit tettél az ember ellen?
Aki bűnös, hadd hordozhassa bűne súlyát, vezekelhessen;
aki vétkes, megbánva vétkét, könnye árán megtisztulhasson!
S miért kellett mindet megölnöd? A bűnös lakolhatott volna özönvíz nélkül …
(Éa beszéde, Gilgames-eposz, XI. tábla)

A legutóbbi bejegyzésemben úgy írtam az özönvíz-történet jelentőségéről, elhelyezve a bibliai szövegkörnyezetbe, hogy magáról a történetről nem sokat szóltam. Tekintettel azonban arra, hogy a  bibliai Özönvíz-történet számos ponton eltér a mezopotámiai hagyománytól, érdemes lehet a két történetet összevetni, mert – amint látni fogjuk – a feltételezett előkép és a bibliai történet eltérései is fontos tanításokat hordoznak.

Bővebben