Az igazi imádat

Mottó:Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8)

Virágvasárnappal megkezdődik Jézus szenvedésének, kereszthalálának és feltámadásának ünneplése. A lelkiségi irodalom előszeretettel hangsúlyozza Jézus testi és lelki szenvedéseinek nagyságát, annak egyediségét és különlegességét hangsúlyozva. Bár nyilvánvalóan hálátlanság lenne a Megváltó szenvedéseit lekicsinyelni, egy ideje úgy érzem, hogy ez a megközelítés tévútra visz, mert egy olyan mennyiségi szemléletet tükröz, ami afelé hajt, hogy Jézus szenvedését szembeállítsuk és összemérjük mások szenvedésével, holott Jézus megváltói halálának egyik lényeges eleme éppen az emberekkel vállalt szolidaritás. Maga a Szentírás sem a szenvedések nagyságát emeli ki, hanem az emberekkel vállalt szolidaritást és Isten akaratának maradéktalan elfogadását – csak ez utóbbi az, ami Jézust megkülönbözteti a többi embertől (Zsid 4, 15). Bővebben

Reklámok

A növekedés útján

leading_by_jesusMottó:Adjatok egy fix pontot,
és én kifordítom sarkaiból a világot!” (Arkhimédész)

A Szentírást a kiadók és fordítók előzékenyen fejezetekre, alcímekre és versekre osztották; vasárnaponként is csak egy-egy kisebb, jól láthatóan összetartozó részt hallunk az Evangéliumból. Néha azonban nem árt elgondolkozni azon, hogy az Evangélium szerzője milyen logika alapján helyezte egymás mellé az egyes részeket. Az elmúlt hetekben például egyre csak azon gondolkoztam, hogy hogyan is illik össze Lukács evangéliumának 17. fejezetében a mustármagos hasonlat és az úrról és szolgájáról szóló példázat. Nyilván nem véletlenül rakta ezeket Lukács egymás mellé, ráadásul a két részlet között nincs átvezető szöveg, így arra kell következtetnünk, hogy nagyon szorosan összetartoznak. Bővebben

Állagmegóvás tilos?

templomfelujitasMottó:Senki ne keresse csak a maga javát,
hanem a másét is.” (Fil 2,4)

Legutóbbi bejegyzésben röviden érintettem az önzés és az önszeretet különbségét; hasznos ezt a témát jobban körbejárni, mert a legtöbb ember nem tud különbséget tenni a kettő között, és Szent Ágoston aforizmáját emlegeti, amely szerint az ember az Isten megvetéséig menő önszeretet és az önmegvetésig menő Isten-szeretet között választhat. Jól hangzó mondás, csak szerintem az a baj vele, hogy összekeveri a fogalmakat: a helyes önszeretet és az Isten iránti szeretet között ugyanis nincs, és nem is lehet ellentét; a valódi ellentét az Igaz Isten iránti őszinte imádás és az önimádat között feszül. Bővebben

Keresztúton (III.)

igézet Mottó:Ne félj a rád váró szenvedésektől!
Az ördög néhányotokat fogságba vet,
hogy próbára tegyen benneteket.
Megpróbáltatásotok tíz napig tart.” (Jel 2,10)

Az előző alkalommal arra kerestem a választ, hogy miként segíthetünk a környezetünkben élő, szenvedő embertársainkon. Nem kerülhetjük azonban meg a kérdést, hogy mit tehetünk akkor, ha nem valaki más, hanem mi magunk szenvedünk. A szenvedéssel kapcsolatos elméleteknek ugyanis az az igazi próbaköve, hogy mi hogyan birkózunk meg vele: ez teszi ugyanis jószándékú tanácsainak hitelsssé vagy éppen hiteltelenné.  Persze nehéz erről egy olyan közösségben írni, amelynek tagja Placid atya, aki igencsak jó példával járt elő ebben, és meg is fogalmazta a szenvedés négy alapszabályát. Az alábbaikban nem is kísérlem meg, hogy ezekbe a magasságokba emelkedjek: arra keresem a választ, hogy mi, a mai jóval gyengébb nemzedék tagjai mit tudunk kezdeni a szenvedéssel.

Bővebben

Logiké latreia

Mottó:Nem ti választottatok engem,
hanem én választottalak benneteket,
s arra rendeltelek, hogy menjetek,
teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.” (Jn 15,16)

Az Evangéliumok egyhangú tanúsága szerint a tanítványok nehezen hitték el, hogy Jézus valóban feltámadt. Az elmúlt vasárnap éppenséggel Tamás apostol történetét olvasták fel templomainkban, aki ilyenkor mindig megkapja a “hitetlen” jelzőt. Nálunk is elhangzott a szentbeszédben, hogy Tamás, meglátva Jézust, “bűnbánatot tartott”. Ez is arra utal, hogy hajlamosak vagyunk erkölcsi szempontból megítélni Tamás apostol magatartását. De vajon valóban az Istennel való tudatos és szándékos szembehelyezkedésről (tehát bűnről) van-e szó esetükben, ami erkölcsileg elítélhető?

Bővebben

Felhajtóerő

Mottó:Kutyából nem lesz szalonna,
a suszterből primadonna,
szalmalángból nem lesz kráter,
nyúlból nem lesz hózentráger.

Már jócskán benne vagyunk a Nagyböjtben, amely a közvélekedés szerint a bűnbánat és a megtérés időszaka. A bűnbánat fogalmát még csak-csak értjük, de mi a helyzet a megtéréssel? Persze tudjuk, hogy sokan számolnak be rendkívüli érzelmi hatásokról, amelyek hatására úgy érezték, hogy életüket meg kell változtatniuk, s ennek az élménynek a hatására valóban másként kezdtek el viselkedni. No igen ám, de meddig?– szól az ünneprontó kérdés, és nemcsak azok részéről, akik nem hajlandók megbocsátani, és a régen megbánt és levetkezett vétket is unos-untalan felhánytorgatják, de a Gonosz elleni harc veteránjai részéről is.

Bővebben

Önmegváltás, önfeladás vagy önátadás?

Mottó:Mindent vizsgáljatok meg,
a jót tartsátok meg.
” (1Tessz 5,21)

Az elmúlt vasárnap az öröm vasárnapja volt, a következő pedig az utolsó adventi vasárnap lesz, amelynek evangéliuma – Jézus megtestesülésének hírüladása – igazán közel hozza hozzánk a karácsonyi örömöt. Az esti hetes prófétai párosa – egyebek mellett – az önátadás örömére hívta fel a figyelmünket, amely jól illeszkedik a következő vasárnap olvasmányaihoz is. Bennem ezzel kapcsolatban felmerült egy kérdés: milyen mértékig függ tőlünk az életünk, és milyen mértékig az Istentől. Pontosabban: mi az emberi szabadság és igyekezet szerepe az ember üdvössége szempontjából?

Bővebben