Oly’ nehéz a választás VII. – Van más választásunk?

Mottó:Ne tartózkodjatok egymástól,
legföljebb közös megegyezéssel egy időre,
hogy azt imádsággal töltsétek.
Azután térjetek vissza egymáshoz,
nehogy a sátán megkísértsen benneteket,
mivel nem tudtok megtartóztatásban élni.
” (1Kor 7,5)

Legutóbbi bejegyzésemben a katolikus fiatalok házasságra való felkészítése kapcsán a keresztény individualizmus veszélyeire hívtam fel a figyelmet, és utaltam arra, hogy a rosszul felfogott szerzetesi lelkiségnek az Egyház pasztorációs gyakorlatára e téren gyakorolt befolyása milyen károkat okozott. Mostani bejegyzésemben azt szeretném kicsit megvilágítani, hogy szerintem miért elhibázott a “hagyományos” pasztorációs megközelítés,  és melyek azok a szempontok, amelyek alapul szolgálhatnának e téren is a megújulásra.

Bővebben

Az igazi imádat

Mottó:Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig,
mégpedig a kereszthalálig.” (Fil 2,8)

Virágvasárnappal megkezdődik Jézus szenvedésének, kereszthalálának és feltámadásának ünneplése. A lelkiségi irodalom előszeretettel hangsúlyozza Jézus testi és lelki szenvedéseinek nagyságát, annak egyediségét és különlegességét hangsúlyozva. Bár nyilvánvalóan hálátlanság lenne a Megváltó szenvedéseit lekicsinyelni, egy ideje úgy érzem, hogy ez a megközelítés tévútra visz, mert egy olyan mennyiségi szemléletet tükröz, ami afelé hajt, hogy Jézus szenvedését szembeállítsuk és összemérjük mások szenvedésével, holott Jézus megváltói halálának egyik lényeges eleme éppen az emberekkel vállalt szolidaritás. Maga a Szentírás sem a szenvedések nagyságát emeli ki, hanem az emberekkel vállalt szolidaritást és Isten akaratának maradéktalan elfogadását – csak ez utóbbi az, ami Jézust megkülönbözteti a többi embertől (Zsid 4, 15). Bővebben

A növekedés útján

leading_by_jesusMottó:Adjatok egy fix pontot,
és én kifordítom sarkaiból a világot!” (Arkhimédész)

A Szentírást a kiadók és fordítók előzékenyen fejezetekre, alcímekre és versekre osztották; vasárnaponként is csak egy-egy kisebb, jól láthatóan összetartozó részt hallunk az Evangéliumból. Néha azonban nem árt elgondolkozni azon, hogy az Evangélium szerzője milyen logika alapján helyezte egymás mellé az egyes részeket. Az elmúlt hetekben például egyre csak azon gondolkoztam, hogy hogyan is illik össze Lukács evangéliumának 17. fejezetében a mustármagos hasonlat és az úrról és szolgájáról szóló példázat. Nyilván nem véletlenül rakta ezeket Lukács egymás mellé, ráadásul a két részlet között nincs átvezető szöveg, így arra kell következtetnünk, hogy nagyon szorosan összetartoznak. Bővebben

Keresztúton (III.)

igézet Mottó:Ne félj a rád váró szenvedésektől!
Az ördög néhányotokat fogságba vet,
hogy próbára tegyen benneteket.
Megpróbáltatásotok tíz napig tart.” (Jel 2,10)

Az előző alkalommal arra kerestem a választ, hogy miként segíthetünk a környezetünkben élő, szenvedő embertársainkon. Nem kerülhetjük azonban meg a kérdést, hogy mit tehetünk akkor, ha nem valaki más, hanem mi magunk szenvedünk. A szenvedéssel kapcsolatos elméleteknek ugyanis az az igazi próbaköve, hogy mi hogyan birkózunk meg vele: ez teszi ugyanis jószándékú tanácsainak hitelsssé vagy éppen hiteltelenné.  Persze nehéz erről egy olyan közösségben írni, amelynek tagja Placid atya, aki igencsak jó példával járt elő ebben, és meg is fogalmazta a szenvedés négy alapszabályát. Az alábbaikban nem is kísérlem meg, hogy ezekbe a magasságokba emelkedjek: arra keresem a választ, hogy mi, a mai jóval gyengébb nemzedék tagjai mit tudunk kezdeni a szenvedéssel.

Bővebben

Felhajtóerő

Mottó:Kutyából nem lesz szalonna,
a suszterből primadonna,
szalmalángból nem lesz kráter,
nyúlból nem lesz hózentráger.

Már jócskán benne vagyunk a Nagyböjtben, amely a közvélekedés szerint a bűnbánat és a megtérés időszaka. A bűnbánat fogalmát még csak-csak értjük, de mi a helyzet a megtéréssel? Persze tudjuk, hogy sokan számolnak be rendkívüli érzelmi hatásokról, amelyek hatására úgy érezték, hogy életüket meg kell változtatniuk, s ennek az élménynek a hatására valóban másként kezdtek el viselkedni. No igen ám, de meddig?– szól az ünneprontó kérdés, és nemcsak azok részéről, akik nem hajlandók megbocsátani, és a régen megbánt és levetkezett vétket is unos-untalan felhánytorgatják, de a Gonosz elleni harc veteránjai részéről is.

Bővebben

Első péntek

Mottó: „Vegyétek magatokra kettős igámat és tanuljatok tőlem,
mert szelíd vagyok és alázatos szívű.” (Mt 11,29)

Ma ismét egy hónap első péntekje van; áttekintve korábbi bejegyzéseimet némiképp bosszankodva fedeztem fel, hogy a Jézus Szíve tiszteletről mindeddig egy szót sem ejtettem. Nehezen megbocsátható hiba ez, de most igyekszem jóvátenni. Szükség is van arra, hogy szót ejtsünk a Jézus Szíve tiszteletről, mert az újabb lelkiségi mozgalmak és különböző izgalmas vallási hatások következtében mintha kissé háttérbe szorult volna ez az ájtatosság. Tény és való, hogy a Jézus Szíve tisztelet első látásra nem valami nagy kaland: nem jár különös aszketikus gyakorlatokkal, nem szólít ki a világi élet szürkeségéből, nem hoz létre tömegmozgalmat. Mégis, egyszerűségében is nagyszerű, hiszen az első péntek megtartása révén közvetlenül a forráshoz, Krisztushoz vezet, az Egyház felszentelt papjai által kiszolgáltatott szentségek útján.

Bővebben

Nemek háborúja III. – A roninok támadása

Mottó: „Férfiak, szeressétek feleségeteket, s ne bánjatok durván velük. […]
Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék. ”(Kol.3,19-21)

Nem tudom, kedves Olvasóim tudják-e mi az a ronin. Én magam csak egy-két hónapja tudom: egy gazdátlan szamuráj. A hűbéri Japánban a szamurájok egy-egy hűbérúr seregében szolgáltak, s mint a hűbérúr katonai kíséretének tagjai, a társadalom megbecsült tagjainak számítottak. Ha azonban – hűbéruruk hősi halála (ezt a kíséret tagjainak nem illett túlélni) vagy személyes kegyvesztésük folytán – gazdátlanná váltak, becstelen zsoldossá vagy rablóvá lettek, a közösségből kitaszítottá és megvetetté. A hagyományos női és férfi szerepek egyes töredékei, amelyek a maguk helyén a békés és boldog együttélést szolgálják, elvesztve eredeti céljukat és rendeltetésüket, hasonlóképpen káros elemeivé válhatnak a társadalmi érintkezésnek, mint a roninok a középkori Japánnak. Az alábbiakban három ilyen téves szerepfelfogást szeretnék alaposabban megvizsgálni.

Bővebben