Bevállalós Isten

Mottó:A szél ott fúj, ahol akar:
hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy.
Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.” (Jn 3,8)

Mostanában sokat gondolkozom a szántóföld és a konkoly példázatán. Azt hiszem, ha Isten irgalmát szeretnénk – ha nem is felfogni vagy megérteni, de legalább – megsejteni, ez a példabeszéd rendkívül fontos. Itt ugyanis Jézus nemcsak arról beszél, hogy honnan a rossz, hanem arról is, hogy Isten miért hagyja, hogy a világban jelen legyen a rossz. Bővebben

A pirkadat embere

pirkadatMottó:Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása,
egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz.” (Péld 4,18.)

Vannak szavak, amelyek lassan kikopnak a használatból, és más, rokonértelmű szavak kerülnek a helyükre, majd pedig – ezek eltérő jelentése miatt – már ezeket sem használjuk egy jelenségre, és így a valóság egy része megnevezhetetlenné válik. Alighanem így vagyunk az “igaz ember” szóval is: keresztény hatásra az “igaz ember” kifejezést a “szent” váltotta fel, amelynek jelentése azonban egyre inkább a kanonizált szentekre és a “tökéletes” emberekre szűkült. Pedig igaz emberek ma is élnek köztünk, még ha nem is nevezzük így őket – talán azért, mert nem ismerjük e szó jelentését.

Bővebben

Ünnepelj velünk!

prositMottó:Hiszen föltételezem rólatok,
hogy az én örömöm a ti örömötök is, mindnyájatoké.” (2Kor 2,3)

Úgy alakult, hogy a múlt hétvégén háromszor is hallottam Jézus három példabeszédét az elveszett bárányról, az elveszett drachmáról és a két fiúról. Harmadszorra figyeltem fel arra a mozzanatra, hogy a pásztor, az asszony és az apa örömét meg akarja osztani másokkal is. Azt hiszem, ez a hangulatfestőnek tűnő elem nagyon is fontos szerepet tölt be a példabeszédek helyes értelmének megtalálásában, főleg, ha jó összefüggésben szemléljük. Szerintem ugyanis nem pusztán arról van szó, hogy a pásztor, az asszony és az apa annyira örül, hogy ezt nem tudja magában tartani, hanem ennél jóval többről. Bővebben

Közös ügyek

megcsinaljukMottó:Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok.
Nem nevezlek többé szolgának benneteket,
mert a szolga nem tudja, mit tesz ura.” (Jn 15,14-15)

A mai evangéliumban a két testvér története hangzik el, amelyet az emberek többsége csak úgy ismer: a tékozló fiú története. Ezt a példabeszédet sokan, sokféleképpen elemzeték már, én most egy olyan vetületéről szólnék pár szót, amelyre Sári hívta fel a figyelmet, és ami engem személyesen is megérintett: az idősebb fiú szolgának érzi magát az apja mellett.

Bővebben

Különös ismertetőjegye …

azonosításMottó:A szeretetét arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk.
Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.” (1Jn3,16)

Minden Húsvét után elhangzanak a vasárnapi szentmiséken azok a szentírási részek, amelyek Jézus halálából való feltámadását követő megjelenéseiről tudósítanak, így évről-évre hallhatjuk Tamás apostol történetét is. Korábban már írtam arról, hogy  sokszor félreértjük az apostolok reakcióját, és erkölcsi kérdésként kezeljük természetes kétkedésüket. Legutóbb azonban a szöveg egy kis részlete felkeltette a figyelmemet, és ezt most szeretném megosztani hűséges Olvasóimmal, mert megadja mélyebb értelmét annak a jelnek, amelyről Tamás fel akarja ismerni Jézust. Bővebben

Írás a porban

jn_81-11Mottó:Talán örömöm telik a bűnös halálában – mondja az Úr, az Isten –,
s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?.
” (Ez 18,23)

Az elmúlt vasárnap a házasságtörő asszony esetét adta elénk az Evangéliumban az Egyház. Jól ismert történet, még a nem hívők is ismerik annyira, hogy vicc is született belőle. Ilyenkor szokás szerint az ítélkezést ítélik el a szószékről, mert a farizeusok és írástudók kudarcára irányul a figyelem, bár szerintem sokkal érdekesebb Jézus magatartását megfigyelni, mert úgy talán a szöveg mélyebb rétegei is megnyílnak: hogyan tekint Isten a bűnös emberre?

Bővebben

Nem fedezetlen váltó

garanciaMottó:Lelkem sóvárogja segítségedet,
és szavadban bizakodom.

Szemem eped ígéreted után;
mikor vigasztalsz meg?
” (Zsolt 119,81-82)

Mindenszentek ünnepén az Egyház Jézus hegyi beszédének az elejét adja elénk okulásért, amelyet az egyházi köznyelv csak a Nyolc Boldogságnak nevez. Gyakran emlegetjük úgy, mint amely a kereszténység új tízparancsolata, egy-egy tételét még a nem hívők is ismerik. De valóban jól értjük azt, amit Jézus itt mond nekünk? Valóban hisszük, hogy amit Jézus itt mond, azt komolyan gondolja? Vagy úgy gondoljuk, hogy Jézus csak egy katalógust nyújt az elvárt magatartásformákról – elkötelezettség nélkül? Bővebben