Nem mumus

Mottó:A megroppant nádat nem töri le,
a pislákoló mécsbelet nem oltja el,
míg győzelemre nem viszi az igazságot.
Az ő nevében bíznak a pogány népek.” ” (Mt 12,20-21)

Előző bejegyzésemet olvasva talán sokan felkapták a fejüket, amikor azt írtam, hogy Isten vállalja az erkölcsi rossz kockázatát is annak érdekében, hogy az üdvösségre, a teljes életre vezessen minket, és ezért nem kell kétségbe esnünk, ha szembesülünk a bennünk lévő, sőt növekedő rosszal. Néhányan bizonyára meg is botránkoztak ezen, és többé már nem lesznek az oldal rendszeres olvasói. Pedig csak szokatlan ez a gondolat számunkra, mert legtöbben még mindig nem léptünk túl a farizeusok gondolkodásmódján.

Bővebben

A farizeusok már a spájzban vannak!

Mottó:Isten, hálát adok neked,
hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember,
rabló, igazságtalan, házasságtörő, mint ez a vámos is!
” (Lk.18,11)

Mi sem bizonyítja jobban az európai kultúrkör zsidó-keresztény gyökereit, mint azoknak a kifejezéseknek, szólásoknak, közmondásoknak és szállóigéknek sokasága, amelyek eredeti forrása a Biblia, a keresztények és zsidók szent könyve. Ezek egy részénél már elhomályosult ez az eredet [ilyen például az „aki másnak vermet ás, maga esik bele” (Péld.26,27.) közmondás], másoknál a szentírási eredet közismert, csak az eredeti jelentése homályosult el, megint másoknál mind a szentírási eredet, mind az eredeti jelentés is köztudott. Alighanem a második csoportba sorolható a nem hívők által is szitokszóként használt „farizeus” megjelölés. Ez általában adott személy kétszínűségére illetve képmutatására utal. Valójában ez a jelentésváltozás némiképp igazságtalan, ezért mindenképpen hasznos e szó eredeti jelentését és e jelentés megváltozásának okait jobban megismernünk, már csak azért is, mert a farizeusok köztünk élnek.

Bővebben