Oly’ nehéz a választás IX. – Maradjunk kapcsolatban!

Mottó:Hagyjátok el tehát a hazudozást,
beszéljen mindenki őszintén embertársával,
hiszen tagjai vagyunk egymásnak.
Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek.
A nap ne nyugodjék le haragotok fölött. ” (Ef 4,25-26)

Előző bejegyzéseimben arról írtam pár gondolatot, hogy milyen tévutakat látok a fiatalok házasságra való felkészítésének bevett módszereiben. Írtam a keresztény individualizmus csapdájáról, a különneműek elszigetelésének káros voltáról, az egyetemes receptek hiányáról és a megfelelőségi vizsgálat félrevezető voltáról. Okkal merülhet fel hát sokakban, hogy ennyi bírálat után mi az, amit én magam kívánatosnak látnék. Vájt fülű Olvasóim, akik több írásomat is figyelmesen olvasták, persze már nyilván sejtik, hogy a kapcsolat-központú megközelítést tartom kívánatosnak; de mit is jelent ez a gyakorlatban?

Bővebben

Reklámok

Oly’ nehéz a választás VI. – A keresztény individualizmus csábítása

Mottó:Ezt javatokra mondom,
nem azért, hogy tőrbe csaljalak,
hanem hogy a feddhetetlen életre
és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket.” (1Kor 7,35)

Mostanában – személyes okokból – van szerencsém többszörösen végiggondolni mindazt, amit a katolikus közösségek a fiatalok házasodásáért tesznek. Meg kell mondanom, hogy szerintem alapos fáziskésésben vagyunk, mert ez a kérdés mindig is kényesnek minősült a katolikus egyházban. No nem az Egyház hivatalos tanítása, hanem a pasztorális gyakorlat szintjén. Ennek oka pedig szerintem az, hogy a szerzetesség a középkor óta túlzottan nagy befolyást gyakorol az Egyház pasztorális gyakorlatának kialakítására, és ez éppen ezen a területen tévútra vezet.

Bővebben

Különös ismertetőjegye …

azonosításMottó:A szeretetét arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk.
Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.” (1Jn3,16)

Minden Húsvét után elhangzanak a vasárnapi szentmiséken azok a szentírási részek, amelyek Jézus halálából való feltámadását követő megjelenéseiről tudósítanak, így évről-évre hallhatjuk Tamás apostol történetét is. Korábban már írtam arról, hogy  sokszor félreértjük az apostolok reakcióját, és erkölcsi kérdésként kezeljük természetes kétkedésüket. Legutóbb azonban a szöveg egy kis részlete felkeltette a figyelmemet, és ezt most szeretném megosztani hűséges Olvasóimmal, mert megadja mélyebb értelmét annak a jelnek, amelyről Tamás fel akarja ismerni Jézust. Bővebben

A nyomor vámszedői

rabszolgapiacMottó:Zálogba kell adnunk fiainkat és lányainkat,
hogy gabonát szerezhessünk, ehessünk és életben maradjunk.” (Neh 5,2)

A múltkori bejegyzésemben látszólag gyorsan elintéztem a bevándorlás kérdését azzal, hogy az állam feladata, hogy méltányosan, a kulturális különbségeket, a helyiek és a bevándorlók érdekeit is figyelembe véve, szigorúan betartott feltételekkel megszabja a bevándorlás kereteit, valamint azzal, hogy a helyi kultúra megerősítésével őrizhetjük meg a bevándorlás ellenére is kulturális önazonosságunkat. Hűséges Olvasóim azonban már olvasnak a sorok között, és nyilván sejtették, hogy ez még csak egyik vetülete a kérdéskörnek, amire még visszatérek. Ma tehát a bevándorlás veszélyei után szólnék a bevándorlás haszonélvezőiről is, akik a társadalmi hatásokra fittyet hányva tisztességtelen hasznot húznak a vándorlók nyomorúságából. Bővebben

Féljünk-e Istentől?

Mottó:A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme.” (Péld.1,7.)

Van egy régi szavunk, amely kezd kiveszni nyelvünkből: az “istenfélő”. Noha ez a jelző alapvetően kedvező értékítéletet fejez ki, mégsem gyakran használjuk. Lehet, hogy azért, mert ritkán találkozunk olyan emberrel, akire ráillik, de még inkább azért, mert a félelemre utal, ami az általános felfogás szerint rossz. Kegyes hívek fel is szokták hozni János apostol levelét, amely szerint “A szeretetben nincs félelem” (1Jn.4,18); ha ez így van, és Isten szeret minket, és mi is szeretjük Őt, akkor hol van itt helye félelemnek? Tény ugyanakkor, hogy az Egyház a Lélek hét adománya közé sorolja az “Úr félelmét”. Az ateista pszichológusok erre is tekintettel állítják azt, hogy az Isten a neveléssel belénk oltott megfelelési kényszerből adódó névtelen szorongás megszemélyesítése, és a vallásos, különösen a keresztény hit e szorongás (helytelen) kompenzálásából adódó komplexus. (Nemcsak lelki betegek vagyunk tehát, de félre is kezeljük magunkat.)

Bővebben

Tán csodállak, ámde nem szeretlek?

Mottó:Aki embertársával nem érez együtt,
az az Úr félelmével is szakít.
” (Jób 6,14)

Nem tudom, végzett-e valaki valaha is közvélemény-kutatást abban a kérdésben, hogy ki érzi úgy, hogy belőle szent lesz. Személyes tapasztalataim szerint azonban az emberek nagy többsége – és ez alól a keresztények sem kivételek – e kérdésekre nemmel felel. Ennek sok oka van, de az egyik ezek közül mindenképpen az, hogy sokakban él valamiféle torz kép a szentekről: komoly, már-már komor egyéniségek ők, akiknek tetteiben kizárólag az Isten parancsainak kérlelhetetlen követése nyilvánul meg, a világ hiúságait megvetik, a rosszat és bűnt kíméletlenül elítélik, ezért erkölcsi fölényükkel szinte agyonnyomják az embert.

Bővebben

De vajon mi tökéletesek akarunk lenni, vagy az Úrnak kedvesek?

Mottó:Egész testemet is odaadhatom égőáldozatul,
ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem.” (1Kor 13,3)

Ha a körülöttünk élő embereket megkérdezzük arról, mi is a böjt, a hívők és a nem hívők többsége egyaránt azt fogja válaszolni, hogy a böjt: koplalás. Ez annyira igaz, hogy sok „természetgyógyász” meg is dicsőíti a hívők e szokását, mondván, ez egy remek méregtelenítő, illetve fogyókúra. Kétségtelen, hogy a különböző vallások liturgikus böjtjei kivétel nélkül előírnak bizonyos táplálkozási korlátozásokat (alkoholtilalmat, hústilalmat, állati eredetű fehérje fogyasztásának tilalmát, napközbeni étkezés (italfogyasztás) számának és mennyiségének korlátozását vagy a napközbeni étkezés (italfogyasztás) tilalmát, stb.), de a böjt nem korlátozódik a táplálkozási szokások megrendszabályozására. Mind az izraeliták, mind az iszlám követői tiltják például böjt idején a házaséletet, számos vallás követői esetében pedig a liturgikus böjt meghatározott imák elmondását, illetve bizonyos – olykor igen nehéz, sőt fájdalmas – gyakorlatok elvégzését is magába foglalja.

Bővebben