Mégis, miféle szeretet?! I.

Mottó: “Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást,
amint én szerettelek benneteket.
Senki sem szeret jobban, mint az,
aki életét adja barátaiért. ” (Jn 15,12-13)

A napokban hallgattam egy műsort, amelyben ún. tradicionalista keresztények szapulták az Egyházat, kiemelve, hogy szerintük az Egyház csak akkor hiteles, ha szigorú. Ezen alaposan elgondolkodtam, és azt hiszem, a kritikában van egy csipetnyi igazság. Nem mintha egyetértenék azzal, hogy a szigor egyenes arányban áll a szentséggel: ez a puritánok eretneksége, akik istenkáromló módon a maguk erkölcsi tisztasága révén akarnak üdvözülni, mintha ez lehetséges lenne. Az ugyanakkor kétségtelen, hogy sokan Istent egy jóságos nagybácsinak tekintik, aki elnéző szeretettel tekint bűneinkre, és csak ki kell mondani, hogy bízunk benne, máris egy csapásra mindent megold és mindenről gondoskodik, hogy felhőtlen buliként éljük meg az életet. Azt hiszem, ez utóbbi is eretnekség, és abból fakad, hogy az Isten szeretetét valami rózsaszín vattacukornak fogják fel, amely inkább bulikellék, mint a világ rendjét fenntartó Erő.

Oly nehéz a választás IV. – Evolúciós játékok

Mottó: “Ahhoz, hogy egy nő igazában számítson,
okosnak vagy jónak kell lennie.” (Agatha Christie)

Az ember alapvetően értelmes lény, és irtózik mindattól, ami értelmetlen, ezért igyekszik a látszólag megmagyarázhatatlant is megmagyarázni. Az emberi értelem ezért különböző ún. természeti törvények felállításával igyekszik a világ történéseit értelmes rendezőelvekre visszavezetni. Az emberi viselkedés értelmes magyarázata során ez gyakran oda vezet, hogy a magyarázat sokszor  éppen az emberi értelem szerepét tagadja, és az emberi viselkedést különböző biológiai folyamatokra (törvényekre) igyekszik visszavezetni. Ez a sors utolérte a párválasztást is, hiszen a kölcsönös vonzalom sokszor meglehetősen megmagyarázhatatlannak, észérvekkel nehezen igazolhatónak tűnik, ezért különböző biológiai magyarázatokkal igyekeznek ésszerűségét kimutatni. Ez önmagában talán nem lenne baj, de az etológiai feltevések átszivárogva a közbeszédbe furcsa torzszülötteket hoznak létre; ezek egyike a – minden értelemben – vulgáris alfa-hím elmélet.